Első lettem a szombati félmaratonon!

Első lettem a szombati félmaratonon!

Loading

– 22 km futás
– 2h 9′ alatt

Szombaton rendeztem meg az idei érdi félmaratont, amin 1 indulóból első lettem. Nem félmaratonnak indult, csupán az volt a terv, hogy a Fundoklián keresztül elvánszorgok az Esztergályos utcáig, majd vissza. Elég nyögvenyelősen ment, nem volt nagy kedvem mozogni, vártam már, hogy elérkezzek a rakétasiló bejáratáig. Itt egy kicsit rázogattam a lábamat, igyekeztem lélegezni, majd erőt vettem magamon, és elhatároztam, ha már itt vagyok, megnézem a magaslest, rég láttam, az még 3 km.

Itt már könnyebben rugaszkodtam el, a zöld környezet valahogy jó hatással van rám. A magasles, jelentem, még megvan, fel is másztam rá. A lesből láttam, hogy valaki nagyon nem szeretné, ha az ember továbbmenne az úton, mert száraz ágakkal barikádozta el az ösvényt, így: 

IMAG0791.jpgNyilván nem hagyhattam annyiban, muszáj voltam megnézni, mi van odaát, hátha az igazság. A keskeny utat választottam, mint a jó keresztény, áttörtem magam az akadályon, és behatoltam az ismeretlen területre. 

Az igazságot továbbra sem láttam, csak az erdőt, de lehet, hogy az volt az.

Futottam, futottam, s amikor a telefonomra pillantottam, láttam, hogy jó egy órája tolom. Akkor még futottam egy kicsit, majd visszafordultam. 

A magaslestől gyakorlatilag hazáig tart a lejtő, csak hagytam, hogy vigyen a lábam. Ez már sokkal könnyebben ment, kocogtam szépen a komfortzónám határán, ezt a részét már kifejezetten élveztem. S miközben így szaladgáltam, rájöttem, hogy nemcsak első, hanem második is lettem az idei érdi félmaratonon.

Mert legyőztem önmagamat!

Fussanak maguk is, jól.

12 thoughts on “Első lettem a szombati félmaratonon!

  1. @Lemúr Miki: A 35 km már tényleg jó móka. Idén azt vettem észre, hogy egészen jól mennek a “végtelen” futások, kicsit kevésbé is félek tőlük. Augusztusban tettem egy hatórás kísérletet (70 km) is és azt tapasztaltam, hogy energetikai szempontból jól vizsgázott a szervezetem. Igaz, hogy a nyáron nagyon szépen gyűltek a kilométerek.
    Most ugyan van egy kis lábfájásom, de remélem a Nike-ra rendben lesz, mert életem (és lányom) első babakocsis futását tervezem…

  2. @Lemúr Miki: Hát, lehet, hogy én is kirázom 🙂
    (a helyzet annyiban más talán, hogy egy hétéves, mozgássérült leányról van szó, igazából ez egy nagyobb – spéci – babakocsi). Egyszer már kipróbáltuk a futást, tetszett neki, az érmet pedig beígértem 🙂 Csak ne legyen eső / szél.
    Remélem, az aszfalt is elég sima, nincsenek emlékeim róla.

Hozzászólás a(z) futobotond bejegyzéshez Válasz megszakítása