Sajnos csak félig jött be a terv, én el tudtam menni futni tegnap, de Lemúr Mikinek más dolga volt, így magányos futó voltam a szemerkélő esőben. Egyedül fundokliába nem megyek ilyen őszi téli tavaszi korán sötétedős időben, hiába nyílik már egyes helyeken az ibolyát beelőzve a hóvirág. Marad a gát, a maga kicsit monoton betoncsíkjával.
A chifutás könyvben egy nagyon nem tetsző fejezethez jutottam, itt ugyanis azt taglalják, hogy milyen ritmusban kéne futni, ami még nem is baj, de javasolják a metronómmal futást. Hát (ide most képzeljétek el, ahogy Besenyő Pista bácsiként lengetem a kezem) noooormális?! Metronómmal? Hát errefele még buszom sincs, nemhogy metróm! Komolyra fordítva a szót, sehogy sem tudom elképzelni, hogy tikktakkolásra fussak, a Chifutás index fórumon mégis olyanok is elkezdtek metronómot hallgatni, akik mindeddig bőszen köpködtek a zenével futásra, merthogy akkor nem tudnak kellően befelé figyelni. Én maradtam a zenénél (Agnus Dei – Minden), és kíváncsiságból néha megszámoltam a lépteimet. Egész egyszerűen nyolc ütemet számoltam, és az ujjaimon tartottam nyilván hányszor ismétlem ezt. Az jött ki, hogy ha a versenyeken használt apró és takarékos, surranós lépteimmel megyek, akkor pont 180 lépés/perc a ritmusom, ami a chifutás könyv szerint a tökéletesség elérése.
Meg vagyok nyugodva.

Idő: 01:16:56

Táv: 14.5 km

Tempó: 05:18