Ultrabalaton 2016 – Róka és a komék. Valamint egy kis építő kritika a szervezőknek

Ultrabalaton 2016 – Róka és a komék. Valamint egy kis építő kritika a szervezőknek

Loading

ub_csapat_555.jpg

Idén az UB-n a négy éve jól bevállt öt fős kemény mag maradt, egy ember cserélődött, Dani helyett egy másik rocksztár, Endre lett a hatodik váltótagunk. Már most leszögezem, hogy jövőre mindkettőjüknek jönnie kéne…

ub_csapat2_555.jpg

Biztos ti is tapasztaltátok, hogy kicsit furcsa volt a rajtbeosztás, mi a gyorsnak egyáltalán nem mondható hat perces tervezett tempónkkal, 22 óra körülire saccolt teljesítéssel egészen későn, 13:20-kor (+ 5-10 perc csúszás) indultunk. Ugyanilyen tervezett idővel rajtoltak dél körül, meg korábban is ismerősök, az érdi ötfős lánybanda meg úgy járt, hogy nem írtak be időt és ezért a legeslegvégén indultak, aminek voltak nem várt negatív mellékhatásai, de ezekre majd a végén még visszatérek.
Szóval kicsit késői start, de legalább kényelmesen kialudtuk magunkat (az UB-s Varga bor besegített), meg alaposan bereggeliztük, és 24 óra ébrenlét után majdnem mindegy, hogy reggel nyolckor vagy délben érünk be nem? A Meki ugyanúgy nyitva van, mcreggeli meg a háttérhatalmak miatt úgysincs Siófokon.

ub_rajt_555.jpg

Rutinos csapatként versenyeztünk, hibamentes váltásokkal, megoldott problémákkal (igaz, nem volt szinte semmi), lelkiismeretesen viselt fényvisszaverő mellénnyel, a tervezettnél kicsit gyorsabban, 5:51-es tempóval és 21 óra 34 perces teljesítéssel a mezőny kellős közepén.
Én most három szakaszt vállaltam 19 + 21 + 26 kilométerrel. Megfogadtam és be is tartottam, hogy az IT szalagomat minden futás után nyújtom az varázslat szerűen tényleg működő IT-re nyújtós videó alapján, és ennek meg is lett az eredménye, semmilyen fájdalom nem jött elő, így az előző évinél jóval gyorsabban futottam az utolsó szakaszt, hét perc helyett 5:30-ban. Persze fájt helyette más, meg volt kimerültség, és nem biztos, hogy pl. hajnal egykor Keszthelyen a többi csapat egy slendriánul kivitelezett “lehajtott fejű kutya” pózra volt leginkább kiváncsi (görbe hátú kutya).
A futás jól ment, az első szakaszom olyan lett, mint a tavalyi, 5:10 körüli tempó. A Varga pincétől a bioritmusom holtpontján hulla álmosan, ásítozva 5:40 körül mentem, miközben ezerszer megfogadtam, hogy hat fősnél kisebb váltóban soha, SOHA nem fogok nekivágni enneka távnak, mert nekem egyszerűen kell éjjel némi szundi. Persze az ilyen kijelentéseimen már a legtöbben nevetnek, mert rendere rácáfolok (“Maratonnál hosszabbat? Én ugyan nem! Ja terepen? Az tök más. De aszfalton max. maraton. Jó, esetleg egy 100 kilométeres nem körözős majd egyszer….”, na és akkor itt nevetnek, ill. kis feleségem tekintette itt kezd felhősödni.)
Az első etapban még figyeltem a pulzusomra, francnak sem kellett, hogy a tűző napon 170-el legyilkoljam magam, a többi részben inkább az volt a kihívás, hogy ne legyek túl lassú, reggel kifejezetten erőltetni kellett a tempót, hogy 145 fölé tornázzam a szívritmusom. Sokszor eszembe jutott amit Fejér Zsuzsi ultrás ismerősöm mondott, hogy ő azért nem indul körözgetős versenyen, mert ott minél lassabban futsz, annál kevesebb távot kell futnod, egy A-ból B-be versenyen viszont minél gyorsabban futsz, annál kevesebb ideig kell futnod. Így most a gyorsaság volt a jobb megoldás, ráadásul kicsit elszámoltam magam a hajnali kómában, és azt hittem van még egy 3-4 kilométeres szakaszom, közben meg Áron már ott várt Széplakon, hogy átvegye a csippet és befusson a célba.
Jelzem, hogy még az utolsó szakaszom után is lenyújtottam!

