Óévbúcsúztató terep félmaraton

Óévbúcsúztató terep félmaraton

Loading

Rrróka kitalálta, hogy menjünk el a II. Törökbálinti Szilveszteri Hegyi Félmaratonra, ha már itt rendezik a szomszédban. Menjünk, mondtam, mert furdalt a lelkiismeret, hogy 2012-ben csak 5-600 km-t, ha futottam. A terepet félig-meddig ismerjük, hiszen az Anna-hegyi kilátónál többször is szaladgáltunk már. Kicsit túlzás a “hegyi” jelző, de hát istenem, Magyarország lapos ország, az ilyen kétszáz-valahány méteres dombokat is meg kell becsülni. Mint kiderült, a “félmaraton” is túlzás, hiszen közelebb van a pálya hossza a 19 km-hez, mint a 21,1-hez, de ezt a vége fele nem bántam, mint ahogy azt sem, hogy az Anna-hegy akkora, amekkora.

A teljes táv négy kör a törökbálinti hendikep-futás pályáján, ami monotonnak tűnik, de valójában jól jött, hiszen hamar kiismertük a terep trükkjeit. Például azt, hogy rögtön egy emelkedőnek kell nekifutni, és mind közül ez a leghosszabb és legalattomosabb. Ennek a lábánál gyülekeztünk:

P1190037.jpg

Elrajtolt a 60-70 főből álló mezőny, mi Rrrókával rögtön az első harmadba küzdöttük magunkat, és egy korrekt 5:20-as tempót toltunk. Ahogy lenni szokott, az elején nem volt semmi gond, és pár km után nem túl baráti gesztussal le is hagytam Rrrókát, hogy szárnyaljak, mint Leiter Jakab. 

DSCF0064.jpg

A második kör elején, a lejtő alján aztán rá kellett jönnöm, hogy bizony elfutottam az elejét, mint valami noob. Innen már keményen kellett harcolnom, hogy megőrizzem a pozíciómat. “It seems to be, it seems to be too much”, szólt a fülemben a Paradise Lost, és arra gondoltam, hogy igazuk van, kicsit sok ez nekem, mi a fenének kínozom magam. Aztán jött a következő szám, “Is it too much to say?/ Never again, never again”, egyik sem tett jót az amúgy is gyenge lábakon álló morálomnak, fel is jegyeztem gondolatban, hogy majd töröljem le ezt az egész albumot a telefonomról.  

P1190096.jpg

Én a kilátóból

P1190105.jpg

Rrróka a kilátóból

P1190100.jpg

A hűlt helyünk a kilátóból (elég hideg volt)

A harmadik körben azon merengtem, hogy érdemes-e energiatakarékossági megfontolásból belesétálnom az emelkedőkbe, azaz az itt elvesztett időt később visszanyerem-e, végül maradt a kínos kocogás. A negyedik körben ez a dilemma fel sem merült, nem volt választásom, szégyen ide vagy oda, sétáltam és kész. 

A csigatempónak köszönhetem, hogy az utolsó emelkedőn meg is előzött egy magas, kék felsős srác, intettem neki, menj csak, ha tudsz, boldog ember. Aztán valahogy összeszedtem magam, levágtattam a lejtőn, hagytam, hogy húzzon előre a súlyom. Ő óvatosabb volt, úgyhogy a magam kamikaze-módszerével sikerült lehagynom, majd bevágtattam a célba, sziasztok, vége, az idén többet ne lássak futócipőt. 

Az időm 1:52 lett, ami a 11. helyre volt elég. Lehetett volna szebb is, de nem érdekel, ott egye meg a fene a teljesítménykényszert, ahol van. Rrróka 1:57-tel 16. lett, és Izmitom is célba ért 2:13-mal. Hajrá!

P1190139.jpg

“Szem-érmes vagyok, éérted…!”

Nyafogás helyett pedig ünnepélyes újévi fogadalmat tettem: 2013-ban gyakrabban és rendszeresebben futok majd, mint az előző évben, mert ez már kezd vállalhatatlan lenni. 

Fussatok velünk ti is! BÚÉK! 

6 thoughts on “Óévbúcsúztató terep félmaraton

  1. @Lemúr Miki: egyszer hendikep futásra is elmehetnénk ide, összemérni, hogy a pehelysúlyod, vagy a középtávos múltam számít többet egy ilyen pályán.

    A versenyen én is azt próbáltam meg kibekkelni, hogy csak felfele bírjam ki lehetőleg futómozgással, ez nekem össze is jött, bár amikor egy szemlátomást rutinosabb terepfutó kollega nagy sétaléptekkel ment fel előttem egy meredeken, akkor látszott, hogy ez egy fölösleges makacskodás részemről, mert hatékonyabbak a gólyaléptek. de csakazértis, mondtam és én is lefele kamikázéztam. a verseny után beszélgettem egy sráccal akikvel lefel igen jót versenyeztünk, azt mondta úgy érezte, hogy ez már veszélyes néhol, mondtam, hogy igen, az volt, én akkor kezdtem el vigyorogni. 🙂

  2. Nagyon klassz! Az első terepfélmaratonomra emlékeztet. Utána terepfutós fórumokat olvasgattam, van a futható emelkedő és van, amelyiken gyalog gyorsabban lehet haladni úgy, ha a két kezedet hátul összekulcsolod és előredőlsz. Nagyon jó időt mentetek, mennyi volt a szint? Téli Mátra három hét múlva? :))

  3. @BGy: 4×159 méter, vagyis 640 körül összesen, de a legkeményebb az első két km volt, ami végig emelkedő, utána 3-4 hirtelen hullámvasút, meg egy hosszabb domb volt.
    A Téli Mátra M-el elbírnánk, szép útvonalnak tűnik, de nem hiszem hogy most összejönne logisztikailag. A XL lenne persze az igazi. 🙂 A másik kettő Kékes nélkül nekem nem annyira vonzó.

  4. A Téli Mátrára csak akkor megyek, ha nem lesz hó. Bár tavaly megfogadtam, nem megyek többet, mert nagyon sokan voltak. Közel van Pösthöz, ide még eljönnek, a Bükkig már nem. A Kékes csak az XL-ben van benne, ráadásul a legmeredekebb úton kell felmenni. Tavaly két különböző túrán is felmentünk hóban. Kétszer volt sírhatnékom. :)))) 40-50 km-en keresztül már idegesítő, hogy a hó miatt nem lehet jól elrugaszkodni, botladozol jobbra-balra.

Vélemény, hozzászólás?