Szóviccel indult, később lett csak dögmeleg
Róka:
Ártatlan arccal ülsz a kocsidba házastársaddal és a legjobb barátaiddal, haladsz a maraton rajtja felé.
Szelídebb lelkű futótársad azt mondja a hátsó ülésről:
– Vettem tök jó géleket.
Mire a másik:
– Az ember amígGÉL, remél.
Arcod picit a tenyeredbe temeted és tudod, hogy ha máshogy nem, előre bekészített szóviccekkel le fog győzni.
Így is lett, Lemúr Miki hét teljes perccel megelőzött, 3:40, elég szép úgy, hogy idén jó, ha 300 km-t futott, ebből 150-et versenyeken. Ne is gondolj bele, kb senki másnak nem menne így.
Valahol 23 km körül a végehosszanincs emelkedős budai rakparton mondtam le bármiféle célidőről …
Olvass tovább! »
Áronnal már nagyon rég nem futottunk együtt, ma reggel meló előtt végre szakítottunk rá időt. Elkísért minket kutyája Malőr, aki lelkes jószág, bírja tempót, de még nevelni kell, így nem egyenletes tempóban futottunk, hanem illedelmesen megálltunk minden kereszteződésnél, ahol Malőrnek le kell ülnie, és csak azután haladhatunk tovább biztonsággal. Megálltunk még más kutyákkal ismerkedni, galambokat üldözni, csövest szaglászni, pisilni és kakilni, ezért a 7 perc körüli tempó. Amikor futottunk, akkor jól haladtunk, sőt a végén egy jót hajráztunk is.