A többiek két részletben tolták le a 20-30-40 kilométeres távjaikat, mindenki problémamentesen, sőt nagyon is vidáman ért be a váltópontra, Endrének amúgy ez volt az első versenye, szóval még csak ismerkedett a hangulattal, de teszett neki(“Az éjszakai szakasz volt kb. eddigi legjobb futásom evör! Imádtam a nádast, a békákat, madarakat, a fluoreszkáló nyilakat az úton, azokból sokkal több kellene! egy szóval nagyon jó volt”), és akkor még nem is volt olyan futóversenyen ahol több ezer láb trappol mellette.
Nagy probléma tehát nem volt, bár az első szakasz közben Anikó negyed órával a rajt után telefonált, hogy felfordult  a gyomra, kicsit hányt, de jól van megy tovább, csak szól, hogy pár perccel későbbre várjuk. Bár rohadtul aggódtam, tényleg beért gond nélkül, sőt jókedvűen, úgy látszik a hirtelen meleg, stressz, tempós domb kezdés volt szerencsére az oka, nem valami komolyabb gyomorprobléma. Azért a jéghideg coca-cola azt hiszem nagyon jól eshetett utána…
Katának eljött az apukája Veszprémből, hogy Csopakig fussanak egy szakaszt együtt. A késői rajtidőpontunk és az elején sűrű váltások miatt megkértük, hogy Almádiból a Porció étteremből hozza el nekünk a megrendelt rántotthúsokat és palacsintákat, amit most külön megköszönnék, mert a váltóponton nem volt alkalmam, mert én következtem, és valamiért nagyon rohanva intéztük a váltást. Pedig egy 24 órás versenyen van jelentősége 5-10 mp-nek? Semmi.

ub_kataapu_555.jpg

Ezután már külön figyeltem arra, hogy a váltásnál beszéljünk egymással pár mondatot, és ne kapkodva, rohanva adjuk át azt a műanyag kütyüt. Mondjuk azt hiszem ezt is elfeljtettem mondani a többieknek, de mostmár tudják és jövőre szerintem végig így kéne csinálni. 🙂
Az első UB-n Kati 4:30-as tempóban tépett lefele Dörgicsétől, most annyival megnehezítettük a dolgát, hogy Pécselytől felfele is mennie kellett azokon a remek emelkedőkön. 
Zánka után sötétedett ránk, Áron épp egy félmaraton közepén tartott, indulásnál eszünkben sem volt a fényvisszaverő, így menet közben dobtuk rá a láthatósági mellényt. 

ub_katilefele_5552.jpg

Felelőtlenségnek tartom a versenyzők és a szervezők részéről, hogy se be nem tartják, se be nem tartatják a szabályzatnak azt a pontját, hogy sötétedés után elvileg kötelező a láthatósági viselése, enélkül nem engedhető ki futó a váltópontról. A koromsötét Káli-medencében a szokatlanul nagy mikrobusszal lavírozni a ninjának öltözött futók és kerékpáros kisérőik között egészen hajmeresztő élmény volt. 

