Lehülés = futás

Lehülés = futás

Loading

Tovább nem halogathattam, péntek reggel már csak 20 fok volt (ma meg 13-t mutatott a hőmérő!) így kaptam a futócipőt és tűztem futni a kastélyhoz megint. Kicsi feleségem felszállt a buszra, én pedig pattantam az útra, hejhó, végre futás van!
Oké, nem minden volt tökéletes, mert hirtelen ötlettől vezérleve egy új fülhalival próbáltam ki a Samsung Ace telefont, és mint kiderült ezt a headset-et beszélgetésre tervezték, nem zenehallgatáshoz, így  Subscribe zenekar Bookmarks című albuma inkább csak csörgött és zizegett, nem volt semmi basszus, ezért nem úgy szólt ahogy annak kellett volna. ezen túl tudtam lendülni, de a runtastic meg GPS jelet nem kapott, mondjuk nem is nagyon törődtem vele, a futotérkép.hu-n továbbra is be tudom jelölgetni merre kolbászoltam. Utóbb kiderült, hogy 0.84 kirit futottam a szoftver szerint 45 perc alatt, de szerencsére át lehet írni backendjében, szóval nem fogja hülye táv rontani az átlagomat. 
Szóval futottam a Duna-parton, ez az út az M0 híd alatt a Hárosi-öböl partján vezet tovább, itt 3-4 méterre a víztől lehet futni finom puha földúton, nyaralók és épülő villák, meg horgászcsónakok között. Nehéz elhinni, hogy  a Camponától pár száz méterre ilyen természetközeli helyen futhat az ember, nagyon örültem neki, hogy ilyen futóhelyet találtam. Az ösvényem végül ártéri erdőrengetegben szívódott fel, lehetett volna még haladni rajta egy darabig, de nem futva, így 23 perc körül visszafordultam, és bár egy óra futást terveztem, nem toldottam meg végül, megelégedtem a hosszú kihagyás után egy laza 8 kirivel. Jó volt ebben a reggeli hűsben futni. Délután aztán írt Lemúr Miki, hogy menjünk futni, este meg Izmitomi invitált minket a gátra, szóval tíz fok lehülés és tényleg mindenkibe egyből visszatér a szorgalom.

Visszafele lőttem nektek egy fotót az idilli környezetről (nem megy egyszerre a kamera és a zenelejátszó, ez furcsa), és persze nem bírtam ki, hogy afterfocussal meg ne buheráljam egy kicsit, hiszen ez így korszerű.

afterfocus_1342191627716.jpg

Idő: 44:24:00
Táv: 7.8 km
Tempó:05:41:32

21 thoughts on “Lehülés = futás

  1. emberek, van egy láma kérdésem, ebben a családias közösségben szeretném tesztelni, és ha nem röhög mindenki rögtön a képembe, akkor kiterjesztem a keresési sugarat (na meg itt akad 1-2 DIY guru) 🙂

    Szóval cipő orra. Az egyik cipőm alig 400km után akkora lyukkal rendelkezik az orrán a szövetnél, hogy az félelmetes. Most megpróbáltam leukoplast segítségével egy kicsit alulról megtámogatni, de valahogy ez így nem az igazi, hogy a cipő kb 30%-os, a talpán még kopásnyom sincs, de az orra már most olyan, hogy lassan átesem rajta.

    A körmöm nem nagy, a cipő nem kicsi, szóval van ötletetek arra, hogy ezt leszámítva, hogy lehet megelőzni az orrának a kilyukadását? Eleve le kellene belülről ragasztani a nagy lábujjnál? De mivel? Félek a leukoplast nem lesz elég tartós ahhoz, hogy ne váljon el a szövettől, de annyira azért nem vagyok elengedve, hogy pár száz km-enként szétgyalázzak egy cipőt, főleg, hogy nem is a talpán :S

  2. @viito: ezüst ragszalag! 🙂 nekem anno anyukám összevarrta simán cérnával ha lukadtak, de utóbbi időben ilyen nem volt. reped tovább? ha nem, akkor mindegy, extra hűtés. 🙂 a megelőzésre nem tudok ötlete, szerintem konstrukciós vagy gyártási hiba, ha tényleg jó a méret.
    nekem még egy dologtól mentek szét futócipőim: focizás….

