Harmadszor sem

Harmadszor sem

 13 

Idén tényleg minden rendben volt. Az első körben.

Van ez a nemfutóverseny, sokkal inkább önszívatás a Mátrában rendezvény, a 4up4down/2up2down (Dupla/Szimpla élmény), amikor egy 35 km-es körön kétszer kell feljutni a csúcsra, és ebből lehet menni kettőt is. Párban kell haladni, szóval, ha anyázni támad kedve az embernek valamelyik felfele mászás vagy lefele csúszás során, azt biztosan hallja valaki. Idén harmadszor veszek részt Zolival a 4en (Duplán), és idén harmadszor sem lett dögcédulám (Neki sem). Először végigmentünk, de egy órával a szintidő után fejeztük be a második kört. Tavaly eleve hátrányból indultunk, mert sérült volt a derekam. Idén viszont azt a pár plusz kilót leszámítva teljesen rendben voltunk. Vagyis félig. A felének a feléig. Szóval a két emberből az egyik teljesen a másik félig. Bonyolult dolog a matematika, de szerencsére a futás közhelyszerűen egyszerű tud lenni: amennyit edzel, annyira leszel erős; amennyit beleteszel, annyit tudsz kivenni belőle. És ezen még az olyan szabópéteres motivációs gondolatok sem segítenek, hogy ha elhiszem, megcsinálom. Én komolyan elhittem, jelentem, csak a lábaim nem. Van ez így.

1_6.jpg

Itt még vigyorgunk

Egyébként minden szuper ezzel a terepfutásos rendezvénnyel is: flottul megy az adminisztráció, jó a pálya jelölés (az, hogy az ilyen balfékek, mint én mégis el tudnak menni rossz irányba, igazán nem a szalagozás hibája, ami sűrű, és jól látható, csak hát fent van a fán/bokron, így amikor én megbabonázva bámulom a földet, hogy el ne bukjak egy kiálló valamiben, mert amint nem koncentrálok átváltok egy nekem kényelmesebb, lábat kevésbé emelős futómozgásra, igazán nem a szervezők hibája), a frissítő pontok személyzete és kínálata is pazar, és nem utolsó sorban a lényeg: a Mátra, ami gyönyörű. Hol sziklás-mohás a táj magas hosszú fákkal, hol sűrű és sötét. Itt egy kis tó a fák között, amott pedig tisztás, ahonnan gyönyörű a kilátás. És amikor felérsz 1014 méterre, és felnézel, sehol egy felhő: az ég is olyan Kékes.

2_4.jpg

3_3.jpg

4_5.jpg

Nade vissza a valóságba: az első kör első felében szépen mentünk a bollyal, séta-futás kombóval, 7,5 km-en keresztül, fel a csúcsra. Az első szintidőn belül szépen felértünk, csináltunk egy szelfit, töltöttünk kicsit a frissítőn, és már indultunk is lefele. Jó erőben, vidáman, majdnem dalolva. A Sombokor szépen csúszható volt, fától-fáig kiválóan lehet közlekedni. Utána kellemesen futható rész, majd megint egy kis mászás, és ismét Kékes-tető. Itt én vásárolgattam némi szuvenírt otthonra, közben a Zoli morcosan várt a szelfi-ponton, hogy lőhessük a következő képet. Meg is csináltuk, és már csak 9 km lefelé volt hátra az első körből.

5_2.jpg

Ne a nyelvemet nézzétek!

6_2.jpg

Második

Ez az ereszkedés nekem nagyon rosszul ment. Féltem, hogy elesek valami kőben, így tök lassan haladtam, Zoli valami 10 perccel korábban ért Mátraházára, mint én. Mondjuk itt volt az eltévelyedésem is, nem tudom, hogy egy nyíl egyenes úton miért fordultam balra. Mindenesetre feltűnt, hogy nem jó fele megyek viszonylag hamar, és visszatértem a helyes útra, ahogy annó a szüleim tanították. Elindultunk a második körre, 13 perccel a hat órás szintidő előtt, de azért ez így is neccesnek látszott, mert már az első körben megfutott kisebb dombokon is gyaloglásra váltottunk. Végül nekem fogyott el az erőm: nem volt dráma, egyszer csak nem tudtak a lábaim futni, mintha elfogyott volna az energia. Lemerült az elem. Kifogyott a benzin. Megpróbáltam még egy energia szeletet betolni, de kis gyaloglás után tisztán látszott, hogy ebből most egy ideig nem lesz futás, és akkor meg nagyon kicsúszunk a szintidőből. Öt kilométerrel a mátraházi depó után tehát visszafordultunk, és túra üzemmódban, beszélgetve, fotózva a természetet visszasétáltunk az erdészeti iskolába. Ennyi sikerült most: 6 óra 44 perc, és 40 km. Megint én voltam a gyenge, a tavalyi hátfájásom után idén csak szimplán kevés voltam edzettségileg. Úgy tűnik, hogy hiába futok darabszámra eleget, ha szinte sosem megyek 10 km fölé, akkor ennyit tudok megtenni. Szóval mostantól jönnek az egyre hosszabb futások. Jó lesz. Szeretek futni.

A Mátrába pedig visszanézünk jövőre is, most már addig csináljuk, amíg meg nem fordítjuk az eredményt, ami jelenleg: Mátra-Sört adni ér: 3-0.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük