Küzdelem és diadal a Velencei-tónál

Küzdelem és diadal a Velencei-tónál

 11 

– 28 km futás
– 2h 22′ 55" alatt

Szép az, amikor valaki futás közben legyőzi önmagát, de még szebb, amikor Pannonfunk mestert győzi le. Tavaly km-ben ugyanis keményen ránk vert (egyedül képes volt többet futni 2011-ben, mint mi ketten, respekt!), ez örök szégyenfolt a Hosszútáv blog egyébként makulátlan fehér zászlaján (megadjuk magunkat!). Most meg az volt a téma, hogy a tó körül megszorítja-e 15 percre a mi időeredményünket. Ráadásul a helyszínen kiderült, hogy rosszul tudom, a 15 perc valójában 20, nekem meg durrant ki a taknyom, privátim, innen szép nyerni.

Szombaton komolyan fontolgattam, hogy el sem indulok, mert a hét elején igen belevetkőztem az április szélbe némi kerti munka során, és sikerült jól meghűlnöm. De hát meg van beszélve, meg minden, plusz az én — engedéllyel tartott — látványfegyveremre is számít Pók Janó, mint startpisztolyra, ezzel indítják a mezőnyt, mi lesz, ha nem megyek, 700 ember toporog a rajvonalnál? Lázálmomban már láttam, amint Janó elszalad papírzacskóért, felfújja és eldurrantja, hogy néz az ki. Szóval erőt vettem magamon, felkeltem vasárnap reggel 7-kor, és bevágódtam a kocsiba Andi, Izmitom és Rrróka mellé, szevasztok, van valakinek papírzsebkendője?

Alig parkoltunk le az agárdi szabadstrandnál, megjelent Pannonfunk is, bőszen kenegette magát lóbalzsammal, és nagyon elszántnak tűnt. Snecit is hozzánk sodorta az élet vihara, Rrrókával rögtön eszmét cseréltek chi-futás ügyben. Az ő rábeszélésére hántottam le magamról egy réteg öltözéket, reggel ugyanis szabályosan rázott a hideg, és jól beöltöztem. Az idétlen sapka azért a fejemen maradt, de az egyujjas kesztyűt a kocsiban hagytam, és levettem a poláromat is, pedig az eredeti terv az volt, hogy ha menet közben melegem lesz, odadobom a kísérőknek. Félszemmel láttam egy autót is, hogy "Polárőrség", vagy valami ilyesmi.

Leadtuk a magunkkal hozott javakat a frissítős asztalnál, átvettük a rajtszámot, hallgattuk a speakert és a zenét (brr), és lassan ránk is átragadt az általános izgalom. Én még pluszban azért is izgultam, hogy senki ne legyen szájbalőve a gumilövedékes fegyveremmel, annyira nem vagyok jó formában, hogy egy rendőrautót lefussak. 

Aztán eldurrant az otthonvédelmi eszköz, és rögtön az első kilométereken megmutatkozott, hogy mennyire nem vagyok formában. Hogy Rrróka bírja tartani velem az 5 perces iramot, azon már meg sem lepődöm, de hogy Pannonfunk is ott nyomult előttünk, mögöttünk, körülöttünk, az már igazán aggasztó volt. A tüdőm fizikailag fájt, a légcsövem égett, mintha chiliport inhaláltam volna, de nem adtam fel, úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Pannonfunk levált rólunk, mint az indítórakéta, kezdtem jobban érezni magam lelkileg. Kb. 5 km után már enyhültek a tünetek, Pákozdnál pedig mintha teljesen kitisztultak volna a légutaim, már a kis megszokott ritmusomban ment a beszív-kifúj. A sapkám alól folyt az izzadtság, de nem mertem levenni, még megfázom az ellenszélben. 

A jobb oldali fotót Vacy lőtte a félmaratoni távnál lévő frissítőpont elhagyásakor, én a bundasapkát igazgatom, Rrróka meg örül, mert a tovasuhanó DaMartian épp akkor szólt oda neki, hogy tök jó a mozgása. Biztos úgy van, én ritkán látom Rrrókát hátulról, höh-höh. 

Ekkor kezdett kritikussá válni Rrróka legendás lábujjzsibbadása, úgyhogy lassultunk is valamennyit a jó hosszú célegyenesben. Az utolsó három km-nél Rrróka már szemmel láthatóan szenvedett, próbáltam biztatni, hogy innen már féllábon is, s ahogy visszanézett, abból lejött, hogy ez teljesen reális forgatókönyv.

A megpróbáltatások ellenére nem egészen 2 óra 23 perc alatt tettük meg a távot, 5:06 min/km átlaggal. Rrróka 5 percet javított a legjobb idején, én kb. egyet, amivel az adott körülmények között teljesen elégedett vagyok.

A célban aztán beálltunk tapsolni, hajrázni és terelgetni a béna útjelző szalag miatt eltévedőket, szurkoltunk DK Gergőnek (a sapkám alól elborzadva figyeltem a félmeztelen befutóját!), Izmitomnak, és persze Pannonfunknak, akire 29 percet vertünk rá, de ez ekkor már igazán nem volt fontos. Sok-sok baráttal és ismeretlen ismerőssel lepacsiztunk, az említetteken kívül ott volt Zsolt, aki az általunk szervezett Yours Trulyk állandó vendége (a kisfia biciklin kísérte végig!), Bitliszbá, Rókalaci, Navixaf meg Sekiwake az Ennyire futja blogtól, és sokan mások. "Futottak még", mondhatnám.

A Tóparti Futóparti számomra még mindig a legjobb, leghangulatosabb futóesemény a magyar ugaron. Aki teheti, jövőre feltétlenül jöjjön el!

