Pont a Szénás-kör szülinapján persze. Ki nem hagytam volna, neveztem.

Aznap óra felhúz fél négyre, mert ajánlott csoportos rajtok vannak, az ötórás kiskörre például 9-kor, na de mikor futok én nyáron a tűző napon? Terv a szokásos, kódolok ötkor, tízre legkésőbb ott leszek a buliban, leadom a jótékonysági futómezeimet, a ki se bontottakat, aztán vissza, pacsi és haza 11-re.
Na most fél kilenckor ébredtem fel, egyszerűen meg se hallottam a telefon ébresztőjét…
Oké, fél 11-re kint voltam, a szervező a nevemen köszöntött, elmondta, hogy mekkora sztori volt az első indulásom azzal a 13 papírtérképpel, le is fotózta, hát valahol itt a siker titka szerintem, nemcsak a pazar útvonal meg a tuti honlap, hanem ez a hihetetlen személyesség mindenkivel, aki a körön fut 🙂

Most semmi nem volt nálam, csak óra meg teló, mondom, minden a fejemben van. Mondta, hogy maradt még egy induló, bár már minden rajtot lekéstem, be is mutatott a srácnak, kérdezte tőle, mit tervez, de az mondta, hogy 3:10-3:20 körül szeretné, najóvan, az egy másik sportág 🙂
Na el is rongyoltam, már meleg is volt, szép az erdő, a Paprikás-patak partja tele családokkal, kutyikkal, Budaliget tök kihalt, egyedül a sziklafalon ült egy pár, ott, ahol már szokás szerint fenéken ereszkedtem lefelé Remeteszőllősre, volt is izomláz a bicepszben egész héten! Külföldiek voltak, angolul mondtam is nekik, hogy na itt egy bátor magyar futó 🙂
Aztán tepertem fölfelé a piros kereszten, meg is találtam a jelzésváltást a piros sávra. Kicsit korábban esett le a tantusz, bakker, én tegnap nem állítottam le az órát… méri a szombati futással egybe… szóval nem is nagyon tudtam, mennyire vagyok a rajttól.

Fordultam az új jelzésre, futottam lefelé, hú, az ott basszus az Erzsi a János-hegyen meg a HHH! Vissza! De mit baltáztam el? Na jött szembe egy futó, spartan trifecta mezben, szóval komoly futó, mondom, elhagytam nagyon a piros háromszöget? Amelyik fölvinne a Nagy-Kopaszra. Mondta, onnan jön, mondtam, hova mész? Szénást fut, csak rossz irányba indult, a telója lemerült, az óráján a track semmit se ér, mert más az iránya.
Mondtam, arra ne menjen, az a János-hegy meg Keszi!
Mondtam, Solymárra, ha visszakísérem, az jó ? Jó! Ott hagyta a kocsiját. Hát akkor eldöntöttem, visszajön velem Solymárra, én tudom a visszautat.  Annyiszor ment már rossz felé, negyven km-nél tartott éppen a Kecske-háton. Addig harmincnál többet nem futott…
Mondjuk fura volt visszafelé, amerre sose jártam… de ment rendesen, a sziklafal fölfelé is iszonyat nekem, alig kaptam levegőt, ráadásul ott eredt el az eső is. 
De amikor felértünk, már lehetett szaladni, na akkor töröltem föl az ösvényt 🙂 Azért kíváncsi volnék, elsőre ki találja meg Budaligeten a sárga kereszt kivezető ösvényét 🙂

Onnan fél óra alatt visszaértünk a faluba, meglett a kocsi, írtam a Szénás-oldalra, hogy ne várjanak, másképp döntöttem 🙂
Hazaindultam, Hüviben ittam egy kv-t, de a szemközti Lidl parkolójában álltam meg, ami fizetős volt, kivéve, ha vásárolok. Na erre olyan epret vettem… mennyei volt, teljesen el is felejtettem a kávémat!

Otthon csak az érdekelt, hol barmoltam el. Tudom az utat, mégis rossz felé mentem, vagy mi! Nem találtam meg a piros háromszöget! Otthon feltöltöttem és összenéztem a trackkel.
VÁÁÁ!!! Hát én balra fordultam a piros sávon, mikor eddig már százszor nem hibáztam el! Ott jobbra kell, basszus!!!
És  az iszony, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Most komolyan! Ez milyen már!
Annyira bosszant, hogy újra neveztem és ahogy tudok, nekiszaladok még legalább háromszor a nyáron! Ez maradt bennem, vérszomj! És bosszúvágy! Nem lehetek ilyen béna még egyszer!