Így jár az, aki húsvét hétfőn kihagyja a hétágra sütő napot, mehet másnap szemerkélő esőben futni. Nem mintha abban ne lenne élvezet, de azért némileg alacsonyabb a faktorszáma.
A gazdagréti terepfutásunk után én egy legénybúcsúval vezettem le, ami nagyjából el is intézett egész hétre, az elején még a másod- és harmadnapokkal küzdöttem, utána meg valami megfázós betegség próbált belázasítani, így egy métert sem futottam. A locsolkodós hétfőn így aztán nem volt nehéz nemet mondani az italra, de futni, azt nem mentem. Kedden megjött a kedvem, hisz nyakunkon a tóparti futóparti. Hiába visszhangzik a fejemben Lemúr Miki mondása: “késő a hegy alatt lovat abrakolni“, én azért szerettem volna futni a 28 kiris vasárnapi táv előtt. A megfázós bénázás továbbra is lekonyított, így középtáv lett belőle, mindössze 12 kiri.
A futónaplóba feljegyezném, hogy nagyon jól esett eső és futás egyaránt, a megfázósdi miatt pedig néhány köhögés után Ron Wesleynek éreztem magam az alábbi jelenetből:

Idő: 01:06:13
Táv: 11.9 km
Tempó: 05:34