Eredmények és eredménytelenségek a Nike félmaratonon

Eredmények és eredménytelenségek a Nike félmaratonon

Loading

Lefutottuk a Nike félmaratont. Ahogy előre megbeszéltük, teljesen külön futottunk, zenébe és gondolatainkba temetkezve, hogy véletlenül se kezdjünk tempórontó beszélgetésbe, mert egyébként egy félmaratonon nagyon sok megbeszélnivaló akad.

Ott van rögtön az, ami eddig sosem zavart: a nem saját rajtzónájukból indulók, akiket kerülgetni kell. Hibát elkövetve csak 1:45-höz álltunk be, Lemúr Miki kicsit előrébb ment, de akkor sem az 1:40-es zónából startoltunk. Vannak nyilván olyanok, akik későn érkeznek és oda furakodnak be, ahova tudnak, vannak akik akaratosan előre állnak, nem érdekli őket ez a rajtzóna hülyeség, meg vannak azok, akiknek fogalma sincs az egészről, csak futnak. Utóbbiakból a Nike sikeres kampánya miatt elég sokan voltak, a szpíker szerint 7000 induló állt rajthoz. Na őket kell kerülgetni az első 4-5 kilométeren számtalan tempóváltást végrehajtva. A rajtsáv amúgy is nagyon keskeny volt, vagy 300 méterre álltunk a rajtvonaltól az 1:45-ös iramfutókkal, és négy és fél perc kellett az áthaladáshoz. És akkor ez még csak a harmada volt a futóknak.
A rajta és az első pár kiri szokásos izgulós-eufórikus hangulatba telt a tömeget leszámítva. A budai oldalon a rakpartra leérve már futni is lehetett volna, de akkor éreztem, hogy ez a 4:40 km/percen belüli tempó nem fog menni végig, ha tartani próbálom, akkor abba bele fogok pusztulni. Hogy bitliszbát idézzem, akivel a chip visszaváltásnál futottam össze:  "Nem akartam a rakparton meghalni." Ő is, akárcsak én, a kényelmi zónát választotta inkább, igaz az övé 1:34-es teljesítést jelentett. Kinek mi a kényelmes. 🙂 Egyszer csak elfutott mellettem az 1:45-ös iramfutós tábla és lufi, és nem bírtam velük tartani, sőt igazából a hozzájuk tapadó sűrű boly miatt nem is akartam. Ezen az oldalon egyébként nagyon meleg volt, jól jött a sok frissítőállomás, ahol bőven locsoltam magamra a vizet, ittam az isoitalt és figyeltem hogy ezt ne keverjem össze. Permeteztek minket tűzoltótömlőkből is több helyen, ez is nagyon jól jött, de azért figyeltem, hogy a nagy lubickolásba ne áztassam csucsogósra a cipőmet. Tíz kiri (49:28) után már stabilan 5:00-5:15 közötti tempóra lassultam a frissítőállomásoktól függően. A pesti oldalon a rakparton felfele kellemes légáramlat jött szembe, sokkal elviselhetőbbnek tűnt így a meleg. A Lánchíd előtt a TRIO futás válózónájába keveredtem az értelmetlen és hülye felirat miatt, de ez fennakadást nem okozott, szépen átvágtattam rajtuk, szerencsére éppen kevesen voltak a boxutcában. Biztos, hogy a kiírás volt hülyén szerkesztve, Lemúr Miki is bekanyarodott ide, ő azt mesélte, hogy egy elegáns ollózó mozdulattal átvetődött a kordonszalagon. Én ilyesmit 13 km után beállt lábbal már nem kockáztatok.
A fordító előtti legjobb szakasz a közös rész, ahol vagy másfél kilométer hosszan futunk párhuzamosan az előttünk/mögöttünk jövőkkel és lehet szpottolni az ismerősöket. Lemúr Miki észre is vett, viccesen biztatott, hogy vágjak át, senki sem figyel (csak 1000 futó), de én persze tudtam, hogy a fordítónál chip regisztrálás van, és különben is, sosem tennék ilyet. Pont egy kirivel volt előttem, számolgattam fejben, hogy az mit is jelent, és úgy tippeltem, hogy az 1:39:09-es rekordom megdöntése az ő részéről sem lesz meg. Szorosan, de nem lesz meg. Ellibbent szemben az iramfutó lufi is, én sem leszek már 1:45-ön belül. Franc bele, fuss, ahogy jól esik!
1:20-nál jött elő a nagylábujjam zsibbadása. Futás előtt átkentem Árkánum krémmel, hátha a vérbőséget okozó varázsszer segít valamit, de nem segített. Megálltam átkötni a cipőm (veszélyes művelet, ha kikötődik a cipőnk SOHA NE guggoljunk le, ott álljunk meg, ahol fel tudjuk tenni egy padra vagy más tereptárgyra a lábunkat, mert ez egy nagyon görcsveszélyes produkció ennyi futás után), de ez sem segített, mozgattam a lábujjam , tempót váltottam semmitől nem lett jobb. Az a rohadt fájdalom a célig keserítette az életemet. A Nyugati-felüljárón Saci néni szurkolt, dobtam neki puszit, majd megkezdtem a hajrámat, ami annyit jelentett, hogy tulajdonképpen nem lassulok, tartom a sebességet. Szokás szerint az utolsó frissítésnél én már nem tankoltam, nagy ívben kerültem a fürdőzőket, közben valahol elhagytam a 20-as táblát. Ez baj volt, mert nem tudtam mennyi hátra, a szervezők pedig szeretnek olyan trükköket csinálni, hogy a pár méterre lévő cél előtt még csináljunk egy jó nagy hurkot. Szerencsére erről most nem volt szó, a célba egyenes út vezetett, ahol észre is vettem kedves feleségem és a Lemúr családot, oda is szaladtam egy smacira az asszonyhoz, az időmön ez már nem változtatott semmit.
Volt még erőm egy jót hajrázni, végül saját mérésem szerint 1:46:03-alatt értem be, ami hajszál pontosan 5:00 km/perc tempót jelent.
Nyakamba akasztották az érmet, majd vagy fél kilométert kellett gyalogolni, mire vizet is adtak. Miért rakták a befutócsomag osztást ennyire hátra? És miért akarnak almát adni? Senki se tudja. Közben kiszúrtam Lemúrt, kérdeztem mi a vége, 1:39:42 mondta ő, és én egyszerre örültem, hogy nem döntötte meg a csúcsomat és sajnáltam, hogy nem lett meg a kitűzött célja. Legalább van célidő jövőre is! Csak nyavalyás két másodpercet kell kilométerenként gyorsulni!
Van azonban egy nem annyira vidám aspektusa is  ennek a futásnak, mégpedig az én saját időm. 1:46. Ez nem jó idő. Illetve persze hogy jó idő, kényelmi zónában könnyen futva ilyen melegben meg pláne, de nem ezt vártam. Nem ezt kellene tudnom. Ennyi felkészülés után menni kellene az 1:40-nek, nem küzdeni egy 1:45-ös idővel. Kiderült, hogy nem bírom hosszú távon a kifáradás határán történő futás, ha ezzel próbálkozom akkor elfutom, és drasztikus visszaesés következik be a táv fele után, ahogy múltkor a 20 kiris felmérőnkön, vagy a Tóparti futópartin. Az 5 perces tempó kényelmes, a 4:50-ben meg beledöglök.
Megnéztem az előző évek edzésadatait, azt mutatják, hogy négy éve 5:30-as tempóban edzek, és semmi fejlődés nem mutatható ki. 2008-ban kinyírtam magam ugyanezen a félmaratonon a 4:30-as tempójú első tizessel, szégyenteljes 2 óra 10 lett a vége. 2008-ban kényelmesen futottam Dobzséval 1:44:52-t, 2009-ben 1:46:45-t toltunk a maratoni készülésben úgy, hogy a táv második fele gyorsabb lett kicsivel. Most megint egy 1:46. Jójó, de semmi fejlődés. Heti 2-3 edzéssel 5:30 körül ennyire futja.
Most el kell dönteni merre tovább. Maratont idén biztos nem futok, ez a zsibbadó nagylábujj három órán át nem elviselhető, nem vagyok hajlandó vele kínlódni. Következő cél lehet a Balaton félmaraton, az egy ideális sík pálya, ráadásul jól bejárható a szurkoló családnak, barátoknak is, akik nagy erőt tudnak adni biztatásukkal, viszont az időjárás november 20. körül már nem annyira kafa, hiába egy jó felkészülés, ha havasesőben csúszkálunk utána.
Alszok még rá párat, tervezgetek, konzultálok a zsibbadás ügyében azt majd kiderül.