Lakott területen kívül gyalogosként elvileg forgalommal szemben kéne haladni, de a bringások meg ugye rendes irányba közlekednek, és a pálya felfestés is jobb oldlaon volt, így teljesen véletlenszerűen futott mindenki mindkét oldalon. Nem szerencsés.
A következő évi rajtcsomagba kerülhetne igazi UB feliratos fényvisszaverős futómellény, az télen a korai sötétedéskor is milyen jól jönne! Száz meg száz futó reklámozná télen is az UB-t!

ub_vargapince_555.jpg
Ennyi láthatóság legalább kell… Najó, ez kicsit több. 🙂

Sérülésünk egyébként nem volt, pár vízhólyag persze keletkezett, ezt is megelőzhettük volna, ha nem csak másnap hazafele az M7-en jut eszembe, hogy a már jól bevállt lanolinos lábkenegetést megemlítsem a többeiknek is.
Érdekes volt, hogy idén egészen sokat aludtunk (próbáltunk aludni), nekem kétszer is sikerült egy tök jó regenerálót szundítanom a mezőny szélére húzódva a polifoam matracon elnyúlva. Egyszer mondjuk arra ébredtem, hogy valaki banán szagút rókázik a mellettem lévő árokba, de hát ultratávoknál ez megesik, és valljuk be, nem sok mindent lehet ilyenkor kiadni, ez nem olyan, mint amikor összeiszik az ember egy buliba egy rakás sört, meg töményet. Ami ilyenkor kijön az tuti még jót is tesz a fűnek.

Tök furcsa volt napfelkelte helyett délelőtt befutni, de nem mondhatnám, hogy rossz. Ekkora a holtponton már átlendültünk, aki akart szundizott, ráadásul a nagy hőség és tűző nap sem tért vissza, a befutás felhőtlenül örömteli várakozását csak egy jobb bokámon lakmározó undorító rohadék kullancs mérsékelte.
Furcsa volt, hogy befutó előtti kanyarban percekig kellet állni, szerencsére nekünk még nem kellett sokat várakozni, de láttam fényképeket igencsak hosszú kanyargó sorról. Előző évben felszívódott a mátrixba pár befutókép, gondolom ezt akarták idén a szervezők elkerülni, most lett helyette olyan sor, mintha kijött volna az iPhone 7. Az egyéniek és duók soron kívül bevágtázhattak/bekocoghattak/bevonszolhatták magukat a célba, tök mázli volt, hogy Keratomi is pont akkor ért oda a “Sört adni ér!” párosban, így egy blogger pacsit is adhattunk egymásnak.
A két bemondó már szombat délben a rajtoknál sem volt a toppon (másnaposság-hőség-fáradtság kombinációra tippelnék), de most még elnyüttebbnek tüntek. Nem voltak még idegesítőek, de zavarba ejtő, amikor a csapatnevet felolvasva egymásra nézve vihognak és nem tudod mi a fenén.
Túllendültünk rajtuk és 21:34-es idővel bevágtáztunka  célba, ahol megkaptuk a jól megérdemelt gyümölcsös-alkoholmentes hűs sörünket. Ez egy nagyon jó szolgáltatás volt!
Ja és az érmeket!

