– 16,5 km 
– 1h 24′ alatt

Adós vagyok még egy röpke beszámolóval. Nem tudom, mi ütött belém vasárnap reggel 9-kor, de elmentem futni Rrrókával, pedig se pénz, se paripa, se fegyver, és nyúlcipőt akkor lássak, mikor a s*ggem szüretkor. Rrrókának persze könnyű, rettenetesen motiválja, hogy a hétvégi siófoki félmaratonon egyéni futókarrierjének és a blog történetének legeslegjobb félmaratonját fussa, 1:39 alatt, ha lehet, vagy inkább 1:35, esetleg 1:30 alatt, de az lenne a legjobb, ha hamarabb célba érne, mint ahogy elindul. Iszonyú energiák mozognak benne, már vagy két hónapja olyat csinál, amit én soha, internetről beszerzett edzésterv szerint tolja, gyakorlatilag naponta. Fut helyettem is. 

Tehát vasárnap, reggel 9, szélcsend, mínusz 1000 fok, a frizura kitart, naná, ráfagyott a hajzselé. Az edzést végigdumáltuk, talán gyakrabban kéne rászánnom magam, hátha kifogynánk a témából és kis csend lenne, lehetne élvezni a tájat meg az őzeket (láttunk hármat a Duna-parton, ha nem kutyák voltak), de nem, szóba kerül minden, ami mozog, a devizaárfolyamtól a szomszéd vérnyomásáig. A sok kihagyás meg a duma ellenére viszonylag lazán ment, a runtastic 5:05-ös km-eket mutat, ejsze úgy vót.

A novemberem szörnyen zsúfolt, hétköznap esélytelen eljutnom futni, talán a hétvégén, majd meglássuk. S ha nem, akkor a fotelből, a tévét bámulva, egyik kezemben sörrel, másik kezemben libazsíros hamburgerrel szurkolok majd Rrrókának. 

Ja, nincs is tévénk. Hát, akárhogy is lesz, egy biztos: hajrá, Rrróka!

Szurkoljatok neki ti is.