Szokásos félmaraton körüli futóedzés
Toljuk az edzéseket, mint a kisangyal! Tegnap este hattól Dobzséval futottunk egy félmaratont meghaladó nagy kört a múltkori Lemúr Mikivel bejárt útvonalat kicsit megtoldva. így futógárdánk ebben a hónapban már szinte megszámlálhatatlan 20 km fölötti távot teljesített, az összes kilométerem nekem már most száz fölé emelkedett. Ilyen is rég volt!
A futás közben a beszélgetés mi másról is szólhatot volna, mint a maratoni tervezgetésről, de a "meg tudjuk-e tenni" helyett a hosszú edzések hatására a "mennyi idő alatt tudjuk megtenni" felé tendál. Ha így folytatjuk könnyen elérhetővé válik a négy órás álomhatár, ha semmi gikszer nem jön közben. A mai edzés dombos-lejtős terepen zajlott, másodpercre pontosan két órát futottunk, ezalatt 21.59 métert tettünk meg. Kétszer álltunk meg pár másodpercre iso-italt inni, egyszer vagy két percre az újonan felfedezett kútból inni (a régi strand területén az utcáról dizájnos betonkoloncnak kinéző téglatestről kiderült, hogy ivókút, jippí!), egyszer kötöttem újra a cipőmet megelőzve a szokásos lábujjzsibadást.
Probléma-fájás nem volt, az IT-szalagom nem nyafogott (bemelegítettem futás előtt), jól bírtuk, a futás után egész rendesen lenyújtottunk, de ma azért érzem itt-ott az alkatrészeimet. A legnagyobb gondom az volt, hogy nagyon megéheztem az edzés végére, de este fél kilenc után már nem akartam semmi komolyabbat csócsálni, egy joghurttal és egy őszibarackkal beértem. 
A mai napot azonban már három sajtos pogácsával, egy pár karika kolbásszal, macisajttal és vmi virslis pékárúval kezdtem, két pohár teával lefolytva. Mindezt hajnali hat óra előtt…
Ti mit és mennyit esztek futás után?
Idő: 02:00:00
Táv: 21.59 km
Tempó: 05:33
28 thoughts on “Szokásos félmaraton körüli futóedzés”
kifelejtettem, hogy 149-es átlagpulzussal termeltem a fentit.
Futás után, főleg ha hosszabb (18-21 km), eszek, amit csak találok. Mostanában én is virslis pékárut reggelizek, mert mellettünk nyílt egy pékség és nagyon jókat sütnek. Virsli leveles tésztával becsavarva, szezámmaggal megszórva, megsütve. Virsli kelt tésztába becsavarva, virsli valami tésztán, sajttal és ketchuppal. Nagyon ízlik. Szerintem hazafelé ismét veszek és beteszek az arcom mögé kettőt is. :)))
@BGy: fincsiiii! 😀 jóétvágyat! dobj rá egy tonikot.
Jól nyomjátok, srácok! A 149-es pulzusra meg mit is mondhatnék… élő szövet a belső fémvázon.
@Lemúr Miki: 149 átlag, 177 max. 1 óra 40 perc az ideális, 5 és fél alacsony, 14 perc pedig magas pulzustartományban. 895 kalóriát, ebből 113 gramm zsírt égettem el.
@Lemúr Miki: élő szövet fém vázon = Teri néni a biciklin
🙂
Gratu, szép volt!
Futás után nem szoktam sokat kajálni, ami épp akad, de aztán később – vagy nagyon hosszú után másnap – képes vagyok felzabálni a fél kamrát 😛
@Bozót: hát velem volt már olyan, ha futás utolsó fél órájában mindenféle ételek jártak a fejemben és alig vártam hogy szinte rögtön zabáljak… 🙂 úgy vettem észre, hogy ez a lassú hosszúfutásokra vonatkozik.
@rrroka: Ez velem is gyakran előfordul. Az utolsó 5 km-t a rántott húsért futom :-))
Egyébként én mostanában futások előtt csírákat eszem. Könnyű, tápláló és az oxigénellátást is segíti. Utána viszont mindegy, ami és amennyi van.
Szurkolóként én is megyek a maratonotokra, remélem észreveszlek majd egy HAJRÁ! erejéig. Ahogy elnézem, meglesz a 4 órán belüli idő.
@Vasapu: könnyű, tápláló oké, de finom is? 🙂
azta HAJRÁt pedig kérjük majd 30km körül elhelyezni, ha lehet. 🙂
Igen, finom, kóstold meg.
Próbálok majd minél több ponton ott lenni.
Majd mindig előrefutok :-)))
Futás után gyümölcs, mostanában körte, szőlő, őszibarack.
A csírákat először valami salátában próbáld ki. Én is szeretem őket, a mustár a legjobb.
Ne felejtsd:
“Csak a Puffin lekvár ad erőt és mindent legyőző akaratot!”
