Viszonylag kevés sorozatot nézek, de például a Big Bang Theory-t igen. Aki nem ismerné, annak elmondom, hogy ebben négy kocka srác a főszereplő (meg a szomszéd csini csaj), akikkel mindenféle kalandok történnek. A kockát úgy kell érteni, hogy tényleg nagyon elvontak, például az egyik elméleti fizikus. Volt egy olyan rész, amiben szombat este egy tücsköt vadásztak a lakásban, mert hallva a ciripelést nem tudták eldönteni, hogy milyen fajtájú a rovar és fogadtak. Ehhez persze meg kellett találni, szóval mentek a hang után. Már egy ideje keresték, amikor az egyikük felnézve feltette a kérdést: kíváncsi vagyok, hogy a normális emberek mit csinálnak szombat esténként?

Nos, valami ilyesmi is járt az eszemben szombat este, amikor megérkeztem Szigetmonostorra, ahol vasárnap 0:00 órakor rajtolt az ötödik Suhanj!6 éjszakai hat órás futás. Mondjuk túl fitt nem voltam, mert előtte négy napig azt csináltam, amit a normális emberek: nyaraltam, eközben az alvással töltött órák száma fordítottan volt arányos az elfogyasztott alkohol tartalmú italok mennyiségével, és nem az alvás javára. Mindegy, mindenképpen ott akartam lenni, mert három éve itt futottam az első hat órásomat, és nagyon nagy élmény volt. Tavaly előtt másfél óra toi-toi-zás után inkább hazamentem, WC-n ülni ott is tudtam, futni meg a sehol sem. Tavaly is nevezve voltam, de akkor más problémáim voltak, el sem mentem. Idén viszont…hát, ott voltam, lényegében a nyaralásból érkeztem.

Volt nálam egy kis gyümölcs turmix (amolyan házi VitaTigris), amibe kávét is kevertem, nehogy elaludjak. Alkoholmentes sör, és napraforgó volt még nálam. Ja, meg víz. Igazából csak a vizet és a gyereksört fogyasztottam, meg azért, hogy legyen értelme hogy vittem, párszor belekortyoltam a turmixba is.
A futás egyébként jól ment, bár igen lassan haladtam, és óránként egy WC szünetre még így is meg kellett állnom, – a vizuális típusok ugorjanak egy sorral lejjebb – nem tudom, hogy annyi minden honnan jött ki. Na. Fúj. Szóval körözgettem a gáton a Duna mellett. A pálya jó volt, egy kis emelkedővel, a hangulat a szokásos bulizós, a váltók meg a gyors egyéniek rendre mentek el mellettem, a fejlámpám merült, és végül is minden rendben volt. A napfelkelte tényleg szép volt, és örültem, hogy végre levehettem a világítást a fejemről, utálok lámpával futni. A nyoma így is elég sokáig megmaradt. Aztán reggel hatkor mindenki abbahagyta amit éppen csinált. Azt tök jó, hogy itt nem kell megvárni egy helyben a tört kört mérő embereket, mert egy lufit a rajtszámmal le lehet tenni a megállás helyére és el lehet sétálni. Mondjuk bundáskenyerezni. Én azt kihagytam, és kis pihegés után haza indultam, hogy zuhanyozzak és aludjak.

Három év után tehát ismét végigfutottam a Suhanj!6-ot, és bár “csak” 55 km-t mentem, de azt holtpont és fájdalmak nélkül (óránként pár percet pihenve 😀 ).

Ja, és rájöttem, hogy mit csinálnak a normális emberek szombat esténként: futnak. 🙂