Hogyan lett a legjobb pesti maratonom a legrosszabb
Túl vagyok életem negyedik, eddigi legküzdelmesebb maratonján. Ismét bebizonyosodott, hogy elégtelen felkészüléssel, elbliccelt edzésekkel nem lehet csodát művelni. Erre jók a maratonok: mikor már azt hiszed, akkora király vagy, hogy felülről karcolod a nietzschei Übermensch-ideált, a 42 km könyörtelenül visszarángat a földre, hogy ismét azzal az alázattal közelíts a futás felé, ami megilleti.
A felkészülésem nem is lehetett volna hiányosabb: augusztusban ilyen-olyan okok miatt alig 41 km-t futottam. A szeptember jobban indult: a Nike félmaratonon sikerült 1:40-en belül beérni, és utána is jó tempóban végeztem az edzéseket a Duna-parton, amíg 20-án reggel pocsolyaugrás közben irtóra beb*sztam a lábujjamat a kerti …
Olvass tovább! »