Vadlán Ultra Trail felkészülés: besötétedős futás a környéken és 3Vulkán Mindszentkállán

Vadlán Ultra Trail felkészülés: besötétedős futás a környéken és 3Vulkán Mindszentkállán

Loading

Meséltem már, hogy két hét múlva megyünk a Vadlán Ultra Trailre? Zsolt barátommal párban nekiesünk a 108 kilométeres hosszabb távnak, négy szakaszra osztva azt. Úgy számoljuk rámegy majd az egész napunk, pedig hajnal hatkor lesz a rajt, nehezebb lesz a korán kelés, mint a táv, szinte. “Futni mentünk, majd jövünk” a csapatnevünk, jó nem?
Szóval úgy számoljuk, hogy fogunk már/még sötétben futni, így szervezkedtem próbának egy kis sötétben futást az érdi csapattal, csak aztán olyan szar idő lett estére, hogy a nálam normálisabb futóink közül egy sem jött el, meg amúgy is a terepes brigád nagy része aznap délelőtt a Wadkanz biai versenyén vett részt. Próbáltam rábeszélni őket “levezetésre” este, de nem hallgattak rám… 😀 Na a lényeg az, hogy jól leszaladtam a Nyakas-kőhöz, útközben szemrevételezve a Wadkanz pályajelölésének maradékát.

est_wadkanz.jpgWadkanz jelek, balra L, jobbra M táv. 

Egyedül egy kicsit csapattam neki, össze akartam sarazni magam és kiszellőztetni a fejem, épp túl voltunk egy fényivós szülinapi bulin, talán nem is volt baj, hogy nem jött más, olyan másnapos kipárolgásom lehetett, mint egy kocsmapult törlőrongyának, amit a forró radiátoron felejtettek. 

est_nyakas.jpgNyakas-kő

Nyakasnál volt még fény (nem az előző napi szódásszifonos-vodkás-szörpös verzió!), hanem aztán ugye visszafele jött a hosszabb, erdősebb szakasz, sitty-sutty lement a Nap, én meg csak passogtam a város fényeire, és arra gondoltam, milyen jó is lesz mindjárt, amikor beiramodok az igazán sűrű erdőbe.

est_feny.jpgBudaőrs és Budapest, innen egészen tűrhetően néznek ki

Nincs semmi baj, felbukkant pár vidáman lobogó Wadkanz szalag, fényvisszaverős kis izével, messziről látszottak a fejlámpám fényében. Aztán egyszer csak másfele vezetett az utam, mint a vadkanosoké, gondoltam is de kár, nem lesz fényjelzésem. Hanem aztán a sötét erdőben dombnak felfele megint csak feltűnt nem is egy, hanem két kis fényfolt előttem, gondoltam milyen jó, hogy mégis van erre szalag, csak aztán a fényfoltok beszaladtak a fák közé, én meg jól megijedtem.

est_szalag.jpgWadkanz fényvisszaverés, tök jól látható messziről is, ügyes!

Már nem volt messze az erdő széle szerencsére, addig azzal szórakoztattam magam, hogy elképzeltem, ahogy a legutóbb látott két szemfény nem az erdőbe szalad be, hanem vörösre vált és felém indul… Haha, de jó móka, gondoltam magamban, majd rájöttem, hogy nagyon nagy kedvem lenne hátranézegetni, jön-e mögöttem valami elképzelhetetlen, de tudjuk jól a filmekből, hogy azt semmiképp sem szabad megtenni. Kicsit megszaporáztam a lépteimet, és már láttam az erdő szélét, amikor – tipikus – megbotlottam és majdnem pofára estem. Visszanyertem az egyensúlyom, kivágtattam az erdőből, elkanyarodtam és ott volt előttem egy áthatolhatatlan méretű tócsa… Igen, vissza kellett fordulnom arra, ahonnan épp csak elszaladtam. Bakker ez valami rossz tinihorror.
Persze nem történt semmi, nyugodt szívvel ihattam meg a kocsihoz visszaérve a regeneráló nullás-gyümölcsös radlerem, bár egyesek szerint az ilyen ital rosszabb, mint az ha sötét erdőben falnának fel vörös pupillájú vérmókusok.

Na aztán most hétvégén meg kis feleségem nordic walking csapatával a 3vulkán futásra mentünk, mondhatjuk, hogy visszatértünk, hiszen évek óta járunk ide Balogh Tomi versenyeire, ahol egyre több a résztvevő, egyre jobb a pálya és a jelölés, megszokott barátságos a hangulat és igazán jó borokat kapnak a dobogósok, finom ételeket pedig a résztvevők.

est_kalipanorama.jpgNem kell elmagyarázni, hogy miért járunk vissza a Káli-medencébe, ugye? 🙂 Pontosan látni szerintem ezen a panorámaképen, amit a pénteki átmozgatáson csináltam a Fekete-hegy kilátóból.