Idő: 01:46:03
Táv:
21.2 km
Tempó: 05:00

53 thoughts on “Eredmények és eredménytelenségek a Nike félmaratonon

  1. Lehet, hogy csak nekem, de a hosszú “calm down” zóna tetszett.
    Arra gondoltak szerintem, hogy mikor majd egy perc alatt beér 300 futó, akkor azok a séta során szétrázódnak. Másik, hogy 4 kijárat esetén így még akár 100-100 emberes sor is simán elfért és nem zavarta a befutást.
    Jól esett a séta és nem mellesleg sokkal jobb volt a szervezetnek is, mint 20m alatt megkapni mindent és összerogyni a füvön 🙂

    A km jelzők viszont szarok voltak… azon a zöldön a fehér szám… fujj. Gyakran csak a számok közepén lévő zöld részeket láttam fehér alapon (pl egy 8asban a két kör közötti területet), nem pedig a számot magát. Főleg messziről. Fehér alapon fekete szám. És normális tipóval 🙂

  2. A váltó/egyéni táblák totál bénák és értelmetlenek voltak szerintem is. A hosszú befutózóna viszont tetszett és az almának is nagyon örültem – hosszabb futásoknál eszméletlen módon kívánom a gyümölcsöt 🙂

    Megértem az elégedetlenséged, 1:46 NEKED tényleg elég vacak idő. Én örülnék neki, mmint majom a farkának 🙂

  3. A páros váltónál én is elcsesztem az irányt, mert a kiírás elég értelmezhetetlen volt. Szerencsére nem volt tömeg, de volt egy srác aki nem ollózva hanem alatta bújt át. Én inkább végigfutottam rajta. Utolsó frissítést én is kihagytam, szerintem annak 20 kilinél már nem sok értelme volt.

    Nekem félmaratonon az 1:45 a cél. Amennyiben a meglesz szerintem elégedett leszek a sorsommal és tovább nem küzdök.

  4. Szerintem most olyan időjárási körülmények közt futottatok, hogy ezt nem lehet összehasonlítani a többivel. A novemberi siófokinál elég jó futó idő szokott lenni, ezzel kell megpróbálkozni.

    Ha úgy érzed, hogy nem fejlődsz, változtatni kell az edzésterven. A heti 2-3 futás meg lehet, hogy túl kevés, de persze attól függ, mennyit futsz ilyenkor és hogyan.

  5. Én is majdnem bementem egy triós zónába, miután jó alaposan megnéztem, hogy merre mennek az egyéniek, és szent meggyőződésem volt, hogy arra. Első frissítő állomáson nem volt az elején víz, engem ott előztek vissza a kétórás iramfutók. A műegyetemi fordulóhoz érve én már totál megzuhantam, onnantól volt még 1-2 feltámadásom, ami csak arra volt jó, hogy mégjobban megzuhanjak utána. Én azt szeretem, amikor 16 C fokban futok egy szál pólóban 🙂 A vége 2:14 lett, 7 perccel rosszabb, mint a Vivicittán. Totál kész voltam, a végén amikor megláttam az órát, 100 métert hajráztam, utána meg kapaszkodtam egyet a korlátba, mert megszédültem…

    Sétálók: volt olyan, aki a 2 órás iramfutók előtt indult, és az Andrássyn már sétált. Ez van, ezzel kell együtt élni. Nem velük volt a probléma, legalább az elejét nem futottam el, hanem a hőséggel. Folyamatosan ittam, izot is, vizet is, locsoltam magamat, verseny után meg este 6-ig még 3 liter folyadékot dobtam be.

    Végül az edzések: ha ez egy kis motívációt ad, én ma is futottam egy félmaratont, ha nem mentek Lemúrral futni, szerdára átveszem megint a vezetést a km-ek mennyiségében 🙂

  6. Én azért gratulálok nektek, tegnap kemény nap volt a futásra, én 1:45-öt terveztem és 1:51 lett a vége, nem örültem közben neki, sőt olyan lehangoló gondolatok jártak a fejemben, hogy ez az egész nem megy nekem hagyni kéne, max kedvtelésből néha futok pár kilit, de versenyt soha többé. Ma persze már máshogy látom az egészet, dehogy adom fel, ez egy ilyen nap volt, nem jött össze, meleg is volt, sokan is voltak. Egyébként gondoltál arra, hogy megnézeted a lábad egy orvossal? Az alkotás úton van asportkórház én ott voltam egyszer, egész korrektek, lehet előre időpontot kérni, vagy csak úgy odamenni is.

    nem vagyok orvos, de úgy tudom a motorversenyzőknek szokott lenni hasonló panaszuk a vállukkal, azt hiszem valami eret elnyom valami izom talán, de ez csak tipp, szerintem nézz be a sportkórházba:

    http://www.osei.hu/szakrendeleseink/121-szakrendeleseink.html

  7. hmm.. én egyénit és párost is futottam, engem meg el akartak tanácsolni mindenáron a váltótól.

