Úgy tartja a mondás, hogy az ember elsősorban magáért fut. Aztán vannak olyan alkalmak, amikor másokért. Múlt szombaton éppen Árminért, aki 6 éves, és a leukémiával küzd.

Ő itt Ármin. A felvételt a ZolkoPhoto készítette.

A futást Temesi Panni érdi futónagykövet hirdette meg, és kb. 200-an vettünk részt rajta. Az Érdről, Szigetszentmiklósról, Százhalombattáról, Tárnokról, Székesfehérvárról, Budapestről és még ki tudja, honnan érkezett futók a főtérről indultak, végig a Pelikán sétányon (LOL), egészen a Lángos Kuckóig, ahol a felajánlott ingyen lángos miatt (köszönet!) megtört a be sem indult lendület.

Azok a megszállott sportemberek, akiket ez a párszáz méter kocogás érthetetlen módon nem elégített ki, Rrróka vezetésével latrappoltak a gátra, majd ott is tettek egy kört.

A nordic walkingos csapat adományával együtt összesen több mint négyszázezer forint gyűlt össze, ami már szabad szemmel látható mértékű anyagi támogatás Ármin családjának.

Azt hiszem, az ilyen események nem csak azért fontosak, hogy közvetlenül segítsünk valakinek. Az szép és nemes dolog, persze. De az is fontos, hogy ilyenkor alkalmunk van testközelbe kerülni valami olyasmivel, amire általában, a kis gondjainkkal teli hétköznapjainkon nem szoktunk vagy nem szeretünk gondolni.

Hogy nem mindenkinek olyan természetes, hogy csak úgy felrántja a nyúlcipőt és elmegy futni egy kört. Jótékonyságból vagy pusztán egészségmegőrzési célzattal, tök mindegy. 

Baromira szerencsések vagyunk mindannyian, akik ezt csak így megtehetjük, és hálásak lehetünk miatta a sorsnak, a Jóistennek, a karmának, ki miben hisz. Abszolút nem ez a lényeg, és nem is az a párezer forint. Hanem hogy ha ezt átérezzük, akkor talán nagyobb megértéssel, elfogadással, empátiával, szeretettel fordulunk azok felé, akik ezt ilyen vagy olyan okból nem tehetik meg.

Azt hiszem, aki ezt így végiggondolta, és ezáltal egy picit több lett, másabb lett, az elsősorban mégiscsak magáért futott szombat délelőtt. 

Gyógyulj meg, Ármin!