Egyébként pár hete kicsit takarékon edzettem, meg nem tudnám mondani miért (esetleg a szülinapi bulikák sora…?), de most szerettem volna a 3Vulkánon kifutni magam, és egy igazán tempós félmaratont összehozni. Annyi eszem volt, hogy ne kezdjek el az élbollyal futni, amikor tűz a nap (rajt 11:30-kor, végre nem kell korán kelni egy versenyhez, plusz pont Tominak!), így régi futóismerősömmel, Kelemen Nórival (női győztes) beszélgetve futottam az első 6 aszfaltos kilométeren, majd a Csobánc aljába érve mutattam neki, hogy pár lanyhuló mozgású futó van előttünk, én azokat szeretném megfogni, így elváltunk. 
Érdekes megfigyelésem, hogy ha előttem pár száz méterrel fut valaki, de nagyobbakat lép mint én (ideális esetben 170 fölött lépek percenként), akkor azt be szoktam hozni. Így is lett, a Csobáncon felfele behoztam két futót, majd miután megkerültük, az amúgy csodásan szép hegyet (várrom van a tetején, nézzétek meg!!!), az utolsó frissítőpontnál szinte egyszerre értem be négy riválist. Egyikük nagyon belassult, egy megállt büfézni (én félmaratonon viszek egy kulacs vizet, pár magnéziumos szőlőcukrot az elég kell legyen), ketten viszont egészen jó tempóban suhantak tovább, őket a jól bevált taktikámmal előztem meg, amikor utol értem őket pár métert mentem a mögöttük a tempójukba, majd nagy sebességkülönbséggel elléptem mellettük, egy lelkesítő hellóhajrát is odamondva. Egyikük említette is a végén, hogy ez nagyon csúnyán demoralizáló volt számára. Bocs haver! 🙂
Hozzá kell tenni ez a módszer csak akkor működik, ha tényleg van tartalék bennem, mint ahogy most akadt, mert nem futottam el az elejét, hűtöttem magam megfelelően és ismertem a pályát, tudtam mennyi és kb. milyen szintekkel van előttem. A meredek dombokat most is végig megsétáltam, nem vagyok elit atléta, nem tudok azonos tempót tartani emelkedőkön, mert elszáll a pulzusom és betonná savasodik a lábam, nekem dombon pihennem kell.

est_kalla.jpgMindszentkálla a Kopaszról. Innen nagyon érdemes körbenézni alaposan

Amikor a korábbról ismert pályaszakaszon biztosan tudtam, hogy már csak lejtők jön adtam az érzésnek, kiengedtem a lépéseim, kapkodtam a sarkam (szerintem ez fontos technika, elkerülhetjük vele, hogy trappoljunk lefele, és szétverjük az izmainkat). Senkit nem láttam magam előtt sehol, de gondoltam, hogy nem vagyok első, mert elég sokan voltak előttem az elején, de nem lehetett tudni hányan indultak közülük a 15 kilométeres távon (egyszerre rajtoltunk). Reméltem egy dobogós helyezést, de végül abszolút ötödik, korosztályos negyedik helyen értem be 1:35:30-al, ami veszettül jó idő, ha tényleg igaz a track szerint 20.9 km és 350+ szint. Pulzust nem tudok mondnai, mert elfelejtettem feltenni a pántot… 😀
Azért összehasonlításképpen elmondom, hogy 1:27-el nyerték, ami majdnem két km távolság ennél a 4-4:30 közötti tempónál, szóval nem csoda, hogy nem láttam őket.

Kis feleségem első lett a 12 kilométernek kiírt, de majdnem 13 kiris (233+ szint) nordic walking versenyen 2 óra 7 perces idővel, de ahogy lenni szokott az érdi nordic csapat tarolt. 🙂 Olyan jó kis borokat kapunk mindig… Jövünk legközelebb is!

est_nw.jpg

8 thoughts on “Vadlán Ultra Trail felkészülés: besötétedős futás a környéken és 3Vulkán Mindszentkállán

  1. Gratulálok!
    Félmaratonon én is csak egy kulacs izóval megyek, menet közben pont elszopogatom, a végén meg az üres kulacsot lóbálva már tudok hajrázni is! (Telivel nehéz erős tempót menni!)

    Régóta meg akartam kérdezni: nálad miért “kiri” a kilométer? én mindig “kili”-nek mondtam, és ennek a logikáját is értem. 🙂

Hozzászólás a(z) Sopánka76 bejegyzéshez Válasz megszakítása