Néha, amikor a rádiókból már elegem van, konkrét számot meg nincs kedvem hallgatni, randomra rakom az iTunes-t és a matematikai algoritmusára bízom magam. Ilyenkor rendre felbukkannak a múltban hallgatott zenéim, amikről már szinte meg is feledkeztem, és randomról átváltok asszociációra: hú ez de jó, és ez is milyen jó volt, ezt meg bakker de rég hallottam. Elindul egy nosztalgia spirál, amely mentén egyre jobban belekeveredek fiatalkorom zenéibe. Így bukkant fel ma a múltból hazánk undorítóan trágár hardcore frontja az Action zenekar személyében, a drogos grundge vonalban a Southern Special, aztán pedig Mátyás Attila, aki mostanában több szempontból is aktuális. Október 31-én megjelent a legendás F.O. System újrakevert, turbózott, fényesített albuma, két CD-re bővített színes-szagos “Deluxe Remaster Box” kiadásban, amit holnap elő is adnak a PeCSában a VHK-val karöltve. (Izmitomi majd elmeséli a világvége után, hogy milyen volt, mi is mentünk volna, de aztán napi szintű teendőfelhalmozódás miatt szkippeltük.)
Az FO System remek dark zenét játszik, azonban belátom, hogy futni nem lehet rá. Matyi játszott az Actionben is, de mint mondtam az Action a világ legtrágárabb szövegű zenekara, így tőlük semmiképp nem tennék ki zenét, anyukák, meg gyerekek is olvasnak minket. Az Action után zenészünk visszatért a dark vonalra, akkor állt össze az Agnus Dei nevű zenekar, ami megélt egy darab  albumot, ami az így utólag találó, Minden címmel jelent meg. Pedig igen jófajta zenét játszottak. Az egész album hangulata adja magát futáshoz, az FOS borongásánál tempósabb, de mégsem gyors, flow jellegű dalok sorakoznak ezen a lemezen, amik kiváló aláfestései egy téli lassú-hosszú futásnak.
Az albumról mi mást választhattam volna talpalávalónak? Mi futók is hordunk egy jelet, nem igaz?