Mindig furcsa nekem, amikor valaki – köztük én is – nyáron vetemedik arra, hogy akár aszfaltos, akár terep ultrát fusson. Valahogy ellentmond a józan észnek, nem? 😀 Nézzük hogy élte ezt meg Piroska futótársam az UltraLupán.

Röviden:
Hát nem volt könnyű menet, de még a vihar előtt, szintidőn (7h) belül beértünk. 6 óra 28 perc lett a hivatalos befutó idő. Nagyon párás volt az idő, helyenként rosszabbul futható és főút melletti szakaszok. Kompozás – na ez jó volt, kis szusszanás! (Akarok én is kompozni! De ha lehet nem futás közben. 😀 – rrroka) Szép, de nagyon párás partszakasz Vác és Sződliget között. Bolyongás éjszakai utcákon (Göd?). Nem mindig tudtuk, melyik településen vagyunk  . Voltak persze kifejezetten szép részek is , ld. fotók. 
Nekem sokat fájt a bal térdem, IT szalag? (Ó, arról sokat tudok mesélni, diagnosztizáljuk hamar! – rrroka) Erre nem számítottam előtte , mostanság nem volt ilyen gondom. Az sokat segített, hogy két kincset erő futótársam, barátnőim is jöttek és mindenképpen megvártak. Amúgy lehet, hogy még mindig ott keringenék ….

Bővebben:
Meleg, árnyék nélküli helyen volt a versenyközpont, ahol a rajtcsomagot felvettük. A rajthoz mindjárt rossz irányba indultunk, a biciklis kísérőket követve. Szerencsére két legény jó irányba igazított bennünket…A rajt előtt pár perccel beálltunk hát a sor végére. 100 fősnek hirdetett versenyre 70 jelentkező volt. Engem a szép környezet és a dunai kompozás vonzott, és a délutáni rajt. Na és a kitűnő társaság! Laza kocogást terveztem, fokozatosan lassulva. (Ambiciózus terv! 😀 – rrroka) Erre az eseményre (is) igyekeztem felkészülni, hosszabb távokat is futottam mostanság. Rendszeresen őrült melegben is. (Ezt a hőguta júniusban pl elég nehéz volt elkerülni. – rrroka)

A verseny előtt nagyon izgultam, hogy mi lesz. A szokásos tempóm alapján nem sok tartalék fért bele a szintidőn belüli teljesítésbe….. Két kedves futótársammal (na ki találta ki, hogy nevezzünk?) (Én szoktam ilyen hülyeségeket kitalálni, de eskü nem én voltam most…! – rrroka) haladtam valamennyire együtt, mindig bevártak. Ott nem hagytak volna ️. A párás meleg, a mozdulatlan levegő és a helyenként főút melletti, nehezebben futható szakaszok miatt kb. 18. km-nél meglehetősen rossz bőrben éreztem magam. Hát elég kétségbeejtő ilyen ramatyul lenni, amikor még vagy 30 km hátra van.

Aztán elértük a kompot. Találkoztam néhány régi és új futópajtival! Itt leállították az időt, kb. 15-20 perc után indult újra az időmérés, amikor leszálltunk a kompról. Utána a két futótársam már igencsak növekvő távolságba került, de jól telt az idő a kellemes Vác-Sződliget szakaszon az újnak tűnő kerékpárúton vadregényes környezetben új futók társaságában. Csökkenő hőmérséklet, nulla légmozgás es fülledt levegő. Azért haladtunk. A frissítő ponton találkoztam az enyéimmel, fogyasztottunk. Minden hálám, valamennyi frissítő ponton nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Elkezdett sötétedni és kb. akkortól megfájdulni a bal térdem. (Akkor ez nem IT szalag, hanem csak fél a sötétben… – rrroka) Volt még hátra vagy 20 km…. A társaim szakaszosan előre mentek én pedig gyaloglást váltogattam futással. Gyalogláskor nem fájt, vagy nem annyira. Futni viszont kellett, hogy haladják is, ugye…

Érdekes volt bolyongani ismeretlen települések kietlen utcáin közelebb és távolabb a Dunától, pislákoló fejlámpával (pont a gagyit vittem el ‍). Aztán pirosan világító fények, ez a Megyeri-híd lesz! Persze még nem olyan közel! Az utolsó frissítő pontra 22:30h (?) körül értünk. Még bő 9 kilenc km. Megcélozzuk az éjféli beérkezést. Fut-gyalogol-fut-gyalogol-fut-fut-fut, használd a törzsizmot menni fog az! Á, nem is fáj az… Várnak a többiek, már nem is látni őket. Megyeri-hídon. Rajta! Na itt nem kell fejlámpa, jól kivilágított . Egyes autók száguldanak. Autós üldözés? Lassan vége lesz ennek az ultraizének. De nem rögtön!!! Lekanyargás a hídról, 23:30h. Éjfél előtt bent leszünk. Sötétben valaki integet, erre gyertek! Nettó idő 6 óra 28 perc. Aztán lebotorkálunk a sötétben a célterületre bemondói üdvözlés közepette. Aztán volt egy kis masszázs, köszönöm nagyon jól esett!

Nos, 80/20. A szokásos arány. Most 20% élmény, 80% szenvedésféle tapasztalat. Hát, őszintén, erre a térdfájásra valahogy nem számítottam…

Következésképpen azt hiszem a rendszeres bemelegítés – nyújtás – erősítés kell (főleg törzs és medence terület) – és megfelelő tápanyagok bevitele. Szóval úgy tűnik ezekre még inkább oda kell figyelni. Meg még gondolom van más is…
Hálás köszönetem Editnek és Nórinak, a két futótársamnak, hogy végig kitartottak! (De jó, hogy eredetileg én találtam ki ezt az egészet…).