Ez nem bug, ez feature

Ez nem bug, ez feature

 12 

 keret.jpg

Egyfelé nézni nagyon tudunk! (Fotók: Hosszútáv, Rackatrail)

Nem bug, ez feature, mondta el többször is a szervező, akinek karakteres szakálla egyébként a Rackatrail logójában is meg lett örökítve. (Vagyis én felismertem, más meg nem, ha véletlen, akkor bocs!) A pálya – terepfutós szóval – technikás részeire gondolt, igaza lett!

 Az első feature a 4. és az 5. kilométer között figyelt. De hát tudtam, mert egy hete sasoltuk már a térképeket, és volt is három vörös szakasz, ahol fenyegetően összecsúsztak a szintvonalak, szóval tudtuk, lesz két mocsok föl, egy gatyán csúszós le. Ahogy az elsőn négykézlábaztam fölfelé, mellettem szakadék, körülöttem a szenvtelen erdő, a hátam mögül vaddisznók patáinak dobogását hallottam, na ott találkoztam a futók nagy ellenségével, a kétséggel. Mi a poros, sáros, száraz leveles, verejtékes bánatot keresek én itt egy siratófalon kaparva fölfelé?

hegy.jpeg

Itt nem én mászom, hanem Zsuzsi, én még el se rajtoltam ekkor 🙂

Úgy kezdődött, hogy Rókát, a futócelebet meghívták a versenyre, mert olvasták a mesekönyvét, a Büdi lábú futót. Róka meg Zsuszsit és engem is rávett a nevezésre. Március elején voltam utoljára futóversenyen, bár júliustól már rendeznek, de sajnos aszfalt nyáron nekem ki van zárva. (Még éjszaka is tolja vissza a meleget az utca meg a házak, minek ment oda, na.) Pedig nagyon hiányzik az egész elveszett tavasz… A Black Sheep nincs messze, a külső-somogyi dombok azért nem a Prédi, se a Csóványos, ugye, és az erdőben hűvös van! A Balaton meg közel Ságvárhoz, aminek addig a nevét se hallottuk, viszont azonnal elkezdtem utánanézni, és találtam barlangot, várat, képesfát, székelykaput, emellé a szervezők balatoni street foodot meg élő rockabillyt kínáltak, menni kellett.

racka.jpeg

Elég jól ki lett ez találva, érem, -tartó, retró sportközpont, nekünk bejött 🙂

Nagyjából tíz éve, amióta sokat futok, először éreztem, hogy edzettem, amennyi kellett. Sose volt még ilyen, pedig évente 3000-3500 km körül futok. Na, világos, erre kellett nekem egy futóedző. Meg azért, hogy ne lassuljak tovább és ne eddzem magam rendszeresen sérülésig. Amitől megint nem lesz jobb. Szóval január óta kapom az edzéseket, nagyon izgalmasak és változatosak, így készültem a BSZM-re, aztán kifordult a világ, azt hittem, a mi karanténunk is eldurvul, mint az olasz meg a francia, és napi egy órára lehet majd kimenni egy kilométeren belül… de nem lett. Lemondtam az edzéstervet, versenyek nem lesznek, hova eddzek… tíz napig bírtam 🙂 nagyon hiányzott  a sokféle, strukturált, szellemes edzés és visszakértem. Azóta volt virtuális félmaraton, mert mért ne, újabb tesztfutás, csupa izgalom. És most gondoltam, nekimegyek egy 22 kilométeres, 600 méter szintes terepnek, mert heti 7-9 órákat edzek, egyet nem hagyok ki, még akkor se, ha a melegben pokoli lassú tempó tartozik a megadott pulzushoz. Kértem tanácsot a Black Sheephez is, megkaptam, engedjem el az időt és élvezzem.

Róka már azon csodálkozott, hogy nem a leghosszabb távra neveztem, mert ők meg arra. Szerintem az augusztusi napon nekem nem szégyen kevesebbet menni, nem akarom, hogy a napon szenvedésről szóljon az egész. Négy óra van a 22 kilométerre, hát az azért hátrafelé is meglesz valahogy, az eredménylistát meg trükkösen ki se nyitom 🙂

rajt_4.jpg

Rajtol a 30-as táv! Mit mondott a végén Róka? Legközelebb a legrövidebbre jövünk! Itt még őszinték a mosolyok!

Ezek után óriási volt felérni a Betyár-barlanghoz! Megcsináltam! Jutalmul hosszú kilométereken át lankásan lejtett a finom erdei út, előbb embermagas löszfalak közt, majd a fák alatt, sötét árnyékban, aztán frissítőpont, aszfaltos erdei út teherautókkal, nem zavart, kicsit neki lehetett engedni. Föl se merült, hogy eltévedhetek. Egy hete tanultam a tracket, összenéztem az AllTrailst a Turistautak.hu-val, kijegyzeteltem, hogy 3 km után jobbra föl az erdőbe meg ilyesmi, a telefonra letöltöttem az appot. Térképes órám meg nincs, úgy akarom ezt ide leírni, hogy emiatt nem vagyok kiborulva, hogy másnak meg van. Nincs, ezért másképp segítek magamon 🙂 mint kiderült, egyik segítség se kellett, luxusszalagozás, eligazító táblák, pink festék: az útvonaljelölést kimaxolták, nem tudok hibát találni, respekt!

A barlang volt az első meglepi, a földvár a második, az már nem annyira anyázós mászás. Tudtam, hogy jön még egy lefelé, szerencsére ott beért egy futó, és mivel ismerős volt a meze (2014-es Budapest Terepkupa, maratonon indultam, utolsó rendezés volt, ronggyá áztam a végén és nem találtam be a célba, gyorsan meg is beszéltük), megkértem, vezessen le engem ott szépen kézen fogva, aztán futhat tovább. Köszi!