    egyébként amikor én odaértem, akkor a kordon előtt állt 3 srác, és segítettek az emberekenk navigálni, de 1-2 helyen valóban nem volt túl jó a kiírás. Mondjuk nekem a legnagyobb problémám az első frissítő pontnál volt, közvetlenül a triós váltás után. Itt szerintem majd egy percet téblábóltam, mire vízhez jutottam, szerintem az összes frissen becserélt triós rögtön meglocsolta magát az első 200 méter után…

    Egyébként tegnap beszélgettük páran, hogy a rajt zónáknál jó lenne ha ki lenne alakítva egy sáv ahova tényleg csak azok mehetnének be, akiknek mondjuk van BSI versenyen mért legalább 1:59:59-es félmaratonjuk (vagy legyen 1:50). Szerintem az ilyen emberek még ha lassabbak is az 1:30-asoknál, azért nem jellemző rájuk, hogy már az operánál sétálnak, és hasonlók. Ez valószínűleg sokat segítene a gyorsabb embereknek, és a BSI részéről sem lenne akkora extra feladat, mint egy igazi 3-4 zónás rajthely kialakítás

  8. @azilinha: nekem teljesen jó időjárás volt, egyáltalán nem éreztem hőségnek. meg amugy amit tud az ember azt tudja ilyenkor is. 🙂

    @pannonfunk: én szentül hittem hogy ennyi edzés után LAZÁN 2 órán belül futod. te tényleg nem bírod a meleget. mi lesz veled aspáron? reméled h olyan idő lesz, mint 2010ben, eső, szél, hosszúnadrág? 🙂 jut szembe, Lemúr Miki, nem volt meleged hosszúnadrágban? 😀

    @pantomimes: jó lenne dokinak megmutatni, de olyan hülyeségnek hangzik hogy “zsibbad a lábujjam egy óra tíz perc futás után”… más meg küzd az igazi bajaival. a háziorvosom biztos egyből lobotómiára és rektális vizsgálatra utalna be, csak fordított sorrendben. 🙂

    @viito: ez a szigorú rajtzóna nem oylan hülyeség, de szerintem nehéz lenne megoldani, meg félig meddig fölösleges is. legközelebb több eszünk lesz, beállunk 1:30-hoz, ennyi. 🙂
    engem is próbált irányítani vmi rendező, de már csal félrelökni tudott volna végső pillanatban. 🙂 képzelem hogy meséli a haverjainak a sok bamba/kikészült futót akik értetlen arccal nézik a táblát, őt, táblát, többi futót, táblát… aztán elfutnak véletlenszerű irányba, 50-50% eséllyel. 😀

  9. Én is elgondolkodtam, hogy miként lehetne kiküszöbölni az elejére befurakodó lassabb futókat. Csak komolyabb (értsd: drágább) technikai megoldások jutottak eszembe. Tehát sehogy. De elgondolkodtatnak az olyanok is, akiket mondjuk az Operánál kellett kikerülnünk. Szinte kézenfogva andalogtak. Mi a 4.10-es tempónkkal elhúztunk volna mellettük, de még egy két métert azért fogtak rajtunk mert nem voltak egyedül. Hogy csinálták? 3 kilit lenyomtak 3 perces ezrekkel aztán az utolsó 18 majdcsak lesz valahogy? Vagy csak az Hősök terén kisföldalatti és az Oktogonon meg feljöttek? de tényleg? Az első 3-4 kilométer tempóváltásai nagyon sokat kivettek belőlem, és az 5 és 8 km közti kisebb holtpont ennek is betudható. De ezzel szerintem együtt kell élni, mivel amatőrök vagyunk amatőr versenyeken…
    Mondjuk a ránézésre 7-8 perces kilométereket futók azt gondolják, hogy így legalább nyernek 10 percet a busszal szemben, mert azt az utolsó induló idejéhez mérik, csak arra nem gondolnak, hogy az ő 10 percüket 2-3 másodpercével veszik vissza a gyorsabbaktól…

    De azért eszembe jutott egy viszonylag könnyen kivitelezhető sávkialakítás viito kolléga ötletéből.
    A regisztrált idők szerint különböző színű rajtszámok kiadása. Piros, kék sárga zöld, ki milyen időt tervez, vagy tud (szabadalmaztassam?)

