Nem a futás a jó, hanem amikor abbahagyjuk
Lenyomtam ma egyedül egy rövidített Duna-gátat, nem ment valami jól, pedig jó volt az idő, ragyogó napsütés, tavasz, rövidgatya. Annyira meleg volt, hogy a gátról lefordulva muszáj volt innom a fingszagú záptojásszagú kútból, amit szerencsére még nem mentett meg Alekosz, így a megszokott mederben és minőségben folyt.
Mondom, nem ment jól, lefele teljesen szétesett volt a mozgásom, éreztem én, hogy nem jó, mert elfáradtam, és azon gondolkodtam, hogy a 28km-es tókör hogy a viharban fog így menne egyáltalán, nemhogy pannonfunkkal rivalizálva. A fordulónál kicsit odafigyeltem, próbáltam 90-es frekvenciával lépni kicsiket, és yi-chi módon acélosan húzni magam a láthatár felé, …
Olvass tovább! »