Kinyomoztam, hogy ehavi talpalávaló nótánkat egészen pontosan 1998. augusztus 10-én hallottam először, úgy délelőtt tíz óra magasságában. Onnan tudom megállapítani ilyen pontosan, hogy éppen totál másnaposan próbáltam kijutni a Szigetről, és az egyik CD árusnál valami piszok jó zene üvöltött, rohadt jó tempós-elektronikus-rockos hangzás, olyan, amihez az amúgy ritka ronda német nyelv tökéletesen illett. Betértem az árus ponyvája alá,: – Ezek kik? – A Rammstein. – Ez tök jó zene, nem lesznek Szigeten? – Tegnap voltak.
Akkoriban hetente kétszer rock klubba is jártunk (péntek E-klub, szombat Wigwam, még a Csörsz utcában), szóval nem tudom hogyan került el ez a remek iparimetál nóta, de annyira tetszett, hogy még a szakközép óta elfeledett német tudásom is előjött, és egészen nagy részeket értettem meg a szövegből, sőt mai napig végig tudom üvölteni torkom szakadtából. Az egyik kedvenc számunk lett, szerencsére sokáig ment még a koncertek utáni rock diszkókban, ahol általában a Sisters of Mercy – Temple of Love és a Rage Against The Machine – “Kibaszott tócsa” körüli blokkba volt betéve, garantálva, hogy izzadtra táncoljuk magunkat.
Ej régi szép idők.
Küldöm tehát mindenkinek, aki szereti: Rammstein – Engel