  10. @bitliszbá: igen ez egy jó módszer, de kell rá ellenőrzés, abból meg van már elég a világban, a futóversenyeken talán jobb ha megoldjuk magunk. talán egy kisebb versenyen megoldható,d e mai magyar viszonyok között csak homár cikkek százait látom “nem engedték rajthoz, pedig 10ezerért nevezett” címmel… :/

    @pannonfunk: jól bírod, én 12nél már fázok. 🙂

  11. @rrroka: Pontosan! Én nem vagyok hajlandó heti 3 alkalomnál többet futni és ez még lehet kettő is ha hétvégére becsúszik egy teljesítménytúra vagy kerékpáros verseny.

    Nekem a feszes edzésterv is kicsit nehezen emészthető volt, de betartottam a szent cél érdekében. Úgy érzem 1:45 még “nagy” áldozatok nélkül teljesíthet és a maraton is. A többi majd kiderül.

  12. @rrroka: persze, így furán hangzik, de egy orvosnak nem biztos. Pont azért mondom, mert Dani Pedrosának ugyanez volt a baj a motogp-ben, a verseny feléig minden okés volt, aztán zsibbadt az egész karja. Hasonló lehet a te bajod is. Én voltam már abban a sportkórházban és a doki nagyon rendes volt és hasznos tanácsokat adott, megér egy próbát hidd el, gondolj bele, lehet, hogy pofonegyszerű a megoldás, de ha nem is legalább tudod mi van.

  13. @bitliszbá: pont erre gondoltam én is. Arra a BSI-nek biztos nincs kapacitása, hogy a nagy maratonokhoz hasonlóan fél tucat rajtzónát jelöljenek ki, mindegyikben biztonsági őrökkel vigyázva a dolgokat, hogy mindenki oda kerüljön, ahol helye van (esetleg több hullámos rajttal kombinálva).

    De már az is elég lenne, ha tényleg csak a jobb futóknak (ezért mondtam a regisztrált min 2:00-t vagy 1:50-et) csinálnának zónát a rajtszám színével játszva nem is kerülne sokba szerintem.

    Ami inkább gond, hogy a BSI baromira nem tartatja be a saját szabályait sem. Például le van írva, hogy tilos kutyával futni, mégis több versenyen találkoztam pórázos ebbel. Pl le van írva, hogy nincs kerékpáros kísérő, mégis lehet ilyennel találkozni. Tehát kb a spéci rajtzóna is itt bukna el, ha nem küldenék ki onnan azokat, akiknek ott nincs helyük, csak valakivel együtt szeretnék megtenni az első 200 métert.

  14. Bécsben a rajtszámon volt egy színes csík, ami jelölte, hogy az előző évi eredményed, vagy a nevezésnél bevallott időd alapján hová állhatsz be. Be is tartották és be is tartatták. De ők a Lajtán túl élnek vagy ob der Enns – Óperencián túl.

  15. Először is: Róka pajtás, neked is jár a gratuláció, mégis csak lefutottál egy félmaratont és nem maradtál szégyenben! 🙂 Az 1:46 nem kifejezetten jó idő, de a méltatlantól még igen messze van. Te is tudod, hogy egy adott versenyen elért idő semmit sem kell, hogy jelentsen a futásoddal kapcsolatban. Szerintem még a heti 3 edzéseddel is (tekintettel a hosszúságukra) reális lett volna 1:40 és 45 között, ez most csak így alakult.
    És tök jó, hogy megőrizted a humorodat, én leginkább az ilyen mondatok miatt szeretlek titeket olvasni:
    “Lemúr Miki is bekanyarodott ide, ő azt mesélte, hogy egy elegáns ollózó mozdulattal átvetődött a kordonszalagon”
    és
    “majd megkezdtem a hajrámat, ami annyit jelentett, hogy tulajdonképpen nem lassulok, tartom a sebességet”
    A férjemet már kifejezetten irritálja, ahogy rendszeresen hangosan felkacagok a gép előtt 🙂

    Ami pedig a tanulságodat illeti, ez az ú.n. controlled discomfort, amikor a tűréshatárodon-kicsit felette futsz, intervallum edzéssel nagyon gyorsan fejleszthető. Ha heti egy edzést átraksz igazi tisztességes intervallumra (nem valami random farlekről beszélek :)), Siófokra simán felpörögsz 🙂

    Még egyszer gratula mindkettőtöknek 🙂

  16. Szép idő ez, én a lábfájásomat adnám érte, ha tudnék ilyet futni.:-)

    A zsibbadásra pedig ajánlanám a Svejk-ben alkalmazott sorozóorvosi szimulánskezelési módszert: beöntés. Mindenki meggyógyult tőle.

