Amióta Nemmaratonman (igazából Maratonman) Peti írt az akkor még Fuss Te Is!-nek hívott, ma már Plandurance-ként futó klubról, ahol olyan nevek csinálnak az egyszerű haladóknak edzéstervet, mint Lőrincz Olivér, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy én is tegyek egy próbát a szolgáltatással.

Tavaly ősszel aztán szembejött egy hirdetés, hogy lesz BSZM edzésterv, ami októbertől márciusig tart. Befizettem rá, gondoltam jó lesz télre alapozni, meg kíváncsi voltam nagyon, hogy milyen az igazi pulzuskontrollos edzés. Kezdésnek kellett csinálni egy tesztfutást, előre megadott iránymutatás szerint, majd ezt feltöltve egy felületen megtörtént a “lézerpontos” intenzitási zóna meghatározás, és utána már kaptam is a heti/kétheti terveket a Trainingpeaks oldalon. Viszonylag olajozottan működött a gépezet, csak néhányszor fordult elő, hogy késve kaptam meg a heti tervet, főleg a havonta esedékes fizetési nap környékén. Gondolom nem töltenek be előre edzéstervet, mert mi van, ha valaki lemondja az előfizetést; aztán meg az edzés csináló rutinból kimaradtak néha elfelejtődnek. Nem olyan nagy probléma ez, csak a tényszerűség kedvéért említettem meg.

De akkor beszéljünk kicsit magáról az edzéstervről! A továbbiakban (is) a véleményem lesz olvasható, szóval ezek az én benyomásaim, ahogy én éreztem, ahogy rám hatott az edzés. Nem vagyunk egyformák, lehet, hogy Te ugyan azokból az impulzusokból, ingerekből mást szűrsz le, más következtetésre jut, máshogy hatnak rád. Ezt csak azért írom, mert bár az igazat szándékozom mondani, de ez csak az én igazságom, lehet, hogy a tiéd más, ez nem fekete és fehér. A fő kérdés (szerintem): hasznos volt-e a féléves edzésterv, fejlődtem-e annyit, amennyit szerettem volna, vagy egyáltalán fejlődtem-e?

Onnan kell kezdenem, hogy a tavalyi és főleg a tavaly előtti évben nem futottam valami sokat. Ki-kimentem kocogni, de csak nagyon lazán, nagyon lassan, és csak amikor más dolgom éppen nem volt – más dolgom pedig sokszor volt. Kezdett már elegem lenni ebből a céltalan lassú kocorászásból, kellett valami, amihez tudom magam tartani, kellett egy terv, amiről tudtam, hogyha van, akkor be fogom tartani. Csinálhattam is volna magamnak valami tervet, valamilyen netes terv alapján, de akkor jött szembe a Plandurance (akkor még Fuss Te Is!).

Először nagyon fura volt, hogy egy viszonylag alacsony pulzus értéket kell tartanom, könnyű lesz ez – gondoltam eleinte. Aztán úgy alakult, hogy a kiírt edzéseket reggel tudtam csak csinálni (hajnali 4:15-4:45 körül indultam neki), és akkor szembesültem azzal, hogy nekem reggel nem megy 140 fölé a pulzusom. Persze futhattam volna sokkal gyorsabban, és akkor biztos jó lett volna, de éreztem magamon, hogy bár a számok stimmelnének, de a gyorsabb futás egy magasabb edzészónát jelentene, és én inkább azokat akartam tartani. Plusz az élvezeti érték. Hobbifutóként leginkább a relaxáció, a kikapcsolódás, az élvezet a célom a futással, nem a teljesítmény hajszolása. Tehát maradtam az alacsonyabb pulzuson.

