Endomondon és a facebook-on láttam ezt a battai srácot, aki rengeteget biciklizik és néha gyalogol egy keveset Battán. Battáról biciklivel jár be dolgozni Pestre.

Beszélgettünk egy kicsit, aztán kiderült, hogy hétköznap néha leteker egy Bp-Perbál-Zsámbék-Martonvásár-Batta 100-as távot – “nekifutás” nélkül, sőt “Nyáron voltak 1nap/600km feletti tekeréseim is”…

Szóval ez szöget ütött a fejembe, hogy mi lenne, ha ugyanezt én szaladva tenném meg, mármint az Érd – munkahely távolságot.

Nosza vasárnap ki is próbáltam, 141-es HRM-el, 5:57-es átlaggal a távot befelé. Előtte kimértem a gpsies.com-on és pont egy félmaratonra jött ki a majdnem háztól házig. Ezen annyira felbuzdultam, hogy kedd este is elindultam hazafelé és itt hagytam az autót a parkolóban. Az átlag-pulzus tartottam, de a hóesés eléggé bezavart a tempóba a csúszkálások miatt. 21,2km 141hrm, 6:28-al, a végén a parkvárosi emelkedővel. Reggel aztáltal, hogy az autó bent Bp-en havazódott, nem volt más lehetőség, mint ismét futócipőt húzni (most már a terepet) és uccu neki visszafelé. 21,1km 141hrm, 6:29-al, az elején a lejtővel.

Ez így sok. Hóval és főleg latyakkal. Az esti hóval nem volt akkora gond, maximum rátapadt a cipő talpára, de a latyakos rész teljesen bizonytalan talajfogást és elrugaszkodást eredményez – a vége előtt 200 méterrel el is terültem a bicikliúton. Az biztos, hogy ilyen körülmények között nem fogom még egyszer vállalni ezt, de azt még kipróbálom, hogy milyen lehet ugyanez normál körülmények között. Már csak azért is, hogy megnézzem ilyen minimális pulzus és megterhelés mellett (hó-latyak nehezítés nélkül) elég idő-e a 8 óra alvás a teljesebb regenerációra vagy a 12 órán belüli 2 félmaraton így is-úgy is sok.