  3. hát, ez nem túl biztató. neten most olvastam, hogy a sarokra érkező futók gyakran teszik így tönkre a cipőiket, és valami miatt az asics különösen érintett 🙁
    Nah, akkor belekezdek a nagy “milyen ragasztószalaggal javítsuk futócipőnket” kísérletbe 🙂

  4. arra létezik egyébként valami gyakorlat, hogy az ember ne ezerrel sarokra érkezzen, hanem kicsit “gördülékenyebb” technikát sajátítson el? Nézegettem a youtube-ot, kb 10ezer videó elemzi, hogy miért jobb középtalpra érkezni, mint sarokra, de azt egy sem mondja meg, hogy hogyan változtasson az ember a már rögzült technikán.

  5. @viito: Nekem az jött be, hogy kicsit lejjebb engedem a súlypontomat (picit “beleülök” a futásba), hosszabbakat lépek, és a felsőtestem — a fejemmel együtt — nem ugrál fel-le, hanem gyakorlatilag egy szinten mozog. Mondjuk erre soha nem figyeltem, ahogy hosszabb távokat futok, a testem valahogy rátalált erre a mozgásformára.

    A Sauconynál egyébként most az a trend, hogy az új modelleknél 4 egész milliméterrel lejjebb engedik a cipő sarkát (vagyis már nem 12, csak 8 mm van a talp első fele és a sarok szintje között), s ez állítólag arra ösztökéli a futót, hogy inkább talpra érkezzen. 🙂

  6. @Lemúr Miki: pont ezen filózok amit mondasz hogy a Te tested magától talált erre az útra rá. Az enyém meg a teli sarokra érkezésre talált rá. Nézegettem ismerősök futását is, van aki szépen suhan, talp középre érkezve, van a ki mint az elefánt trappol, pedig egyikük sem profi futó, sosem tanulták. A kérdés, hogy hogyan lehet majd áttanulni a másik stílusra annak aki pár éve már a rossz formában tolja.

  7. @viito: simán lehet váltani, sőt tudatosan váltogatnia futómozgások között. én hoztam magammal a résztávos erőfutást a múltból, nagy léptek, sok emelkedés, ami nagyon szép futómozgás látványra, de nagyon sok erőt kivesz, tipikusan rövidebb, max 5 kiris távra jó, így félmaratont futni nem gazdaságos. szándékosan szoktam rövidíteni a lépteimet és kicsit beleülni a futásba, ez egy tisztán érezhető ritmusváltással jár, és sokkal takarékosabb mozgásforma, annak ellenére hogy többet lép az ember. erre még a chifutás könyv olvasása előtt rájöttem, a félmaratoni PB-nél kamatoztattam is. a chifutás könyv ennek a futómozgásnaka teljesen tudatosra emelése, de úgy, hogy nem erőltet semmit, hanem szép lassan szokik át a test arra ami neki jó.

  8. @rrroka: kipróbáltam mindent, amit az elmúlt héten a neten tanultam. Szóval, ha picit előre dőlök, akkor valóban kevésbé döccenek sarokra, ami érdekes, hogy érzésre azt hittem, hogy nagyon meg vagyok görnyedve, de pár tükröződő kirakat segítségével megnézve, kívülről szerintem egyenesnek látszik. Általában futások után/közben fájni szokott a csípőm, ez most elmaradt, de lehet, hogy csak placebo, és 2-3 alkalom után ha elmúlik az újdonság varázsa…

    Viszont ami érdekes, hogy akaratlanul gyorsulok egy jó 15-20sec-et, ellenben a pulzusom is sokkal magasabbnak tűnik (nincs pulzusmérőm, csak érzésre). Szóval lehet, hogy ez a jobban gördülős futás energia hatékonyabb, mivel nem fékeződik az ember minden lépésnél, de gondolom meg kell szokni a más típusú mozgásformát, mert most el nem tudom képzelni, hogy félmaratont fussak így, és nem az izmok hanem a keringés miatt.

  9. Fasza, irtam egy kisregenyt, erre sikerült kitörölnöm az egeszet. 🙁
    Meg egyszer röviden: b.nöm is mindig sarokra erkezik, es neki a terde fajdul meg 4-5km utan. Probaltam neki segiteni, hogy setalva gyakorolja a talpközepre valo erkezest, hasonloan, mint a videoban. Azota azt mondja, ha figyel ra, nincs gondja. @viito: en adnek egy eselyt a videos technikanak, probald ki.

  10. @viito: ha gyorsnak tűnik, akkor a csí szakember szerint ne dőlj annyira előre, mert a dőlés a sebességváltó, vagy mi a szakszüveg. 🙂
    @Sz.Lacc: király, h másnak is bejön! 🙂 szerintem jó módszer, de bevallom nem mindig tudok odafigyelni,d e ahogy mondjáka könyvben, nem is a cél a fontos, hanem maga gyakorlás. 🙂 ez megnyugtató.

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása