Szokásos félmaraton körüli futóedzés

Szokásos félmaraton körüli futóedzés

 83 

Toljuk az edzéseket, mint a kisangyal! Tegnap este hattól Dobzséval futottunk egy félmaratont meghaladó nagy kört a múltkori Lemúr Mikivel bejárt útvonalat kicsit megtoldva. így futógárdánk ebben a hónapban már szinte megszámlálhatatlan 20 km fölötti távot teljesített, az összes kilométerem nekem már most száz fölé emelkedett. Ilyen is rég volt!

A futás közben a beszélgetés mi másról is szólhatot volna, mint a maratoni tervezgetésről, de a "meg tudjuk-e tenni" helyett a hosszú edzések hatására a "mennyi idő alatt tudjuk megtenni" felé tendál. Ha így folytatjuk könnyen elérhetővé válik a négy órás álomhatár, ha semmi gikszer nem jön közben. A mai edzés dombos-lejtős terepen zajlott, másodpercre pontosan két órát futottunk, ezalatt 21.59 métert tettünk meg. Kétszer álltunk meg pár másodpercre iso-italt inni, egyszer vagy két percre az újonan felfedezett kútból inni (a régi strand területén az utcáról dizájnos betonkoloncnak kinéző téglatestről kiderült, hogy ivókút, jippí!), egyszer kötöttem újra a cipőmet megelőzve a szokásos lábujjzsibadást.
Probléma-fájás nem volt, az IT-szalagom nem nyafogott (bemelegítettem futás előtt), jól bírtuk, a futás után egész rendesen lenyújtottunk, de ma azért érzem itt-ott az alkatrészeimet. A legnagyobb gondom az volt, hogy nagyon megéheztem az edzés végére, de este fél kilenc után már nem akartam semmi komolyabbat csócsálni, egy joghurttal és egy őszibarackkal beértem. A mai napot azonban már három sajtos pogácsával, egy pár karika kolbásszal, macisajttal és vmi virslis pékárúval kezdtem, két pohár teával lefolytva. Mindezt hajnali hat óra előtt…

Ti mit és mennyit esztek futás után?

Idő: 02:00:00
Táv:
21.59 km
Tempó: 05:33

28 thoughts on “Szokásos félmaraton körüli futóedzés

  1. Futás után, főleg ha hosszabb (18-21 km), eszek, amit csak találok. Mostanában én is virslis pékárut reggelizek, mert mellettünk nyílt egy pékség és nagyon jókat sütnek. Virsli leveles tésztával becsavarva, szezámmaggal megszórva, megsütve. Virsli kelt tésztába becsavarva, virsli valami tésztán, sajttal és ketchuppal. Nagyon ízlik. Szerintem hazafelé ismét veszek és beteszek az arcom mögé kettőt is. :)))

  2. @rrroka: Ez velem is gyakran előfordul. Az utolsó 5 km-t a rántott húsért futom :-))
    Egyébként én mostanában futások előtt csírákat eszem. Könnyű, tápláló és az oxigénellátást is segíti. Utána viszont mindegy, ami és amennyi van.

    Szurkolóként én is megyek a maratonotokra, remélem észreveszlek majd egy HAJRÁ! erejéig. Ahogy elnézem, meglesz a 4 órán belüli idő.

  3. Sziasztok! Nekem két (3 emeletes:)) csíráztató tálam is van, egyáltalán nem macerás, napi 1 perc ráfordítással lehet (magtól függően, hetente, kéthetente) egy jó adagot megtermelni.

    A retek pl. nagyon finom -bár egy kicsit snassz, hogy retek íze van- és semmi probléma nincs vele. Vannak viszont növények (pl. árpa), amivel még nem sikerült eredményt elérni, ezt még ki kell tapasztalni.

    Kedvencem a szalonnás, csírás szendvics, de a búzacsírát még almás lepényben is el lehet sütni…

  4. @rrroka: Bioboltokban kapható, én az Árkádban vettem. Agyag és műanyag verzió van és -mivel bio cuccról van szó- gondolom kitalálod, hogy a műanyagot érdemes választani.:)

    Az agyag a konyha dísze lehet, de a műanyag könnyen tisztítható és nem telepszenek meg benne a penészgombák. A magok esetében pedig kizárólag “bio” jelzésűt szabad használni, mert azok (elvileg) nem vegyszerezettek.

  5. @rrroka: Ja kérem, ha engem kérdezel, eleve szőrös komposztgyűjtő-dobozt ajánlok…:)

    Az a lényeg, hogy a csíráztatórendszerben egy nedves, párás közeg alakul ki, melyben a gombák is igen jól érzik magukat. Ezért naponta át kell mosni tiszta vízzel, különben berohad (és szőrösödni kezd:)). A tálak alján, az alsó kivételével, rések vannak, melyeken a víz és a felesleges melléktermék átfolyik. Ha végeztél a csíráztatással szépen megtisztítod a szerves maradékoktól és már használhatod is újra.

    Az agyag nem átlátszó, vastagabb a fala, egyenetlen a felülete, ráadásul felveheti a vizet, ezért nagyobb eséllyel ragad benne szerves maradék, amelyen megindulhat a fertő és nem lesz szükséged külön komposztos dobozra. Ez persze nem azt jelenti, hogy az agyag használhatatlan lenne, csak kevésbé praktikus.

  6. @Bozót: Az biztos, hogy jobban emészthető, mert a fás dolgok, a cellulóz feldolgozásához összetett gyomor kell. Másrészt a növekedéshez nyilván kell energia is, amit ez esetben nem a napfény szolgáltat, valószínűleg a magból hasznosul valami, ezért molekula szinten nem valószínű, hogy a mag és a csíra ugyanazt tartalmazza.

    Szerintem rengeteg biokémikus fut, erre majd ők válaszolnak…:)

  7. @Bozót: @bellone: A nagy különbség ott van, hogy kapott-e fényt a csíra.
    Ha igen, akkor egyértelmű, hogy egy csomó fotoszintézis (és megvilágítás) során kialakult új a anyag van benne.

    Ha nem érte fény (etiolált círanövény), és nem adtál neki külső szénhidrát forrást (szóval csak vizen és sötétben nőtt), akkor a mag tápanyagait (általában keményítő) a növény lebontja, és ebből az energiából épít fel egy teljesen új sejt- és szövetstruktúrát. Ez természetsen új molekuláris összetételt is jelent.

    Legközelebb a fotomorfogenius mutánsokat tárgyaljuk meg 🙂

Vélemény, hozzászólás?