Az új melómban már az első munkanapon kiszúrtam magamnak a Sashegyet, fel kell oda futni, majd át tovább amerre csak lehet, gondoltam akkor, de mivel viszonylag későn végzek és sötétben nem szeretek erdőben kolbászolni, ha nem muszáj (talán meséltem, hogy a P85-re készülve egy esti futáson, távol mindentől az erdő mélyén lánccsörgést hallottam… Para ON!!!), így egészen a tavaszi óraátállítás utánig vártam ezzel.

 

Kitaláltam, hogy valahogy eljutok az Erzsébet-kilátóig, de meg kell mondjam az útvonal kicsit csalódás lett. A Sashegy ormára nem lehet kimenni, lezárt, fizetős tanösvény van arra fele. A Farkasréti temető mellett egészen a zöld+ kezdetéig (kb. 45 perc futás) végig aszfaltos az út, sáros terepcipőm recés talpa szomorúan kopogott a rideg térkövön.
A széchenyi-hegyi TV adóig végre ösvény vezetett, félreugrottam a két lefele zúgó downhill bringás elől és már a gyermekvasút végállomásánál jártam, ahol megint aszfaltra váltott az út, kicsit el is keseredtem. Átkocogtam a Normafához, végre ösvény, szép a kilátás, pontosan láthatom ahogy közeleg valami brutál sötét felhő abból az irányból, amerre éppen tartok… Nem baj, a kiírás szerint 2 km a kilátó, innen már vissza nem fordulok, akkor sem, ha öklömnyi jég esik.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A Normafát nemrég felújították, rendbe tették, lettek padok, meg játszótér, murvás gyalogösvény és egy 2 kilométeres rekortán futópálya. Az erdőben. Rekortán. Ott ahol amúgy számtalan földes ösvény van. Ez szerintem nem teljesen normális dolog, ezért igazán örülnék, ha valaki meg tudná indokolni a létrehozását, mert csak bajszom alatt elmotyogott “pazarlás”-sal kezdődőd és “@#$%&!”-el végződő véleményt tudtam formálni hirtelen, de tudjátok én liberális internetes mikiegér vagyok, semmi nem jó nekem, amit ezek csinálnak, szóval nem mérvadó, amit kommentelgetek.
A murvás gyalogösvény jó tulajdonsága, hogy piszok gyorsan lehet rajta teperni, nem is mentem rá a tájidegen műanyag pályára. A kék körúton percek alatt a kilátóhoz értem, rossz idő, sehol senki, irány a teteje, csinálok egy, hát ha nem is jó fotót, de olyan tájbemutatósat.

A pózolgatással együtt is fordultam egy óra tíz percnél, innen már csak lejtő, mentem mint a hülye, gondoltam nehogy már nyakamba szakadjon a vihar. Megállapítottam, hogy a terepcipő és a térkő lefele is rossz kombináció, csattog és fáj. Rövidítettem a lépéseket, emeltem a sarkam, az előtalpra érkezés talán kicsit védi a térdem. Elkavartam az aszfaltos utcákon, nem lett hosszabb, csak kicsit máshol értem ki a forgalmas főúthoz, mint amire számítottam.
A viharból szerencsére csak a szél ért ide, az esőt megúsztam, a nyújtás viszont ellógtam, ti soha ne tegyetek ilyet!

Most azon filózom, jöjjek-e még ugyanerre, vagy valamilyen alternatív útvonalat keressek, amiben több a piros és sárga jelzés. Jövő péntekig kitalálom.
Ja és nem fájt semmi a talpamban, tök király.

táv: 19,77km@500m+
idő: 2:00:11
tempó: 6:05
pulzus: 151