Megint hárman, a fundokliában

Megint hárman, a fundokliában

 4 

Elnézést kérek a szar rímelő címért, de nem bírom kihagyni. 😀

Szóval megint hárman futottunk fundokliásat, de most Lemúr Miki igazolt távollétében Dobzse barátom erősítette a csapatunkat. Egészen pontosan mi erősítettük az ő csapatát, ugyanis nekem ma délelőtt nagyon nem akaródzott futni menni. Délutánra kiderült, hogy ezt nagyon jól tettem, mert rámcsörgött szomdzsédom és futotársam Dobzse, és meg is beszéltünk egy futást. Mondtam, hogy menjünk egy könnyű Sárd utcát, síkon és hómentesen, de ő azt mondta nagyon érdekli a fundoklia-völgy. há’ felőlem…! Így aztán becsatlakoztattam a  reteket is a szokásos résztávjára.

A dombon felfele már számolgattam, hogy ez több szokott lenni 10 kirinél, amit Dobzse futni szeretett volna, de nem mertem szólni. Amikor a legmeredekebb emelkedőn tartottunk, és láttam a szomszédon hogy fogy a levegője (mint kiderült családi pizzát ebédelt, egyedül), nagyon halkan elrebegtem, hogy már nincs sok a felfeléből és az se meredek. Retek ezen csak röhögött, azzal a jellegzetes nevetéssel, ami tipikusan nem támasztja alá a kijelentéseket. Na jó, kicsit túloztam. Végül 42 perc körül értünk fel a félpályához… A pizza bentmaradt Dobzséban, pedig aggódtam.

Lefele persze minden jó lett, ez ugye a lejtő szépsége, de azért kicsit rövidítettünk a hazaúton. Így is 12,7 km lett a tíz helyett… Bocs! 🙂

Retek még rendelt nekünk a hazaútra erősödő szemebeszelet és havazást, ezt így utólag is nagyon köszönöm! 🙂
De jó, hogy nem fél órával később mentünk futni, mostmár elég korrekten zuhog a hó.


6 kirinél kezdődik az izgis rész…

– táv: 12,7 km
– idő: 1:16:12
– tempó: 6:00
edzésnapló
pálya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük