Érdkörbe – futva

Érdkörbe – futva

Loading

Néhány hete felmerült, hogy futva kellene menni az Érdkörbére, ami egy 30 kilométeres Érd körüli családcentrikus bringás rendezvény. Egészen lelkesek lettünk, egy ekkora táv jól jön a kilométergyűjtésbe, és itt az alkalom, hogy pár netes relációt IRL is rövidre zárjunk más érdi futókkal, és a civil szervezőkkel. Tesómék is jöttek, így a hátországunk is megvolt, már csak azon kellett filózni, hogy hogyan fogjuk bírni a tempót a kerékpárosokkal, akik a tapasztalatim szerint síkon kicsit gyorsabbak, emelkedőn pedig kicsit lassabbak a futótempónknál (lejtőn találjátok ki). Vendégként ugyanis semmiképp nem akartunk útban lenni, pláne nem balesetveszélyt okozni. Lemúr Miki a szokásos felkészülést végezte a futam előtt, vagyis rápihent hétközben, én azonban vasárnapra túl voltam egy 20 kiris jóleső, de nem túl jól menő Hárosi-öblös körön, meg egy szombati igazi “Hova futol?!” szituáción, amikor a pénteki huszassal a lábamban haza kellett futnom a kocsiszerelőtől. Igaz csak 5 km meg egy laza domb, de a térdeim környékének szüksége volt a vasárnapi indulásnál egy adag büdös bemelegítőkrémre.

erdkorbe_futva-rajt.jpg


Egészen sokan összejöttünk a délelőtti napsütésben, volt vagy 1000 bringás (Érden ez nagy szó, nem annyira összejárós város), összecimbiztünk a két futóismerősömmel is, Imivel és Karcsival, ők egyelőre az első 10 kiris szakaszt tervezték futva. Tesóméknál elhelyeztük az elején nem kellő cuccokat, és az egyik szervező, Süle Zsolt biztatására beálltunk a kerékpáros raj legelejére. Bringaemelés, dudaszó és már indulhattunk is. A sok kétkerekű között sokkal könnyebb volt elhelyezkedni, mint azt gondoltam, így volt időnk beszélgetni is a hozzánk csapódó ötödik futóval, Zolival. A bringások csak kicsit néztek furán, főleg a fiatalabbaknak volt meredek elképzelés, hogy 30 kirit végig lehet futni, de megnyugtattuk őket, hogy dombon felfele még gyorsabbak is szoktunk lenni, mint ők, de azért majd bevárjuk őket.

erdkorbe_futva-gat.jpg
A gátról inkább letértünk a gát melleti ösvényre, hogy ne zavarjunk a keskeny bringaúton, Lemúr Miki szerint így a susnyásban szert tehettünk a kulacsövek mellett kullancsövekre is. A gát végére a két 10 kiris teljesítő barátunk lemaradt kicsit, nekik még gyors volt ez az 5:30 körüli, sűrű tempóváltásos sebesség, mi viszont vidáman csörtettünk előre, végül úgy találtuk, hogy a csapatot vezető szervezők és a biztosító rendőrautó között vagyunk a legjobb helyen. Az emelkedőn ez is lassúnak bizonyult, megelőztük a jardot, és helyreállt a világ rendje: nyilván sokkal jellemzőbb, hogy rendőrautó előtt futnak a népek.
Itt jött az első nagy pihenő, ahol a bringások bevárják egymást, a majd két kilométerre elhúzódó sor ilyenkor tömörül, pihen, frissít.
Nekünk futóknak viszont az ilyen megálló egyáltalán nem való, egy ilyen pauza teljesen kiránt a futás ritmusából, a szervezet takarékra teszi magát és nem nagyon akar újraindulni. Lemúr Miki számolgat, ilyen tempóban, ilyen szünetekkel ez a futás bizony elhúzódik akár 4-5 órán át is. Mondja, hogy ő kb. a fele idővel számolt, és inkább kis családjával lenne. Nem baj, ha hazakocog? Miért lenne baj, menj csak pajti. Pacsi, mosoly, integetés, Lemúr Miki balra el. Újdonsült futópajtásunk könnyebb helyzetben van, az ő kis családja végigtekeri a nagy távot, de bennem is kezd motoszkálni a gondolta, hogy ennyi időre nem kéne vasárnap lelépnem, de olyan jól esik ekkora társaságban futni… 

erdkorbe_futva_uldozes.jpgMögöttünk vagy két kilóméteren keresztül széthúzódott a bringások hada

Mire ide jutottam a gondolatmenetben már megint harsant a dudaszó, ideje volt indulni. Felvettük biztonságos pozíciónkat a rendőrautó mögött, kérdezetem az egyik rendezőt mögöttünk jók vagyunk-e itt, ő barátságosan biztosított róla, hogy nagyon is, nyomjuk csak bátran. A megállás után a lemerevedett térdeim nehezen melegedtek be, de a domb tetejére, már nagyjából rendben voltak. A kis emelkedő után egy nagy lejtő következett, itt először inkább a járdán haladtunk, mert azt gondoltam, hogy a bringások majd nekierednek a dombnak, akkor aztán nagyon nem leszünk jó helyen a 30-40-el tépő, ilyen tömeges szituációban tapasztalatlan srácok között, de a szervezők nagyon előrelátónak bizonyultak, nem engedtek a lendületnek, inkább a biztonságra törekedve visszatartották a csapatot, és kicsivel a mi futótempónknál lassabban gurultak. A rendőrautó és a motorosok miatt tisztára olyan érzés volt, mintha egy futóverseny élmezőnye lennénk, a következő domb tövében már vagy 200 méterrel a biciklisek előtt mentünk, a dombon meg még nőtt is a távolság, egész jó iramot futottunk felfele Zolival, a következő megállónál még bohóckodva hajráztunk is az ott váró szervezők örömére.
Néztem az órámat, lassan bruttó két és fél órája nyomtuk ezt a 15 kirit (nettó másfél). A térdeim az újabb megállónál egyre jobban mondták a magukét, nyafogtak, hogy sok lesz a domb, még több a lejtő a hátralévő útvonalon, azokhoz meg most nincs kedvük. Telefonáltam haza, hogy mi a helyzet, és nem volt nehéz meggyőzni magam, hogy a további két és fél óra helyett kocogjak inkább haza. Kicsit feladásnak éreztem, de azzal racionalizáltam a maximálisan emócionális döntést, hogy ez nem verseny, és semmire sem jó, ha szétcseszem a fáradt lábaimat egy hangulatos, de szervezetemnek már nem jól eső további 15 kilométerrel. Futottam egy maratonnyit az elmúlt három napban, legyen egyelőre elég az.
Megint jött a dudaszó, a biciklisek itt kétfelé válltak, a 15 kilométeres kör a dombon lefele vissztért a rajthoz, a többiek pedig elindutak egy jó 5-6 kilométeres emelkedőn Érd legteteje irányában. Odasprinteltem Zolihoz, mondtam neki, hogy én itt most nehéz szívvel, de kiszállok, nyomja keményen, olvassa blogot. 🙂 Bevártam tesómékat, biztattam őket is, aztán végigvártam a sort, még jó 6-8 percig vonultak el előttem a kerékpárosok, pedig egy jó részük a 15 kiris úton már elindult visszafele, úgyhogy így belegondolva biztosan jóval többen voltunk, mint ezren.
Lassan elindultam én is a dombon leguruló csapat után, a lejtőn aztán éreztem, hogy jó döntés volt ez a hazamentel, a lábikóim pedig buzgón helyeseltek.

Nagyon köszönjük a lehetőséget és a türelmet a szervezőknek! 🙂

19 thoughts on “Érdkörbe – futva

  1. Tök jól hangzik ez a fussunk a bringásokkal, képzelem mekkora lehetett a meglepetés, amikor beálltatok előre.

    Viszont jól értem, akkor a végén azért a fiatalabbaknak lett igazuk, és most ti vagyok t a felelősek, hogy egész életükben meg lesznek győződve arról, hogy 30km-et nem lehet bringásokkal együtt lefutni 🙂

  2. @Joe.: végül is nem lehetetlen… Az én gépemen például 0.162 sec a shutter lag (de ennél vannak gyorsabb/lassabb gépek is). Tehát ennyi időd van, hogy megtedd azt a kb 2 métert, hogy rákerülj a képre. Ha jól számolom (persze lehet, hogy nem), akkor így 8,45 másodperces 100 métert kell futnod, az nem is olyan nagyon gyors, alig több mint 1 seccel rövidebb a jelenlegi világcsúcsnál, de ugye nem is kell az egész 100 métert lefutni 🙂

    (huh, biztos elszámoltam, mert ez azért elég meredeknek hangzik, hogy lehetséges :))

  3. Hello Hosszutávosok! 🙂
    Nem ehhez a cikkhez tartozik,de gondoltam hátha tudtok valami megoldást cipő ügyben.
    Futásaimat egy Gel pulse 3assal kezdtem. Tutira bevált soha sehol semmi nem fájt,aztán eljárt felette az idő sajnos. Vettem helyette egy Gel Afforestet ami piszkosul nem vált be fájt a külső talpélem,illetve a talpam ami ált az első 5km után elmult. Simán toltam benne közel 200kmert aztán egy hosszut szerettem volna futni és a 4.kmnél mindkét talpam azt mondta hogy ma nem lesz hosszu futás,konkrétan begörcsöltek és hazaséta lett a vége. Elmentem szakboltba de nem negyon tudtam mit mondani. Lecseréltem egy gel pulse 4re a talpam nem fáj benne. Kicsit módosítottam a lépéseimen ez megoldódott,de a külső talpélem időnként még mindig fáj a futások elején…Szerintetek ezek a panaszok mitől jelentkeznek? Köszi előre is.