25 thoughts on “Küzdelem és diadal a Velencei-tónál

  1. Lehet, hogy azt a taktikát kellett volna választani, hogy az 5-ik kilométerig menni veletek 5 percesben, hátha feladjátok. Csak ha nem, akkor akkor és ott irgalmatlanul megszívtam volna :))))

    De tök jó poszt, visszahozza a futás önfeledt hangulatát 🙂

  2. Remekjó futás volt! Szeretem ezt a tópartit, köszi pókjanó!!!
    Lemúr Mikin meg ismét megdöbbentem, hogy milyen kevésből miket tud futni.
    Találkoztunk egy régi versenyzőtársammal, most a második ironmanjére készül, heti egy edzéssel, és itt 2:10 körül futott. Mondjuk őt csak magyar Bear Gryllsnek hívom.

    @pannonfunk: azért te nem egy hét pihenőből futottad, azt tegyük hozzá! 🙂

  3. @Sneci-ke: köszi! 🙂 olvastam, hogy neked nehéz volt, majd augusztusban! 🙂

    @mgergoo: én nem ismertelek meg, mert a neonzöld DK pólót vártam. 🙂 technikai pólóban egyébként jobb, mint nélküle, mert elvileg elvezeti az izzadtságot, még a hosszú ujjú is, de ahogy látom feketében toltad, az azért ebben a napsütében elég meleg lehetett.
    ezért volt jó, hogy az első futóblogos felső fehér hosszú volt, mert ideális egy ilyen áprilisi-májusi napos-felhős-váltakozós futáshoz. nekem lepirult a fejem, hámlik a homlokom meg az orrom.

  4. Remek beszamolo, elvezet olvasni. Az ilyen irasok mindig inspiralnak, hogy elinduljak funi. (no ma mondjuk nem fogok, de holnap ujra elolvasom majd) 🙂 Bar szinte mar megvezedet a nyajas olvasot, mert ugy jön at az az iras, mintha 28km-t lefutni csak olyan megterhelö lenne, mint tejert leugrani a sarki közertbe. 🙂
    5,06-ot futni megfazva? Te tenyleg nem vagy semmi…
    Jövöre, ha lesz eleg eröm, es edzettsegem, en is szeretnek majd menni, kivancsiva tettetek.

  5. Tényleg nagyon hangulatos futás volt, szerencsénk volt az idővel. Mostanra már sokakat ismerek “virtuálisan” (fórum, blogok…), de kevés a személyes ismeretség. Azért Rrroka urat egyből kiszúrtam a végén (na ja, a feliratos póló…). Nagy megelégedésemre 2:15-tel zártam.

  6. @Lemúr Miki: Én is csináltatok pólót. Az lesz ráírva: “a pofa, aki sokakat “ismer”, de őt viszont senki” 🙂
    Pedig Rrroka úrral már próbáltam barátkozni a tavalyi Nike-on, amikor suttyomban megelőztem a budai rakparton 🙂

  7. Tetszik nekem is ez a verseny a leírásotok alapján. Már csak közelebb kellene költözni a Velencei tóhoz. :))) Tőlünk minden értelmes dolog messze van. A májusi Terep 50-re reggel négykor indulunk, azaz háromkor kelünk és kocsikázunk 250 km-t. Eleve hátránnyal indulunk, a reggel 8 órási rajtnál már ásítozni fogok. :))

  8. Szép futás volt, örülök, hogy találkoztunk! rrroka mester ujjzsibbadásával mi a helyzet? Sajnos az új cipőmben a talpam zsibbad, jó lenne valam megldást találni, vagy eladni 40km után…

    Nagyon jó időnk volt, persze én nem bundasapiban toltam 🙂

  9. @Sekiwake: az utolsó 7 kirin kínzott, vádligörcsökkel karöltve, Lemúr Miki azt mondta még káromkodtam is csúnyákat, erre nem emlékszem, csak arra, hogy ha tempósabban akartam lépni, akkor azt a lábam nem szerette. Sneci tanácsára elmegyek majd dokihoz, hátha mond vmi okosat. Nekem tuti nem a cipőtől van, ez az ötödik amiben előjön.
    40 kirivel még talán el lehet adni, vagy lehet még a megkötési módszerrel variálni. Sajnos nem találom sehol a cikket amiben volt vagy 6 módszer. Nincs meg valakinek? Már nem emlékszem melyik oldalon volt.

  10. @Lemúr Miki: uh, erről a cipőfűzésről az a futóblogos bejegyzés jut eszembe, ahol a sráctól egy izraeli verseny befutójánál megkérdezték, hogy “are you cut?”. Megspórolta volna a választ, ha így fűzi be. Várjuk a félhold és kereszt fűzéseket! Katonaságnál volt egy srác, akinek a testén horogkereszt és nyilaskereszt tetoválások voltak, pinabajszos elődök idézeteivel. Ő tett a katonai bakancsába fehér cipőfűzőt, mondván az ember színe a fehér. Tette ezt úgy, hogy a szakaszban négyen-öten voltunk nem cigányok. Kemény napok voltak, csípték egymást. Minden óra egy kész társadalomtudományi doktori disszertációval ért fel. Fürdés után félmeztelenül mászkált a körletben. Legérdekesebb napjaim voltak a seregben. Érvek-ellenérvek 50-es IQ-val! Mindkét oldalról. :))) Aztán elvezényelték máshová.

  11. @BGy: nekem meg egy graffiti jut erről eszembe:

    Az ún. fehér ember valójában szürkés-rózsaszín 😀

    Belül meg mindenki rózsaszín 🙂

    (és ez egy burkolt HelloPisty reklám Szexárdra :))))))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük