Minden, amit a foci EB-ről gondolok

Minden, amit a foci EB-ről gondolok

 5 

Ma, ki tudja hány év után újra végignéztem egy teljes foci meccset. Magyarország játszott Izlanddal a foci Euróba Bajnokságon. Ennek kapcsán jutott eszembe néhány gondolat.

Bár nem szeretem a focit, azért az EB előtt sokat olvastam a magyar csapatról, esélyekről, statisztikákrtól, találgatásokról. Akkor még teljesen hidegen néztem ezeket, egyrészt, mert nem értek a focihoz – tízmillió honfitársammal ellentétben -, másrészt, mert nekem is feltűnt, hogy ebben az országban valamiért a football olyan szinten kiemelt sportág, mintha Brazíliában lennénk. Pedig nekünk azért van még néhány eredményes – sőt, mi több eredményesebb –  sportágunk. Azután azonban amit ma láttam, (illetve az osztrák meccs második félidejének egy részében láttam), már nem érdekel többet hogy ki hány stadiont, vagy milyen politikát lát bele a fociba. Mert a sport nem erről szól. Amit ma láttam a pályán lévő emberektől az a küzdés, a győzni akarás volt. Most éppen döntetlen lett az eredmény, de ez nem minősíti azt, hogy a pályán hogyan viselkedtek a focisták.

Tegye mindenki a szívére a kezét: mindannyian odaállunk a rajtvonalhoz egy fél vagy teljes maratonon, egy 6-12-24 órás futáson úgy, hogy, hogy nem sok esélyünk van a dobogóra. Mégis ott vagyunk, csináljuk, nem adjuk fel, megyünk, és küzdünk  magunkkal, a távval, az idővel. Ma pont ezt láttam a focistáinkon. Harcosok voltak, akik vert helyzetben sem adták fel, küzdöttek, mentek. És innentől kezdve engem nem érdekel, hogy melyik őrült hány stadiont épít fel, azt gondolva, hogy majd ettől jobban megy a sport, de nem érdekel a Népszava féle médiumok elleségeskedése sem, akik politikai tiltakozásul drukkolnak a magyar csapat ellen. Ők ugyan olyan idióták, mint az, aki a stadion építésekben látja a magyar foci jövőjét. Mindeközben pedig az a néhány srác ott kint Franciaországban sport történelmet ír, és ez nem azért van, mert itthon ilyen vagy olyan a politika, hanem mert akarnak, küzdenek, mindent megteszenk a sikerért. És ez az ami igazán számít. Ettől lesz a sport nemes, irányzatokon, történelmen, időn felüli. Ahol nem számít bőrszín, vallás, politikai beállítottság. Cak az, hogy mindenki tegye meg a tőle telhető legtöbbet a sikerért, a jó eredményért.

És aki ebben többet lát, mint nemes küzdelem, versengés, az ugyan olyan olyan beteg, mint az a rendszer, ami mellett, vagy aminek ellenében kardoskodik.

5 thoughts on “Minden, amit a foci EB-ről gondolok

  1. nekem az a fura, h a magyar foci kizárólag szélsöséges érzelmeket tud kiváltani (bár lehet h ez igy van mindenhol), vagyis vagy körútlezáró örömünnep van, vagy világfájdalmas bögés.
    a 2. félidöt láttam, izgalmas volt, öszintén szurkoltam.

  2. Én is nagyon régóta ezt az egy meccset láttam végig, ezért is írtam, hogy nem értek hozzá, és nem szakmai szempontok alapján ítéltem meg a játékot. Sokkal inkább a sport, a küzdelem, a győzni akarás, a vesztett helyzetben sem feladás volt az amit ki akartam emelni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük