Bár panaszkodtam a múlt héten a lábfájásra, amikor Lemúr Miki üzent, hogy fussunk szombaton, nem tudtam nemet mondani. Így aztán szombat reggel 9 órakor összefutottunk, leautóztunk a gáthoz, aztán a közte és a Duna között húzódó ártéri erdőbe vetettük magunkat.

Sok ösvény és út kanyarog itt, a futoterkep.hu-n be sem tudtam pontosan jelölni merre vágtáztunk, ezért szerepel a címben a legalább. A talaj a futás számára a legideálisabb puha föld és avar. Ezt szeretik a fájós térdek és csonthártyák! Igencsak belemelgedtünk a beszélgetésbe, a fő tematika a születés és gyermeklét volt először, majd a hosszútávú tervek kerültek előtérbe, megbeszéltük bitiszbá szupermaratonját, és némileg érintettük a politikát, illetve szociológiát is.

Mindezt pedig a mellékelt képeken látható virágos erdőben tettük. Muszáj volt délután visszamenni a feleségemmel és megmutatni neki. 🙂
Kár hogy nem vagyok vmi nagy fotós. :/

idő: 01:28:03
táv: 15.3 km
tempó: 05:45

pálya (kb…)

edzésnapló