ub_hosszutav_elotte_555.jpg

ub_hosszutav_utana_555.jpghoszutav.blog.hu előtte-utána

Na és akkor most egy kis kritika, észrevételek.
A fényvisszaverő viselésről és a közlekedésről már volt szó. Ezt mindenképpen szigorúbban kéne venni, mielőtt történik valami baleset.
A szervezéssel nekünk nem volt semmi problémánk, de mi a mezőny közepén voltunk, mindenhol pörgés, zene, kajapia, amit akarsz, de a mezőny utolsó szekciójából jöttek keserű szájízű történetek. FB-on olvasható, hogy az egyedi indulók szintidejével nem volt minden pont tisztában, és volt ahol levették, majd fél óra múlva visszaadták az egyéni futó rajtszámát, hogy mégis mehet tovább. Nyilván nem ment. (Megjegyzés: terepfutás.hu versenyeken ennél kisebb jogos hibákért simán kapnak ingyen indulást a versenyzők a következő évi versenyen.)
A feljebb említett szinte utolsónak induló érdi lány csapat végig a verseny legvégén haladt, és már csak zárásra kész váltó és frissítőpontokkal találkozott. Nem kell részleteznem milyen lehet az, amikor már minden el van pakolva, a táv jelző táblát úgy kell visszakérni egy közös fotóhoz, a zenét már kikapcsolták, buzdítás alig akad. A szervező szerint elvileg csak a záróbiciklis elhaladása után kezdhet zárni a pont. Nem akkor már mehet haza, integetve az utolsó elhaladónak, és még kiadva egy zacskó ropit, meg egy pohár isóitalta mikrobuszból, hanem akkor kezdhet zárni. Mivel mindannyian pontosan ugyanannnyit fizetünk a versenyért, nem pedig last minute kedvezményes árat perkáltak az utolsó csapatok, szerintem ezt is be kéne tartani és tartatni.
Az is igaz, hogy itt a végén már nyugodtan adtak az egyéniek firssítéséből mindenkinek, de azt hiszem ez normális viselkedés, ki akarná pocsékba kidobni a kibontott kólákat, felvágott paradicsomot?
A toi-toi állapotokkal is meg kéne próbálni kezdeni valamit, az utolsók szerint olyan aluviális hegység alakult ki barna-fehér rétegekből, hogy “csiklandozta volna, ha kicsit lejjebb gugol valaki”. A rendes angol WC-s váltópontokat pl. külön ki kéne emelni, a Varga pincénél volt ilyen (Egyfolytában takarították és nagyon kedvesek voltak az üzemeltető hölgyek!), és ha jól emlékszem Fonyódligeten is volt fehér fajansz, igaz ott volt az életmentő ingyen kávés pont, szóval ez eléggé összeköthető.

ub_alul-barna-ott_555.jpg

Tudom, hogy az adminisztráció 800 csapat meg 300 egyéni esetében nem egyszerű, de a csapatok bővülését-szükülését le lehetne valahogy kezelni, akár külön díj ellenébe. Nyilván nem várható el, hogy ha 2 fő helyett hirtelen 12 indulna a csapatban, akkor gyorsan szerezzenek be még tíz pólót, és az is nehezen kivitelezhető, ha az S méretű Kati feliratos póló helyett XL-es Tibi kell, de amikor egy négy fős csapat három tagúra szűkül egy hónappal az UB előtt, és nem kér vissza pénzt, csak annyit, hogy a három fősek között legyenek értékelve, akkor ez egészen reális kérésnek hangzik. A 17. kerület futónagykövete és két csapatársa így egy második helyezést bukott, ami azért elég rosszul hangzik, még akkor is, ha a tudjuk, hogy ezek a helyezések leginkább formális elismeréssel járnak, dobogó, érem, kupa, taps, nem pedig vaskos csekkekről van szó.

Na mindegy, szerintem mindenki ott lesz jövőre is! Mi is!

ub_utana_555.jpg

Apropó… a ti befutófotóitok már megvannak…? Mi még várjuk! 🙂

6 thoughts on “Ultrabalaton 2016 – Róka és a komék. Valamint egy kis építő kritika a szervezőknek

  1. @rrroka: Én már tavaly is hallottam. Az volt az első rendezésük.

    Valahol érthető (pénzügyi tervezési szempontból), hogy pénzt nem akarnak visszaadni, meg a felfelé változtatás kevesebb zavart okoz, mint a lefelé, mondhatni valószínű kevesebben menn(én)ek a kékből zöldbe, mint fordítva. Mert a létszámváltozásnak a “szín” váltásnál van jelentősége rendezői szempontból. Szerintem.

    Mindenesetre a FER-es csapat példája mutatja, hogy kéne valami rugalmasabb megoldás, mert ugye ők pénzt nem kértek volna, csak zöld rajtszámot, és érmet, amiért tisztességgel meg is dolgoztak.

Hozzászólás a(z) rrroka bejegyzéshez Válasz megszakítása