Sz.Lacc kilátástalan helyzetben az Anna-hegyi kilátónál
Sz.Lacc: “Talan kicsit tul ramenösnek hangzik, de mivel nös vagyok, igy nincs idöm az “udvarlasra”, lenyegre terek! 🙂
Hetvegen Bp-en leszek, jo lenne megismerni a hosszutavblogos közösseget, lenne valakinek kedve szombat de. egy közös futasra?”
Ilyen konkrét ajánlatra nem lehet nemet mondani, beindítottuk a riadóláncot, és nagyon hamar eljutott mindenkihez a hír: szombaton futás vendéggel! (= Felhívtam Lemúr Mikit.)
Ha valaki Érdre jön futni, akkor csakis a város legjobb arcát mutathatjuk meg neki: remek dombos útvonal, pár perc futással elérhető zöldterület, befejezett csatornázás, frissen aszfaltozott utak. Sz.Lacc ellen is ezt a merényletet terveztem, futónaplója alapján úgy néztem bírni is fogja az Anna-hegyi megpróbáltatásokat. Rövid egyeztetetés-szervezés után szombaton tízkor Lemúr Mikiék előtt álltunk, fütyülésemre előkerült a gazda, nekivághattunk a domboknak. Átbeszéltük az ilyenkor szokásos futás tematikájú kérdéskört, ki, mennyit, merre fut, néha közbeszúrtam egy-egy domb elején, a nyilvánvaló hazugságot, hogy ez az utolsó nagy emelkedő, illetve a ködbe vesző távoli dombokra mutatva közöltem, hogy kb. oda megyünk.
(Google streerview képek)
A városból kiérve aztán tényleg jött az utolsó nagy emelkedő, Lemúr Miki a szokásos könnyedségével felszökelt rajta, mi meg lépésre váltva mentünk utána, azt számolgatva hány karton ásványvízet kéne a fürge kolléga kezébe adni, hogy kiegyenlítődjenek az esélyek. Egyébként sokat, mert Sz.Lacc jó egy fejjel magasabb nálunk…
A dombok megmászása után vidáman beszélgetve értünk át az erdőbe, a kilátóhoz közeledve még néhány idősebb túrázóval is összetalálkoztunk, egy kocogó hölgy kutyája pedig csaholva kisért minket egy szakaszon. Az építmény tövében aztán Laci szétosztotta a megérdemelt Hanukánkat Hanutánkat, én isoitalt adtam, Lemúr Miki pedig vállalta, hogy felmegy és csinál pár fotót. A lépcsőmászásról Laci lemondott tériszonyra hivatkozva, én meg már jártam fent párszor, úgyhogy megvártuk Mikit, aki leérve közölte, minden irányba nagy a köd, kilátástalan a helyzet.
Lefáradva indultunk haza, szerencsére már végig lejtőn szedhettük a lábunkat. Nagyjából másfél óra alatt megjártuk, pontos időt és tempót nem tudunk mondani, mert Lemúr nem mérte, Sz.Lacc elfelejtette visszafele elindítani az óráját, nekem meg folyton lenyomódik a stopperem, amikor az orromat fújom…
Laci, gyere máskor is! 🙂
Idő: 01:30:00
Táv: 15.3 km
Tempó: 05:53
Szint: 275 m
4 thoughts on “Sz.Lacc kilátástalan helyzetben az Anna-hegyi kilátónál”
Lájk! 🙂
Ez egész jónak néz ki, lehet, majd még én is kiruccanok hozzátok egy ilyen körre, ha majd egyszer megint elkezdek futni.
@NJoco: Gyere! 🙂
Remek beszamolo lett, bar az elöre “leegyeztetett” 4:30-as idöt igy most buktuk… (azert 4:30, mert hetvege volt, amugy 4:20-at futottunk volna!) 🙂 Amugy fölfele 7,xx km-t 45perc alatt tettük meg, az kicsit 6perc-es atlag. Lefele azert gyorsabbak voltunk…
Tenyleg szuper volt, en nagyon jol szorakoztam, es a tea is finom a Rokalakban! 🙂 Köszönöm, es ha megyek legközelebb Bp-re, jeletkezek egy ujabb közös futasra! 🙂
Ha nem gond, a bejegyzest belinkelem a fusslaci-n.
@Sz.Lacc: úgy készülj, h legközelebb csak dombozás lesz, 4:00 tempóban a Szuszogón! 😀