Tesómmal, a kisfiával és Dobzséval mentünk a hendi futásra. Végre nem egyedül. A 9 órás rajtra vagy huszan összegyűltünk, de utána is folyamatosan érkeztek a résztvevők. Ezen a héten közös szemétszedés is volt szervezve, de ezen nem tudtunk maradni, pedig tényleg ráfér a környékre, mert van olyan jófej, aki ide hozza az autógumikat… Bocsánat, nem tudtunk segíteni. 🙁

A februári futáson a harmadik legjobb időt futottam, az egyik srác egyetlen másodperccel futott jobbat, a másik pedig 11-el. Mondanom sem kell, ez nagyon bántotta a hiúságom. Így most nagyon rákészültem fejben. A 9 órási rajtolókat elengedtem vagy három perccel, hiszen ez a hendikep lényege, aztán nekilódultam. Toltam neki, ahogy a csövön kifért. Szép lassan utólértem mindenkit, végül Dobzsét és vele még két srácot is, úgy két kilométernél. Dobzse jött velem pár száz méter, elmesélte, hogy az elején kicsit rossz irányba ment, de a fiúk szóltak neki, ezután inkább velük maradt az ismeretlen útvonalon. Először nekem és a reteknek is kicsit nehezen ment januárban, de mostmár eléggé emlékeztem az útvonalra, a kiakasztott szalagok csak kicsit segítettek.
Arra viszont nem emlékeztem, hogy az a domb akkora… Elég nehéz volt feljutni rá, a végén már majdnem lépésben tudtam csak haladni. Innen már könnyű volt berobogni a célba.
Kiköptem a tüdőmet, aztán úgy 3-4 perc múlva be tudtam mondani az időm: 22 perc 58 másodperc 58 század. Öt és fél percet javítottam… Hát nagyon remélem most nem nyom le a múltkori két fickó! 🙂

Dobzse is befutott, a 9 órakor rajtolók közt elsőnek, ha jól emlékszem 28 perc körüli remek idővel. Legnagyobb meglepetésémre a két Peti, tesóm és fia is végig futott, pedig ők mindig kommandóznak kicsit az erdőbe. 40 perc körül értek be, ami egy 8 éves kissráctól, és egy 100+ kilós apukától nem rossz, főleg, hogy utóbbinak tropa a bokája.

Szóval jót futottunk, büszke vagyoka srácokra, és kicsit, titokban magamra is. Nagyon várom, hogy felkerüljenek az idők a hendikepweb.hu-ra.

idő: 00:22:59
táv: 5 km
tempó: 04:35