Három futás Kalotaszentkirályon

Három futás Kalotaszentkirályon

 4 

Habár bepakoltam a futócipőt a csomagtartóba, amikor Erdélybe indultunk, a túlságba vitt kulináris örömök (kiemelten az alkoholfogyasztás) miatt valószínűleg fel sem húztam volna a lábamra, ha nincs Dani. Dani nem messze tőlünk nyaralt a családjával, és azzal a határozott elképzeléssel állt elő, hogy két-három naponta fussunk egy-egy órát Kalotaszentkirály határban. Ő az év elején kezdett futni, és fokozatosan emeli a távot, most 13 km-nél tart. Muszáj edzésben tartania magát, meg ne bicsaklodjon a fenntartható fejlődés íve.  

Én persze a maratonos múltammal meg a nagy pofámmal nem akartam lemaradni. Hogy nézne az ki, hogy a n00b keményen küzd a kilométerekkel, én meg az előző esti pálinkától zúgó fejjel pihegek a szénaboglyában, miközben tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajtam. Egye fene, menjünk, mondtam, egy órácskát ellötyögök másnaposan is 6 perces tempóban, annál jobban esik majd a sör. 

IMAG1014.jpg

Az első alkalommal Dani keményen indított, én meg vigyorogtam magamban, hogy tipikus kezdő hiba, elfutni az elejét, mindjárt elfogy a szusz, LOL. A szusz viszont nem akart elfogyni, és minden erőmet össze kellett szednem, hogy tartani tudjam vele a lépést. Lassan rá kellett jönnöm, hogy sík terepen, ilyen rövid távon Dani valószínűleg szégyenszemre lenyomna — csak akkor tudtam némi előnyt szerezni, amikor szintkülönbség is volt a pályán. Dombon talán a rutinom illetve a valamivel kisebb súlyom, lefelé pedig a vad kamikaze-stílusom segített ahhoz, hogy elébe vágjak, de ezt leszámítva voltak olyan hosszú percek, amikor hátulról voltam kénytelen nézni intimidálóan friss és szabályos lábemelgetését. 

Így esett, hogy háromszor is voltam futni a szentkirályi nyaralás alatt, és kaptam némi leckét alázatból is. Hát nagyon kösz, Dani.

A sör pedig valóban jobban esett futás után, főleg úgy, hogy keményen széthajtottuk magunkat. Próbálják ki önök is!

IMAG1015.jpg

IMAG1021.jpg

IMAG1020.jpg

terkep.jpg

9 thoughts on “Három futás Kalotaszentkirályon

  1. Szép helyen voltatok, klassz lehetett! Meg ismételten jót derültem az írásodon, teccetős a humorod!
    Mi egy Székelykeresztúron töltött hét során kirándultunk egyet “át mindenen-oszt majd meglátjuk hol bukkanunk ki”, de a széttúrt talaj a szilvásban megállította az egyébként ritmusos szívműködésem. Ahogy egy állatkerti dolgozó mondta: “Nem maci! Medve!!!”

    A múltból fakadó büszkeség bizony meglepetést tud okozni, néha elnézem a körgáton a 16év körüli kajakos fiúkat ahogy futnak, hát, beszarnék ha lépést próbálnék tartani velük…
    A sör jó ötlet, iszom is egyet!

  2. @rrroka: Konkrétan az erdőig mentünk, ott elfogyott az út. Elég meredek az oldal, az erdő nem igazán futható (azon a részen, amit ismerek).

    De igaz, még mehettünk volna dombnak fel, de inkább rátértünk a domboldalon kanyargó “vízszintes” útra. Talán majd jövőre alaposabban felfedezzük a környéket.

  3. @NJoco: A kutyák csak messziről csaholtak, nem voltunk életveszélyben. Ilyenkor az a dolog titka, hogy a pásztornak kell jó előre udvariasan odaintegetni, akkor talán nem nézi a bajsza alatt kuncogva, ahogy a medveölő vérebek szétszedik a turistát.

    Egyszer volt az, hogy egy bivalycsorda keresztezte az utat, de nem mutattunk félelmet, és a ráfutás módszerét alkalmazva jól lenyomtuk őket a susnyásba. Futók : Bivalyok 1 : 0.

  4. @Lemúr Miki: Én férfiasan bevallom, hogy még túrázni sem mertem elmenni, jelzett utakon, nem még futni úttalan utakon. Én ehhez túl városi vagyok, pedig a futóéletem első 10 évében gyakorlatilag csak a Bükkben futottam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük