– 20,8 km
– 1h 39′ 13" alatt

Mivel régóta téma köztünk a szeptemberi Nike félmaraton, ráadásul Rrróka 2005-ös 1 óra 39 perces rekordja olyan Damoklész-kardként függ fejünk fölött, amelyet nem kezd ki az idő vasfoga, úgy döntöttünk, szembenézünk önmagunkkal, és szombaton futunk egy felmérőt a gáton. A gátról tudni kell, hogy az aszfaltos rész oda-vissza alig több, mint 5 km, ezért alkalmas arra, hogy a négy körből álló futás közben könnyen nyomon követhessük az iramot és a részidőket.

Pulzusmérőt egyikünk sem vitt, épp elég lesz az aszfalttal küzdeni, nem idegesítjük magunkat azzal, hogy mikor robban fel a szívünk. Laza bemelegítés a minaret irányába, majd ráállunk a startvonalra és kilövünk a horizont felé. Igyekszem lazán futni, elég gyors a tempó, nem tudom, melyikünk húzza a másikat, valószínűleg mindkettőnket egyformán az a fránya férfivirtus. Az első kör 24′ 40" alatt van meg, ezt a távot még soha nem futottam ilyen gyorsan, kicsit feszes ez így. Úgy érzem, tartjuk az iramot, sőt, de nem, a második körben már 13 mp-et lassulunk. 

10 km-nél ismét bebizonyosodik, hogy Rrróka az okosabb, úgy dönt, nem ma fog meghalni, szól, hogy vágtázzak, ha bírom, ő egy kicsit visszavesz a tempóból. Én nem bírom, de vágtázok, a harmadik körben így is tovább lassulok, hajszálra 25 perc alatt van meg. A harmadik forduló a legnehezebb, legszívesebben kiköpném a tüdőmet és visszaülnék a kocsiba, ebben a sorrendben, de szóba se jön, túl sok kutyasétáltató bámul a parkolóból, kemény dolog ráfordulni még egy körre, hadd ámuljanak. A hülyegyerek-sapkám simléderéről csöpög az izzadtság, ezért hoztam. Nagyon elegáns lehetek benne a vörös fejemmel.

Az utolsó körbe beleadok apait-anyait, főleg apait, így 24′ 40"-nel zárom, jöhet a fogalom nélküli zihálás. 4′ 46"/km-es átlaggal futottam, de oxigénhiányos állapotban is könnyű kiszámolnom, hogy ez bizony még mindig túl van az 1h 40′-es félmaratoni időn, nem beszélve Rrróka blogtárs rekordjáról. Apropó Rrróka, hamarosan befut ő is, vidámabb, mint én, nem hajtotta szét magát. A legendás 1 óra 10 perces lábujjfájása viszont papírforma szerint jelentkezett, nem segített a cipőújrakötés sem, az utolsó körön muszáj volt belesétálnia. 

Alapos nyújtás, értékelés (kilók, évek, papírkutyák), sóhajok, lemegyek hídba. Az utolsó döfést a pékségben vásárolt üdítő viszi be, ettől — meg az erőfeszítéstől — mindkettőnk gyomra kikészül, ma is fél szelet pirítóst reggeliztem.

Megvan viszont a tervem a félmaratonra: az első 5 km-t kényelmes 5 perces tempóban teljesíteni, majd a középső 10 km-en bekapcsolni a gyorsítást, kemény, feszes iramban tolni, de úgy, hogy fenntartható legyen a fejlődés. Az utolsó 5 km-en pedig már nem számolgatok, nem taktikázom, csak futok, ahogy bírok, s meglátjuk, hogy adja ki. A Futóblogon bekerültem a táblázatba, hogy 1h 40′ alatt szeretnék végezni, remélem, nem égek be. Nagyon.