    (Nekem is volt egyszer lábzsibbadásom. A cipő lecserélésével elmúlt.)

  17. @viito: a rajzónák keveredéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy a versenyközponttól egyenesen az első zónához vezettet az út, vagyis minden késve érkező, vagy kezdő futó, aki nem tudja h van ilyen, szépen beállt oda előre, közben még egy kilométeren át volt kordon. ennek oka pedig az, hogy rengetegen vannak a nike félmaratonon, sőt, az én ízlésemnek már kicsit túl sokan is. ezért nem mentünk már egy ideje vivicittára, nem igazán lehet eredményeket futni, inkább futó-népünnepély és buli az egész, ami nem baj, fusson minél több ember, de van amikor nem jön kapóra. tanulság: PB-t ne tömegrendezvényen akarjon futni az ember.

    @pantomimes: jó a tipp, fel fogom keresni őket.

    @helga84: köszönjük a dicsérő szavakat, nagyon jól esik! 🙂 az edzéstippel is igazad lehet, ha átgondolom, arra jutok, hogy a résztávos edzésen kívül még egy harmadolós futás volt, talán ami fejlesztő edzésnek mondható, a többi amolyan fuss ahogy jólesik.

    @Sekiwake: ez már a negyedik cipőm amibe előjön. illetve mióta megint rendesen futok mindig fáj a lábujjam, de csak most jöttem rá, hogy zsibbadás az oka, nem a köröm nyomódik be a husiba.

  18. @rrroka: ez mondjuk igaz. Én is későn értem a rajtzónához, el is indultam hátrafelé, aztán egy kapunál megálltam, és vártam, hogy a nekem tetsző lufi környékén induljak. A BSI-s srác viszont be akarta zárni a kaput, így kénytelen voltam kicsit korábban elrajtolni, igaz akkor már kb jó helyen voltam szerencsére.

  19. @rrroka: Azt elfelejtettem megkérdezni a dokibácsitól, hogy úszni szabad-e, de én most járogatok. Nagyon nehéz feladni a futás szabadságát! Azt, hogy akkor indulok és annyit futok, amennyit akarok. Tegnap elmentem az usziba este, erre kiderült, hogy aznap vizilabdaedzés van, és nem volt kedvem várni egy csomót, hogy vége legyen…

  20. @saaby.: a félmaraton szerintem a legjobb táv. kell már hozzá felkészülés, de azért kibírható idejű futást jelent. a szurkolóknak sem kell órákig várnia a célbaérkezőkre, hiszen az elsők egy óra után már ott is vannak. szóval jó találmány, pont ezért voltak olyan sokan. pláne a váltók.

  21. Mivel ugyanott futottunk, ugyanazok a tapasztalataim nekem is… Csak egy érdekes számot hadd mondjak. Mikor a rajtvonalon áthaladtam, akkor mondták be, hogy a mezőnynek több, mint a fele kint van a pályán – vagyis több, mint 3500 ember… én a saját zónámból 5.30 alatt jutottam ki. 784. lettem 1.43.05-ös idővel, vagyis 3000 ember kellett elfussak…
    Amúgy abszolút PB és a végén majd meghaltam 😀 – mindent kifutottam ami bennem volt, de nem estem össze 🙂 a cél előtt a pulzusom megütötte a 197-et, ennyit meg még nem láttam soha 🙂
    connect.garmin.com/activity/112200131

  22. csak az arckönyvön gratulálta, itt is megteszem !!!!!!!!!

    Bakker már érzem hogy megint egyedül fogok futkorászni, a tavalyi után azt hittem hogy nincs az az érv ami miatt kihagynád az idei Spart………..zsibbadó lábbuj?!…….butytime…….pcsba 🙂

    Küldök egy fotót a lábamról és megtanulod értékelni a sajátodat 🙂

  23. Kolos fiam már 3 hónapja edz, hogy velem futhasson, őt azzal hülyítem azóta hogy egy igazi rókát fogunk kergetni, ne hozz szégyent rám 🙂

    Tegnap Lemúr Miki volt olyan kedves elfuvarozni, és mint kiderült elég félreérthetőt írtam…. nincs semmi baja a lábamnak, Rrróka tudja hogy én a rondalábúak családjából származom, lúdtalppal, billegő bokával, összenőtt lábujjakkal, és megamongolid lábformával…erre akartam célozni

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása