Kellett ez nekem, mint éjszakai futóversenyre a naptej! – Night Run Budapest

Kellett ez nekem, mint éjszakai futóversenyre a naptej! – Night Run Budapest

Loading

Nezumi hétvégén maraton futott éjjel, az NN Night Run Budapesten (amiben az NN egy biztosító cég, ha jól gondolom), ami tök jól hangzik, de a várt éjszakai hűvös valahogy aznap elmaradt. Voltak gondok a versenyszervezéssel is, és azt kell mondanunk, hogy a Maratonman által szervezett versenyeknél ez már sajnos megszokott. Ne értsetek félre, bajok, problémák minden versenyszervezőnél vannak, de náluk mostanában az a hangvétel lett a kommunikációban, hogy van elég futó, túljelentkezés van (Ultrabalatonnál ez hatványozottan igaz!), nem muszáj jönni… Pedig amúgy nagyon lelkes, futóbarát brigád, csak valahogy a stresszhelyzetekben elmarad a profizmus.

Másfél nappal később azon tipródom, hol kellett volna gyanút fognom. Mert az UB-t szeretem – mindennel együtt, amire panaszkodni szoktak -, az éjszakai budapesti maratont meg ugyanazok szervezik.
Talán hogy este fél kilencig fel kellett venni a rajtcsomagot, viszont csak háromnegyed tízkor volt a rajt? Észrevehettem volna, milyen kevés a maratoni nevező… a többi táv sátra előtt (7, 12, 21) tömött sorok vártak. Vagy amikor lassan fölfogtuk (divatos jövevényszóval: realizáltuk), hogy nem, hiába van még nagyon messze a rajt, itt mi nem fogunk vizet inni. Szerencsére egy kis szopókás cumitasit (kopirájt Terepfutás Facebook-csoport (Akkor sem fogok oda belépni, nem és nem. – rrroka))  magamra kötöttem, csak nem nagyon mertem hozzányúlni. Mintha valamit megsejtettem volna. Volt ellenben kiállítói sátor bőven, az egyikben féldecis izóitalokat kínáltak, ittam, csak utána szomjas lettem, víz meg nem volt. Á, még itt se kapcsoltam.
Végül is jó ötletnek tűnt: napközben 40 fok van, hosszú futás muszáj, miért ne szaladgáljak szép nyugodtan a rakparton, 3 kilométerenként frissítőponton terülj-terülj asztalkámmal, egyik oldalon a vár, másikon a parlament fényárban, ragyognak a hidak… én meg a Spar óta nem futottam a városban. (Budapest egyébként tök jó futóhely. Nem tudom aktuálisan Tarlós polgármester úr mennyire gyűlöli a futókat, hogy egyszer végleg kitiltson minket a picsába, de úgy nézem a versenynaptárban, hogy azért lehet idén még pár futásunk. – rrroka)

rajt2_555.jpg(A fotókat a hivatalos oldalról nyúltam.)

Először a maraton rajtolt, tényleg maroknyian voltunk. Föl a macskaköveken a várba, enyhe, kellemes emelkedő, engem nem zavart a foghíjas macskakő, az se, hogy az öt perccel később utánunk küldött félmaraton leggyorsabbjai klippiti-klippiti (Öööö… “klippiti”…?  :DDD – rrroka) beértek, ők tudják, tuti versenyezni jöttek! A vár után le a rakpartra, végig délnek majdnem a Lágymányosi hídig, a Szabadság-hídnál végre ott az első frissítő, melyekből amúgy három van és mivel föl-le futkározik a mezőny, jobbra-balra kínálnak és nagyon kedvesek! Amúgy a híd alatt dobzenekar is dübörög, később ott az A38, ami szintén. Fordító után föl Óbudáig, Mozaik utca, közben találkozom a másik két dínom-dánommal, aztán vissza délnek. Onnan megint – utoljára – északnak.

rajt3_555.jpg

Igen ám, de közben szépen eltűnt a 7, 12, végül a 21 km-s mezőny… Én meg tudom, hogy enni kell, 15 körül már toltam egy banánt, megint jönne – de hoppá, eltűnt! Elfogyott! Maradt pár szem győri édes az asztalon, hát mit csináljak, nem arra szoktam rá. (Pedig mindent meg kell enni, ahogy jön sorban. – rrroka) Semmi para, majd a következőnél! Upsz, ott sincs semmi… mi van? Eszembe se volt gyorsan futni, nyilván nem 32 fokban akarok privát rekordot, különben is edzésnek szántam, na de a mezőny negyede még mögöttem! 30 körül akarom kezdeni a kólázást, tök fontos lenne éjjel, mivel ilyenkor pont aludnék amúgy, kapok is egy kis pohárral, ami ugyan kézmeleg, de nem ez a gáz vele, hanem hogy az utolsó! Kész, végem, az is elfogyott! A következő frissítőnél sincs! Amiben az az ördögi, hogy ugyanerre futsz vissza és nincs mit remélni, addigra se lesz! Kaja tényleg semmi, a gyomrom pont olyan üres, mint az asztalok… nem, a magnézium-tabletta nem kaja! A mazsola se! Mondanám, hogy a főtt izó meg a víz viszont nem ital, de igazságtalan lenne, mert kétszer is jéggel adták! Egyszer az izót, egyszer a vizet! Aztán többet nem, nyilván az se volt több!
Elfogytam, végem, vánszorgás jön, kalória nélkül 30 km fölött ez nem működik. Reménytelen, semmi sem maradt. Nézem, másfél óra van a szintidőig… pakolják össze az asztalokat, na ez megadja a kegyelemdöfést. (Ultrabalatonon is ugyanez van évek óta, a végének vagy kifosztott frissítőpontok jutnak, és el vannak pakolva a cuccok. Ez hogy lehetséges? Pontosan lehet tudni mikor érnek oda a csapatok. – rrroka) Hogy kerülök én ide??? Na ébredjek már föl, nem velem történik, ugye? Ezt valaki csak meséli! (NN Nightmare Run? – rrroka)
Innentől már kb. mindegy a parádés befutó. Mert ott minden csillog-villog, dübörög, célkapun kivetítő, rajta tűzijáték, a szpíker mondja a nevemet, ááá, kész, vége, elosonok az ajándék sörig, ha azt nem iszom meg, tuti ájulás. Van befutóvíz, -bor, persze kaja nulla. Végül is mi sem könnyebb, mint hajnali kettő-háromkor kaját szerezni Budapesten! (Az amúgy annyira nem nehéz, elég nagy éjszakai élet van Pesten, rájuk épült kismillió gyrosos… Már ha ilyesmire szoktál rá. 🙂 – rrroka)

rajt_555_1.jpg 

Szóval világörökségi helyszín, életre szóló első 7 km, príma, látványos 12 meg 21, semmi gond, de maratont? Úgy, hogy elfogy a megígért kóla meg a kaja? Van príma hátim ivóhólyaggal, nagy zsebekkel – na de pont azért neveztem, hogy ne abban kelljen végre tiplizni! Lehet, hogy az eddigi öt BSI Spar maraton csúnyán elkényeztetett. Megszoktam, hogy azt adják, amit ígértek. Egyetlen külföldi maratonomon – egy jeges január Kolárovóban – az utolsó pillanatig töltögették a nénik a forró teát a Vág puszta töltésén, sarkvidéki szélben… (Megyünk is majd megint megfagyni! – rrroka) Megértem, akit kiborít, hogy térdig ér az S-es póló, hogy keskeny az utca meg ilyenek. Na de hogy nincs frissítés, az deal breaker, nem? Hát csak a higiéniai kiskereskedőlánc verseny előtti cuki kiállítóstandja előtt a felkelő teliholdnál naptejet osztó csajok jutnak eszembe az egészről: kellett ez nekem, mint éjszakai futáshoz a naptej!

5 thoughts on “Kellett ez nekem, mint éjszakai futóversenyre a naptej! – Night Run Budapest

  1. Rémusz bácsi meséi! Mindig az okos nyúl győz! Az szokott lenni a mese vége, hogy “a nyúl klippiti-klippiti hazaszaladt”! Miután legyőzte a nagy eszével a medvét, farkast, rókát! Pont ilyen, amikor rámfut a tömeg a kis foghíjas cicaköveken!

  2. @rrroka: Azt nem mondanám, hogy csak a táv ad rangot… az is egy szempont, de azért tudnánk sorolni a maratonnál rövidebb és a night runnál rangosabb versenyeket. Például a Budapest félmaraton, vagy a NATO futás… hogy az aszfaltos versenyeket említsek.

    Jelenleg nem sok olyan versenyszervező van, akit a bevétellel egyformán érdekel a verseny rangja… de ezen, csak mi futók tudnánk és szponzorok tudnának változtatni.

Hozzászólás a(z) nezumi bejegyzéshez Válasz megszakítása