Hihetetlen, de sikerült összehangolni a programjainkat Dobzséval és Lemúr Mikivel, így hárman indultunk tegnap kora este futni.
Fél hétkor beleugrottam a csukáimba és kimentem, hogy várjam a pajtikat. Olyan furcsa volt a cipő, mintha nagy lett volna rám, de ezt betudtam a vékonyabb zokninak. A Lemúr megnézte a gödrömet, egyből bele is mászott és kivadászott belőle egy hatalmas orrszarvúbogarat (Oryctes nasicornis). A kicsit belassult jószág aztán feltartotta az edzésünk kezdetét, amíg a feleségem lőtt pár képet róla. Kiderült, hogy ez szerencse volt, mert rákérdezett (a feleségem, nem a bogár), hogy ugye visszaraktam a pénteken rommá ázott talpbetétet a cipőmbe. Hát nem. Na ezért volt olyan furcsa! 🙂 El sem hiszem, hogy nem vettem észre. Visszarámoltam, és már indulhattunk is.

A futás könnyű volt, tempósan, de beszélgetve haladtunk a Duna-gát felé, majd azon végig egészen a  6-os útig. Elég sok futóval találkoztunk, és az ideális futóidő két- és négylábúak hadát is vonzotta a gátra egy koraesti sétára. Szomorúan tapasztaltam a rövidülő estéket, vagyis, hogy fél 9 előtt lemegy a nap, és kezd sötétedni.
Futás közben természetesen a maraton körül forgott a téma (a ki-hogy zúzta meg a kocsiját téma után), és arra jutottunk, hogy egy kényelmes, de azért lendületes félmaratonnal lehetne kezdeni 5:20 tempóban (1 óra 52 perc körüli félmaraton), és akkor max. 40 másodpercet lassulva kilométerenként a második 21 kirire 6:03 tempóval (2 óra 8 perc körüli félmaraton) már bent is vagyunk a 4 órás álomidőn belül.

Persze ez csak elmélet, de a Sneci-féle futóidő tervező is így kalkulál. Ha 1:52:00-ás első 21,1 kirit táplálunk belé 5:18 km/p tempóval, akkor 3:58:06-os időt jósol 42,2 kirire, ami, 5:38 km/perc átlagot jelent a teljes távra, és 1:56:06-os, 5:30-as második félmaratont.
Vagyis az elején gyorsabban kéne futni, mint mai edzésen, aztán tartani kb ezt a sebességet.

Hát nem tudom. Kemény lesz…