Fú, így felborulni edzéstervet még nem láttatok, maximum rally versenyen vannak ekkora bukfencek.
Kezdjük ott, hogy rájöttem: túl sokat gyorsítottam a maratonra, ezzel együtt túl kevés hosszút futottam és a szeptemberieket sem fogom tudni megfutni, mert nálunk a szeptember mindig emberesen pörgős családi és munka szempontból is. Végül azért sikerült egész jókat menni, de ha igaz a a Futók Kézikönyvében emlegetett “háromszoros szabály”, ami szerint a maratoni fal a napi átlagos edzéstáv háromszorosánál fog szembejönni, akkora szeptemberi 140 kirivel bajban leszek már 14 kilométer után, ami a táv harmada… De hát nem hihetünk a statisztikusoknak, hiszen ahogy egy mikrobiológus kollégám mondta igen szofisztikáltan: “Ha egy két hétig fosol, két hétig meg szorulásod van, akkor a statisztikusok szerint átlagos székleted volt a hónapban.”

szeptember 6. csütörtök – 21 km
Hárosi-öböl felé kényelmes hosszú futás. Semmi extra, lábujjfájást leszámítva.

szeptember 8. szombat – 5km verseny
Már beszámoltunk róla, hogy az Érd-utol versenyen taroltunk, nem nagy mezőnyben, de jó ellenfelek között jutottunk a dobogó legfelső fokára, Lmerú Miki 10 km-en, én pedig az 5 kiris távon. Ekkor jöttem rá, hogyha 4:20-al megy terepen ez a táv, akkor túl gyors vagyok egy maratonhoz, hiszen az 5:20-as tempó nagyon kényelmesnek tűnik majd, ámde csalóka lesz, így kb. féltávnál meg összeborulok. Eldöntöttem: a maradék időben hosszú távok jönnek, pokolba a résztávokkal.

szeptember 15. szombat – 35 km
Erre az extrém hosszúra nagyon rápihentem, illetve úgy alakult, hogy nem tudtam megfelelően futni a héten. Írtam róla részletes beszámolót, kivonatként annyit: fárasztó volt, bejött amire számítottam, a kényelmesnek tűnő tempó 3 óra után már egyáltalán nem az.

szeptember 20. csütörtök – 15.5 km
Lemúr Mikitől kaptam egy könyvet, a címe “Futók Kézikönyve” az amerikai Sally Edwards írta, a fordítója pedig Bozót. Bozót szerint sok újdonságot nem fog mondani a magamfajta tapasztalt futónak, de nagyon szép könyv, és vannak benne olyan gondolatok, mint az idézett hármas szabály, meg a “Fekete Lyuk” és hasonlók, leghasznosabbnak azt találtam, hogy az ember felváltva csináljon kemény és laza- vagy keresztedzéseket, akkor van idő erősödni, majd regenerálódni. Sokszor mondtam én ezt már sokmindenkinek, de így megfogalmazva szakembertől még nem hallottam, szóval ennek jegyében ezt a 15.5 kiris dombos edzést rendesen megnyomtam, lett is belőle 5:20-as tempó fölfele és 4:40-es lefele, mégis marha jól esett.

szeptember 22. szombat – 13 km túrázás
Keresztedzés a pihenés jegyében. Kicsi feleségemmel Balatonalmádiban felmásztunk a Csere-hegy kilátójához, hazafele pedig szép került tettünk a Balaton-part felé. Még nagyon szép napos idő volt, elképesztően jól esett az erdőben és a parton sétálni.

szeptember 23. vasárnap – 20 km
Az előző nap felderített kilátós útvonal felé indultam, meglepődtem, hogy alig 25 perc alatt felértem, mert gyalog hosszabbnak tűnt. A túloldalon leereszkedtem Alsóőrs felé a kék turistaútvonalon, kicsit eltévedtem, de aztán egyenesen ki tudtam futni a mólóra. Szélesen vigyorgós érzés volt a napsütésben a Balaton partján. 🙂 Visszafele megint megmásztam a hegyet, aztán a túloldalán le a partra, lefele kipihentem magam, úgyhogy megtoltam egy kicsit a végét. Elkapott az a “könnyen futsz, de nagyon lendületesen” érzés, és éreztem, hogy nagyon visznek a lábaim, ki is derült, hogy 4:40 körüli tempót tudtam termelni a 20 kiris, 600 méter szintes terepfutás utolsó 4 kilométerén. Az nem rossz. Összességében 5:32-vel ment ez a 20 km, 1:51 lett a vége.

szeptember 28. péntek – 15 km
Ez a hét nem sikerült jól, szerdán reggel (hajnalban, 5:45-kor) olyan hideg volt, hogy az utcáról visszafordultam, mert fáztam, csütörtök délután meg úgy felhúzott egy ügyfél, hogy nem tudtam futni menni, mert nem akartam azzal elrontani az edzést, hogy a munkán pörög az agyam. Maradt a péntek, az egész heti pihenés után pedig oda kellett lépni, hogy érjen is valamit az egész. A Duna-gát útvonalat 5:04-es átlaggal futotam le, visszafele az emelkedő ellenére majd egy perccel gyorsabb voltam.

szeptember 30. vasárnap. – 22 km
Lemúr Miki és Izmitomi szerint is már csak rüvidebbet kellett volna futnom, de én úgy éreztem, hogy egy hosszabb futást még be kell préselnem a maratoni felkészülésembe, így egy regeneráló tempójú Hárosi-öböl körre indultam, ez viszonlyag sík, hangulatos, vannak csapok is, minden tökéletes. Szándékosan lassítottam, amikor úgy éreztem kezdem szaporázni a lépteimet, így 5:40 körül tartottam a tempót, azonban az az észrevételem, hogy ez a lassabb futás fejben sokkal megerőltetőbb, mint az 5:30 alatti tempó. Végig azt éreztem, hogy nem olyan gördülékeny így a mozgásom, hogy minden lépésnél döccenek egyet. 16 után már nem is esett valami jól, ezt nem értékelem túl jó jelnek a maratonra nézve, a lassú tempóban azonban lehet valami, mert megállás után pár perccel már szinte nem is éreztem, hogy futottam két órát.

Ez a hét, a maraton előtti utolsó hét a pihenésé, max kétszer futok majd valami rövidebb 5-10 km közötti távot, de lehet, hogy még annyit sem, majd meglátjuk hogy sikerül egyeztetni a futópajtikkal.
Ezzel be is fejeződött a 2012-es Spar Maraton felkészülésem. Sokkal kevesebbé tudtam betartani az edzéstervet, mint azt szerettem volna, kellett volna még vagy kétszer 25 körül futni, de jól ez így is, a két éves időmet reményeim szerint megdöntöm, ideális esetben nem is kicsivel. Nem akarok sokkal gyorsabban kezdeni mint akkor az 1:53-al, de nem tervezem, hogy nagyon belassulok utána, nem mintha persze tervezné is bárki az ilyesmit.
Találkozzunk vasárnap a  futás után, valahol a célzóna mögött fogunk dögleni. 🙂 Mindenkinek egy nagy kalappal!