  4. @kiralysannyi: csak tipp, de nem lehet, hogy külső talépélen futsz? (szupinálsz?). Ha megvan még a régi cipőd, akkor nézd meg, hogy melyik része kopott a talpának, vagy ha leteszed sík felületre, akkor merre billennek a cipők.

    A pulse egy jól párnázott cipő, az pont megfelelő ehhez lábtípushoz, az a másik cipő, amit vettél az viszont szvsz valami spéci széria lehet, mert gyakoraltilag 99%-ban a decathlon honlapján van csak fent, és dekás módra sok infó sincs róla, hogy milyen de azért az látszik, hogy egy nem túl drága cipő, sokkal olcsóbb, mint a pulse, ki tudja, hogy milyen lábtípushoz, távokhoz ajánlották.

    Ezt csak azért mondom, mert nem lehet, hogy vettél egy nem a lábtípusodnak megfelelő cipőt, és mondjuk valami most sérült/gyulladt a talpadban, emiatt ha erőlteted akkor fáj?

    Persze a tuti választ az ortopédián fogják csak megadni neked, ez tényleg tipp csak 🙂

  5. @kiralysannyi: szerintem is az lehet, amit viito írt, nem a talpadnak megfelelő a cipő. illetve nekem még volt olyan, hogy amikor a stabil Progrid Omni 10-ről a nem annyira stabil Phoenixre váltottam, akkor először fájt a talpboltozatom, mert hiányzott neki a nagy alátámasztás. a megoldás az volt, hogy lazábban kötöttem meg, illetve a jobb lábasnál nem kellett az utolsó lukat is befűzni az itt látható módszerrel: http://www.youtube.com/watch?v=qekaa_zWIu0

  6. @viito: Először is köszönöm a válaszodat. Igen az afforestet azt csak a decának gyártják és neutrális cipőnek van feltüntetve.A táv ismertetése az tényleg kimaradt a cipő cetlijéről… A pulse-ok szintén neutrális cipők. Ezért nem értem a talpfájások okát. Olvastam hogy a merev vádli is “húzhatja” a talp izmát.Emiatt jobban odafigyelve nyujtok igy a talpam jobb is.A külső talpélem eddig meg nem fájt a pulse 3assal semmi bajom nem volt. Megnéztem a régi cipőmet is,letettem az asztalra és nem dől semerre. Utánanéztem hogy kopás alapján neutrális cipő kell. A futó boltban az eladó is neutrálisat ajánlott…Ezért ez a kétségbeesés.

    @rrroka:Ezt a lazábbra füzést kiprobálom hátha. A régi pulse 3asomat ezzel a módszerrel füztem amit a videón is láttunk. Az afforestnél ez se használt… Viszont kis öröm hogy a félmaratoni távot sikerült lenyomni 1:56ra. Szval jól halad a Nikera készülés a cipőproblémák mellett. 🙂

  7. @kiralysannyi: bár valószínűleg nem ez okozza a gondot, de a pulse szupináló és neutrális futóknak ajánlott igen jól párnázott cipő. Annó mikor Asicsot akartam én is nézegettem, aztán 1150 lett belőle a végén (http://www.asics.co.uk/running/products/gel-pulse-men/)

    Az amerikai asics oldalon volt fent régen egy jó táblázat, szupináló-normál-pronáló-erősen pronáló oszlopokban voltak jelölve a cipők, és vizuálisan lehetett látni, hogy melyik cipőt mire ajánlja a gyártó. Pl az én 1150-emet semleges-nagyon kicsit pronálónak írták, ennek ellenére van benne alátámasztás, míg a semleges nikemban semmi nincs. Sajnos ezt már levették, pedig igen jól lehetett grafikusan látni, hogy melyik cipő mennyire lóg bele 1-1 kategóriába.

  8. @viito: Hát igen ezek az összehasonlitó táblázatok nem jönnének rosszul,viszont tegnap toltam benne 5km lazát a laza fűzéssel és nem fájt egyáltalán.

    @rrroka:Ez a laza fűzés lehet használ. A tegnapi futásomnál se a talpam,se a külső talpélemet nem éreztem. Én mindig ugy voltam vele hogy jól meg kell azt a cipőt húzni…Az ember mindig tanul. 😀

Hozzászólás a(z) Joe. bejegyzéshez Válasz megszakítása