Életem legfinomabb barackja

Életem legfinomabb barackja

 13 

Eléggé készülök a szeptemberi Auerhahn Trailre (majd Sz.Lacc lefordítja mit jelent pontosan. Aranyér trail?), de valljuk be nyáron 35 C°-ban kicsit nehezebb. Igen a meleg miatt. 🙂
Nemnem, azért pucéran nem fogok futni, de alapvetően kellene magunkkal vinni némi innivalót, sőt szinte létfontosságú. Én meg persze otthon hagytam az új Aonijie Withwind hátizsákom ivótasakját (a jól bevált dekás műanyagzsákot használom: algás, szakadt csutorájú, de olyan finom belőle a víz!), így beleplántáltam a kocsi csomagtartójában talált félig tele (hopp, optimizmus!) PET palack meleg vizet és a lépcsőkön, emelkedőkön lekaptam a tatyit és kortyoltam a vízből.

aonijie_withwind_5l.png

Teszt és Salomon táskával összevetés hamarosan!
Röviden: vedd meg nyugodtan, rohadt jó!

 

Ja igen, meló után futottam fel az Erzsébet-kilátóhoz, jó kis dombos útvonal, 500 szint, 138 lépcső az épületbe (kamu szám), majd suhanás lefele. Fele terep, fele aszfalt, a lestrapált Saucony Excursion pont jó volt még ide.
Hipp-hopp egy óra alatt felfutottam a hegyre, pulzus 160 fölé, ömlik az izzadság, de az egész nagyon kiváló, Panorámafotó a kilátóból, és már indultam is lefele. A játszótér mellett van kékkút, vízeztem a karom, ittam, tűztem a Normafán át a zöld+ felé. Akkor jöttem rá, hogy kajám sincs ám, csak három magnéziumos szőlőcukrom, ami víz nélkül (kifogyott a PET, teljesen nemtele, hogy az optimista hang azért megmaradjon) elég cudar, porzik utána a száj. Elképesztő csuda Budán! A Farkasréti temető északi csücskénél a buszmegállóban VAN kék kút! Szlopa.
A temető mellett teljesen szabálytalanul az úttest közepén csapattam lefele. Forgalom alig, erre csak csilliós német márkák járnak.

lizakilato.jpg

Hosszú és viszontagságos úton éhesen, szomjasan jutottam vissza a kocsiig, majdnem lejmoltam egy söröző sráctól a Csanya-poharamba (Mindig legyen nálad! Ez, meg PZS, és meg vagy mentve.). A napi smoothie-m nem ittam meg melóban (kézműves vitatigris), a csomagtartóban várt hidegen, a munkahelyi hűtő tette a dolgát. Isteni finom volt, nem gondoltam hogy überelheti bármi.
Aztán megtaláltam a táskámban két őszibarackot is, lédús, érett, magvaváló, sárgahúsú finomságokat. Svájcibicskámmal megkopasztottam őket és elfogyasztottam életem legfinomabb barackjait, szerintem még a parkoló végében elhaladó MÁV szerelvényeken is hallották, hogy nyamnyamnyam, ezdekurvafinom.
Ez az egyik legjobb dolog a futásban, utána még egy nagy pohár hideg víz is csodás ízű tud lenni. Tapasztaltátok már? Remélem.

 

PRO TIP: nyugodtan vedd meg a zöldségesnél (nyomkodás nélkül!) vagy ABC-ben a kugligolyó keménységű őszibarackot, csak vegyél mellé két banánt is. Rakod össze őket egy dobozba vagy nejlonzacskóba és két vagy három nap múlva finom érett őszibarackod lesz. Kipróbálva! Működik!

4 thoughts on “Életem legfinomabb barackja

  1. Auerhahn = siketfajd (ha jól tudom, bár ornitológiailag nem vagyok jól képzett).
    Ha volt egy 1/2 literes flaskád, és útközben voltak ivókutak, akkor nincs gond. Én mostanság mindig úgy tervezem az útvonalam, hogy legyen valami vízszerzési lehetőség. Legrosszabb esetben kedves embereket szólitok le kertjükben, hogy töltsék meg a flaskámat vízzel. 🙂
    A legjobb a hegyi futásokon, a csörgedező hideg forrásvíz. Többször is volt már nagy szerencsém, hogy pont akkor találtam meg a forrást, amikor kifogyott a vizem. 🙂

  2. @rrroka: picit de… 🙂 Eddig nem volt soha gondom, persze ahol ki volt ira, h nem ivoviz, ott max mosakodtam. De ezek hegyi forrasok eleg tisztanak es rendezettnek tünnek, mellesleg friss hidegek es hivogatok egy forro nyari napon! 🙂

  3. Trézsi-kút a Szénás nagy körén, Pilisszántó fölött, a Pilis-tető felé kapaszkodva! Jéghideg, tiszta, csodás ízű víz folyik belőle, engem teljesen elvarázsolt. De már elmúlt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük