A téglagyári megállóig s vissza

A téglagyári megállóig s vissza

Loading

– 17,45 km futás
– 1h 41′ 42" alatt

Azt mondják a széplelkek, hogy a folyó az élet (mitöbb, Élet!) szimbóluma ("szinbóleuma"). Hát, annyi közös mindenesetre van bennük, hogy manapság mindkettő zajlik. Íme:

Így néz ki a Duna az érdi partszakaszról. Tegnap Rrrókával megnéztük 3D-ben is a természeti jelenséget, végigloholtunk a töltésen az aszfaltos részen, majd le a susnyásba, a vízhez, mint a vadak. A parton szaladtunk végig, el a helyiérdekű maja piramis (Rrróka szerint tengeralattjáró dokkoló) mellett, és megtekintettük, hogyan szórakozik a jégen a lakosságnak az a része, amelyiknek nem telik Hummerre. Jól.

A téglagyárig (vagy egykori téglagyárig? Ki tudja?) kalandoztunk el, meglapogattuk az itt fellehető indokolatlan betonmonstrumokat, majd hazaügettünk. 

Vidám hangulatban telt a testedzés, nem is tűnt fel, hogy viszonylag jó tempóban haladunk, Rrróka nettó időmérése szerint 5 percen aluli km-ekkel. Én konzervatív vagyok ebből a szempontból, nem állítom le az órát minden ivásnál, pisilésnél, zsidózásnál, így 5:49-et mértem. Pannonfunk mestert mindenképpen legyakjuk a Velencei-tónál áprilisban. Hajrá, Team Hosszútáv!

10 thoughts on “A téglagyári megállóig s vissza

  1. De amúgy hajrá 🙂 Én is azért mentem olyan jót szombaton, mert a második kör elején megelőzött valaki, aztán olyan idegesítően cammogott előttem, hogy visszaelőztem. Amire ő is felkapta a vizet, és megpróbált visszaelőzni, de én meg nem hagytam 🙂 A célban azért mosolyogtam rá, meg integettem, ő még ment mégegy kört, nem tudom, hogy harmadik vagy negyedik köre volt. Szóval a versenyszellem faktor sokat hozzá tud tenni a teljesítményhez 🙂

  2. @Joe.: ellenkezőleg, meglepően jól mutatja, ahogy Lemúr Miki előbb a padhoz ment, aztán lement a partra, majd megnézte a beton monstrumot. hozzá kell tenni, hogy a zöld erdő amin az útvonal balra vezet már nem létezik, kivágták, vagy 8 méteres halmokban áll az út szélén a sok rönk.

Vélemény, hozzászólás?