Térjünk vissza a fejlődés kérdésére! Megnyugtatok mindenkit, a terv működik (legalábbis nálam), volt (van) fejlődés. Erősebbnek, energikusabbnak éreztem magam futás közben, és nem okozott gondot a heti öt edzés (plusz 3-4 spinning) teljesítése sem. Ebből a szempontból tényleg működik a dolog. Viszont nekem két-három hónap után kezdett unalmas lenni. Eleinte még leírtam egy papírra, hogy milyen pulzuson mennyi ideig kell futnom, aztán már csak megjegyeztem, mert mindig nagyjából ugyan az volt. Ami kezdetben jó móka volt, hogy folyamatosan figyelem az órát, hogy éppen mennyi a pulzusom, az kezdett elmaradni, inkább futottam a gondolataimba merülve, hiszen nekem a futás sokkal inkább kikapcsolódás, mint 1-2 óra koncentráció. Egyébként vártam volna, hogy egy idő után változnak a pulzus zónák a tervben – hiszen az az ígéret, hogy a zónák alapján kialakítják az egyedi, egyénre szabott edzéstervet -, de ilyen változtatás nem volt, végig maradtak ugyan azok az értékek. Ami még nekem furcsa volt, hogy két óránál hosszabb edzés alig volt a hat hónap alatt. Azt gondoltam, hogy egy négy napon át tartó, napi kb 5 órás futásra felkészítő programban lesznek igazán hosszú edzések, de nem. Ezért néha csaltam, és futottam kicsit többet, mert tudom magamról, hogy nekem ezekre szükségem van, meg kell tapasztalnom edzésen is, hogy milyen állapotban tudok teljesíteni hosszabb távokat. Másik oldalról viszont hagytam is ki bőven edzésnapot – főleg hétvégén -, de soha nem pótoltam, mindig Róka ide vonatkozó tanácsa járt az eszemben (kimaradt edzést soha nem pótolunk!) 😀 .

Ha már felmerült blogtársam egy gondolata, akkor hadd osszam meg egy másikat is gyorsan: mielőtt belevágtam volna októberben az edzés programba, beszélgettem erről Rókával, és mondtam neki, hogy lehet, hogy nem fogok tudni minden kiírt tervet megcsinálni, mert elég sok a programom, főleg hétvégén. Erre ő azt mondta, hogy elég, ha egy edzéstervnek a 60-70%-át megcsinálod, már az is tuti siker. Na ez megnyugtatott. 🙂

Egyébként a számok a következőképpen alakultak: összesen 111 edzés volt kiírva, ebből 80-at teljesítettem (72%), 27-et nem (24%), és 4-szer futottam többet, mint a kiírt (4%). Plusz volt néhány nem tervezett futásom is. Róka szerint tehát tuti siker van. 😀 És szerintem? Mindjárt arra is válaszolok, de előbb még elmondok két dolgot ami engem zavart (zavar) Plandurace-szel kapcsolatban. (Megint csak saját vélemény.)

Az egyik a kommunikáció, marketing. Kicsit olyan érzésem volt/van, amikor egy Plandurance-os emailt olvasok, vagy bejegyzést/hirdetést nézek a Facebook-on, hogy nem a teljes igazságot kommunikálják. Elmondom, mire gondolok. Többször volt az elmúlt hónapokban, hogy azt hirdették, hogy nincs több hely, éjfélkor bezárják a regisztrálási lehetőséget, utolsó lehetőség, csak itt, csak most, ne maradj le. Aztán pár nap múlva érdekes módon újra lehetett regisztrálni, és ment minden tovább. A következő csak itt, csak most-ig. A másik, hogy miközben már ment a BSZM edzésterv, átalakították a portfóliójukat, lecserélték a csomagokat, kicsit drágább lett minden, de látszólag többet kap a magasabb árért a futótárs. A már futó ( megint :DDD ) edzéstervek árait viszont – szerintem tök helyesen – nem emelték, hiszen azok már folyamatban voltak. Ennek ellenére a márciusi havi díjjal már a megnövekedett összeget emelték le a számláról – pedig az edzésterv még tart! Nyilván mind a két eset védhető, bennem mégis egy kis ellenérzést váltottak ki. Kommunikálni csak őszintén, még ha reklámról van szó, akkor is!

És akkor a fő kérdés: siker-e vagy nem számomra a Plandurance edzésterv? A válaszom pedig – akár mi is lesz majd a hétvégén a BSZM-en -, hogy igen. Én érzem a fejlődést, nekem segített, hogy volt egy terv, amihez többé-kevésbé tarthattam magamat. Az alap csomag eléggé általános, szerintem hasonló terveket a netről is le lehet tölteni, mégis itt valamennyire megvan az az érzés, hogy foglalkoznak velem, és néha még arra is gondoltam, lehet, hogy valaki megnézi hogyan teljesítettem a héten.

Végeredményben tehát azt tudom mondani, hogy egy próbát érdemes tenni a Pladurance-szal, aztán majd elválik, hogy fekszik-e ez a fajta edzésmódszer vagy sem. Én most egy ideig biztosan nem így fogok edzeni, de nincs bennem csalódottság, megkaptam, amiért belevágtam.