🙂
@Vasapu: @Sekiwake: hú a feleségem már érdeklődik is ezek utána bioszupercuccok iránt! 🙂 nem fogom megúszni már látom. 🙂
@rrroka: Az én feleségem nevelgeti is a csírákat a konyhában. A névnapjára 3 szintes csíranevelő edényt kapott tőlem 🙂
Sziasztok! Nekem két (3 emeletes:)) csíráztató tálam is van, egyáltalán nem macerás, napi 1 perc ráfordítással lehet (magtól függően, hetente, kéthetente) egy jó adagot megtermelni.
A retek pl. nagyon finom -bár egy kicsit snassz, hogy retek íze van- és semmi probléma nincs vele. Vannak viszont növények (pl. árpa), amivel még nem sikerült eredményt elérni, ezt még ki kell tapasztalni.
Kedvencem a szalonnás, csírás szendvics, de a búzacsírát még almás lepényben is el lehet sütni…
ezek a csíráztató tálak engem nagyon érdekelnének, merre szereztétek be őket?
@rrroka: Bioboltokban kapható, én az Árkádban vettem. Agyag és műanyag verzió van és -mivel bio cuccról van szó- gondolom kitalálod, hogy a műanyagot érdemes választani.:)
Az agyag a konyha dísze lehet, de a műanyag könnyen tisztítható és nem telepszenek meg benne a penészgombák. A magok esetében pedig kizárólag “bio” jelzésűt szabad használni, mert azok (elvileg) nem vegyszerezettek.
Nekünk a krumpli kérés nélkül csírázik a pincében, de olyan vastagot, hogy csak bozótvágóval lehet megközelíteni. Azt ne együk, meg ugye? :)))
@BGy: dehogynem! edd csak meg! finom, csak fosat. 😀
@bellone: köszi az infót! mondjuk az, h műanyagon nem telepszik meg a penész nem tuti, a komposztgyűjtő dobozom rendszeresen szőrösödik, ha nem dobom idejében ki a kávézaccot… 🙂
@rrroka: Ja kérem, ha engem kérdezel, eleve szőrös komposztgyűjtő-dobozt ajánlok…:)
Az a lényeg, hogy a csíráztatórendszerben egy nedves, párás közeg alakul ki, melyben a gombák is igen jól érzik magukat. Ezért naponta át kell mosni tiszta vízzel, különben berohad (és szőrösödni kezd:)). A tálak alján, az alsó kivételével, rések vannak, melyeken a víz és a felesleges melléktermék átfolyik. Ha végeztél a csíráztatással szépen megtisztítod a szerves maradékoktól és már használhatod is újra.
Az agyag nem átlátszó, vastagabb a fala, egyenetlen a felülete, ráadásul felveheti a vizet, ezért nagyobb eséllyel ragad benne szerves maradék, amelyen megindulhat a fertő és nem lesz szükséged külön komposztos dobozra. Ez persze nem azt jelenti, hogy az agyag használhatatlan lenne, csak kevésbé praktikus.
A csírában az a poén vajon, hogy jobban emészthető? Mert ugye ami abban benne van, az benne volt a magban is…én egyelőre azokat eszem, áztatva, roppantva, mikor hogy (a csírázó izékről tuti elfeledkeznék és berohasztanám )
Oh, kiderül, hogy majdnem mindenki eszi. Tök jó.
Érdemes kipróbálni, tényleg.
Az én kedvenceim a retek és a lucerna.
Mi is sima műanyag tálcákon csíráztatunk.
Ja, és a gyerekek is imádják, ráadásul valamivel egészségesebb, mint a pl. a cukor.
@Bozót: Az biztos, hogy jobban emészthető, mert a fás dolgok, a cellulóz feldolgozásához összetett gyomor kell. Másrészt a növekedéshez nyilván kell energia is, amit ez esetben nem a napfény szolgáltat, valószínűleg a magból hasznosul valami, ezért molekula szinten nem valószínű, hogy a mag és a csíra ugyanazt tartalmazza.
Szerintem rengeteg biokémikus fut, erre majd ők válaszolnak…:)
@bellone: hát az biztos, ha műanyag doboz jó komposztba való hulladék gyűjtőnek, csak gyakrabban kéne kivinnem… 🙂
@Bozót: @bellone: A nagy különbség ott van, hogy kapott-e fényt a csíra.
Ha igen, akkor egyértelmű, hogy egy csomó fotoszintézis (és megvilágítás) során kialakult új a anyag van benne.
Ha nem érte fény (etiolált círanövény), és nem adtál neki külső szénhidrát forrást (szóval csak vizen és sötétben nőtt), akkor a mag tápanyagait (általában keményítő) a növény lebontja, és ebből az energiából épít fel egy teljesen új sejt- és szövetstruktúrát. Ez természetsen új molekuláris összetételt is jelent.
Legközelebb a fotomorfogenius mutánsokat tárgyaljuk meg 🙂
@Sekiwake: Tök logikus. A kérdés marad:miért jobb nekem ez a csíra, mint akármelyik másik zöldség-gyümölcs, stb?
@Bozót: mert tele van pozitív energiával! 🙂
@rrroka: Ezt inkább hagyjuk…. 😉