Elrontottad-e a terepultrád tíz egyszerű lépésben?

Elrontottad-e a terepultrád tíz egyszerű lépésben?

Loading

Lemúr Miki végigtolta a Salomon Szentlászló Trail 84 kilométeres távját, parádés 12 óra alatt. Kedvenc makifélénk egészen sokat készült az utóbbi fél évben, futottunk két hosszú terepet együtt, és a Vérkört TT-t is megcsinálta. Sajnos sem a rajtban, sem a célban nem találkoztunk, másik időablakban tolta a teljesítést, mint én, így utóbb beszélgettünk az élményekről.

– Na hogy ment a verseny, te is nagyon büdi lettél?

– Büdös lettem, mint a pálpusztai fiúk! 

– Izgultál?

– Habár néhány 50-esen kívül nem futottam még hosszút terepen, mégsem izgultam igazán, hiszen két 77 km-es Vérkör TT-t is behúztam már sétálva 15 óra alatt. Gondoltam, akkor is meglesz a szintidő, ha alig futok, csak erőltetett menetben tolom. Mondjuk a számításod, hogy a szintemelkedést tízzel megszorozva kell hozzáadni a távhoz, egy kicsit elbizonytalanított… 🙂 

– Igen, ha így számoljuk, akkor a te 84 kilométered 3100 méter szinttel már 115 kilométeres aszfaltos ultrának fele meg… Megjegyzem ha ezt hatpercessel átszámoljuk, akkor egészen pontosan kijön a teljesítési időd.

– Akárhogy is, nem volt konkrét célidőm, csak szerettem volna egy UTH érmet a nyakamba, feszegetni a határaimat és közben jól érezni magam. Ez többé-kevésbé sikerült is. 

– Taktikád? Lefárasztod a többieket szóviccekkel?

– Arra odafigyeltem, hogy amíg csak lehet, nagyon laza legyen a mozgásom. Vannak, akik 84 km-t izomból le tudnak futni, én nem tartozom közéjük. És mivel lazán és lassan kezdtem, stabilan tudtam tartani a tempómat, és végig szép lassan előzgettem. A Lajos-forrásnál még csak 53. voltam, de a célba végül 35.-nek érkeztem be. A kezdeti lassúságban persze az is közrejátszott, hogy tök álmos voltam, mert a hajnali 2 órás rajt előtt nem aludtam semmit, és a fejlámpák imbolygó fényében nagy volt a kísértés, hogy szaladgálás helyett inkább befeküdjek egy bokor alá.

– Ja igen Dobogókőre felfele én is majdnem bealudtam 140-es pulzussal, elég hülye érzés. Jó nagyot lehet esni. Volt holtpontod, nehéz volt felmérned mennyire futhatod ki magad?

– A távot szakaszokra bontottam fejben, és mindig csak a következő frissítőpontig terveztem. Amatőr futónak beláthatatlan a 84 km távolság, de ha azt mondom, hogy Pilisszentlászlóig van még 11 km, és ott adnak levest, azzal már lehet mit kezdeni mentálisan. Nagy segítségemre volt a honlapon publikált szinttérkép, ezt kinyomtattam és betettem egy átlátszó zacskóba. Menet közben sűrűn elővettem.

– Ez lesz a poszt címe! “Menet közben sűrűn elővettem”… Najó nem, de meg kell mondjam, nagyon röhögök!

– A tempót a végén rontottam el, mert a Skanzen előtt elkezdtem számolgatni, hogy akár a 12 óra is meglehet. Teljesen feleslegesen, mert felkészüléskor és induláskor sem foglalkoztam a célidővel, és senkit sem érdekel, hogy 12, 13 vagy 16 óra alatt érek be. De az ambíció és a büszkeség nagy úr, elkezdtem belehúzni a rekkenő hőségben, úgyhogy az utolsó 6-7 km már nem esett igazán jól. 12:02:30 lett a vége, na bumm, és akkor mi van? Mint mondtam, senkit sem érdekel.

– Na most áruld el, hogy a tanácsolt tíz pontból, melyiket követted el végül?

– Alig néhányat. A dm szarvasfaggyús krémje egyébként egy csoda, egy vízhólyagom sem lett, semmi, pedig egy széttaposott Kalenjiben botorkáltam (új cipőben ugye nem megyünk, ld. 2-es pont).
A futóbot szóba se jött, botosjetiről már hallottam, de botos Petiről még nem.
Enni elég rendszertelenül ettem, amit éppen megkívántam. Egy részét ki is adtam a végén, szolidan vezettem a porcelánbuszt egy kicsit, de az inkább csak a sok benyelt szénsavas lónyál miatt volt! 😃

Hogyan rontsd el a terepultrád tíz egyszerű lépésben? >>>

– Emlékszem egyszer egy közös futás után megittunk 10 perc alatt két liter kólát, akkor én is hánytam otthon! De nem bántam, mert te fizetted.
Kaptunk kommentben plusz egy tanácsot, hogy ne pedikűrözzünk körmöt verseny előtt. Én levágtam a körmöm és nem lett semmi baj belőle, te hogy állsz ezzel?

– Frissen vágtam a körmeimet (szombaton!), vastagon bekentem a lábujjaimat szarvasfaggyús krémmel, semmi bajom nem volt.

– Igen, én is lanolinoztam a talpam, meg a lábujjaim, úgy tűnik ez elég jó módszer.
Próbáltalak rábeszélni, hogy nevezz át a 111km-es távra, hiszen csak kicsivel hosszabb, a 84-nél. Nem bánod, h nem a nagy távra neveztél?

– Nem, ez így tök jó volt, az 50-ről a 111 km túl nagy ugrás lett volna. Most, hogy már ismerem a járást, talán jövőre futok a nagyokkal. Meglátjuk.

– Nagyon király vagy haver, örülök, hogy jól érezted magad! Akkor jövőre valamelyik távon megint összefutunk!

Vélemény, hozzászólás?