Az egyik hosszú egyenes végén kiértem a dombtetőre és elláttam a Balatonig, lenyűgöző volt. Mint az utolsó hegy tetején a Bújó-lik, az átfúrt dombtető, amin át is futottunk, aztán a meleg, a millió bogár (van itt bug, nem csak feature), az elszállt pulzus ellenére egyre közeledett a vége, ráfordultam az ismerős, visszavezető, tanyák között kanyargó, állatkertszagú útra, meghallottam a zenekart, már csak a focipálya füvén kellett végigfutni és érem! Napsütés, ebéd, zene, boldog arcok, óriási volt!

bujolik.jpeg

Ezen a likon futottunk át!

Két nappal később extra edzői konzultáció, értékelés, szerintem minden rendben volt 🙂 és tényleg: tempóról egy szót se. Hogy fejlődtem-e, vagyis látom-e, hogy lassan visszatér valami a nem túl régi tempómból? Egyelőre nem, de ettől még a módszer működik, mondjuk biztos gyorsabban lassulnék nélküle 🙂 Sok mindent segítettek tisztázni a hosszú, magányos futások: nem, még magammal se versenyzek, nem, fogyni se akarok, egészségesebb se leszek, bőven elég, ha marad minden, mint most, és a végén úgyis ott áll kicsomagolva, tisztán a lényeg, én futni szeretek, közben (meg előtte és utána) boldog vagyok, nem egy komplikált cél 🙂

A Rackatrail mint szervezés így két nap távolából? Áttekinthető honlap, élénk közösségi média, jó nevezési felület, hírlevelek pontos tennivalókkal, megjegyezhető logó, időmérés kézzel, semmi műanyagpohár, papírtányéros ebéd, szépen tervezett rajtszám, érem és eligazító táblák, tágas rajt/cél a focipályán, mellékhelyiségek tiszták, a zuhanyban végig van meleg víz, a segítők kedvesek, klassz fotók készültek, a kaja tényleg osztályon felüli, húsos és hústalan. Egy baj volt: kérünk szépen vizet a célba! Az hiányzott egyedül 🙂

8 thoughts on “Ez nem bug, ez feature

  1. De jó ilyen beszámolót olvasni idén.

    És iszonyú érdekes látni, hogy hányan fordultak rá az edzős futásra. Az futóismerőseim közül én pl tisztán látom, hogy kik azok, akik beleálltak, és ki is derül szép sorban a beszélgetésekből, hogy irányítással készülnek.

    Emlékszem mennyire felemás megítélése volt ennek pár éve, és valahogy mostanra a normalitás része lett.
    Érdemes lenne felmelegíteni a mi beszélgetésünket is erről Rókával

  2. Szuper kedvcsináló volt, köszi! Jó volt olvasni.

    rroka a 30-assal miért szenvedett annyira? Arról is szívesen olvasnék.

  3. 25 km körül én elhatároztam, hogy jövőre nyári versenyekre már TÉNYLEG a rövidebb távokra nevezek, mert nagyon jó futni, de bőven elég 2 óra, 3 helyett ebben a melegben. 🙂
    A barlangnál megálltam fotózni alibiből, hagytam a női L első helyezettjét elhúzni. És utána is sétáltam kicsit a szintúton. elég volt annyi. szerettem ezt a versenyt de elég lett volna a 20.
    Ja és úgy fejbe kólintott egy napraforgó, hogy púp nőtt a homlokomra! vagy 3 kg egy olyan tele tányér NE fejeljétek le soha.
    Meglepődtem, hogy azokona kis dombokon ilyen klassz mászós és lezúgós részeket lehet találni, de a látnivalók, mint barlang, meg Balaton, mellett valahogy elsuhantam, mert a táv közepén volt két kicsit lejtős rész, amikor nagyon jól tudtam futni, simán 5 perces tempón belül, pedig ugye az erdőben azért ritka. aztán úgy 20-25 környékén jött egy elpunnyadós rész, nyökögve, nehezen ment, kifogyott a kaja, nem volt étvágyam a zabszelethez, és kevés tigrist vittem, ilyen melegben az jobban csúszik.
    érdekes kontreaszt volt az aszfaltos és az ösvénytelen pálya váltakozása, átlagban ugye kijön így is egy klassz singletrack.

    Nekem a víz mellett (a klotyóban, fürdőben volt, szóval meg lehetett találni, de kitéve nem, mondjuk lehet a covid helyzet miatt) a KÁVÉ hiányzott. 😀 minden versenyen legyen kávé. 😀

    Imádom az ilyen kis versenyeket, de remélem növekszik és bejönnek a Rackatrail számításai!

  4. Nagy meglepetéssel olvastam a bejegyzést, a szurdokban lefelé nem is említetted, hogy megírod a versenyt. És örömmel ismertem magamra a terepmaratonos pólóban. Grat a teljesítéshez. Én sajnos benéztem a végén egy elágazást, ezért nem kaptam értékelhető eredményt (bár majd levelezek még egyet a szervezőkkel…).

  5. @PéterVirág: Helló, bocs, csak most vettem észre 🙂 fú, sajnálom, hogy benézted, én nagyon odavoltam a szalagozásért-jelölésért, de tudomtudom, én előtte bemagolom az útvonalat…

  6. No problem, a szalagozás teljesen rendben volt. Én kalandoztam el. De igazából nem is probléma, a táv teljesítve, a verseny teljesen rendben. Csak az önérzetemet irritálja egy kicsit a dolog (az majd elmúlik), a versenyt meg jövőre a szalagozás mentén igyekszem lefutni 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük