Dömösről jöttünk!

Dömösről jöttünk!

Loading

utvonal.jpg58 km a 85-ből, 1900 méter szint a 3000-ből

A Piros 85 útvonalán még sohasem jártam részleteiben sem, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy egy alapos hosszúfutást össze kell kötni egy jó útvonal bejárással. Utóbb kiderült, hogy ez nagyon jó ötlet volt, mert csak Dömöstől Budaörsig tartó útvonalon (58km@1900m szint, a teljes táv 2/3-a, 28-29 között csatlakoztunk be) teljesen elkoptatuk az “Itt a piros, hol a piros?” kifejezést, mert volt vagy tíz olyan helyzet, amikor a jelzés teljes hiánya, vagy rossz láthatósága miatt el lehet volna keveredni, és remek plusz kilométerekkel bővíthettük volna az amúgy sem rövid távot.

Keratomi barátommal kivettünk egy pénteki szabadnapot, elsárgabuszoztunk Dömösre, ittunk egy-egy kávét és egy gyümölcsös alkoholmentes sört a kocsmában, pisi, szerelés igazítás, aztán már neki is vágtunk a Dobogókőre vezető útnak, amit bitliszbá úgy nevezett a P85 posztjában, hogy “hosszú felfelé“. Az volt. Kb. 400 méter szint. Alig 8 kilométert tettünk meg 1:15 perc alatt. A nagyobb emelkedőkön nem is akartunk futni, próbáltunk tempós sétát menni. Mondtam már, hogy 30 Cº fölött volt a hőmérséklet? Fölötte volt. Ömlött rólunk az izzadtság.

dobogoko.jpgDobogókőről visszanézve

A kék közkútnál frissítettünk aztán lerohantunk a dombon Pilisszentkeresztre, technikás pályán, ami a mi értelmezésünkben azt jelentette, hogy tele van kövekkel és buckákkal, nem lehet csak úgy csapatni bele a világba, figyelni kell alábunk elé. Jobbra feltűnt egy nagy hegy, szerencsére az aljában elslisszoltunk, itt szúrhattuk volna el először, mert a falu felé közeledve mindenféle jelzés nélkül derékszögben jobbra megy a piros, szerncsére Tomi suunto Ambit 2 Sport órája mutatta az utat. Tök jó kis cucc, teljesen érthetően mutatja az útvonalat, az elején erre bíztuk magunkat, aztán, amikor 6 óra után takarékra tette magát, akkor az androidos okostelefonom Oruxmaps nevű progiját használtuk, erre le lehet szedni a turistautak.hu térképet offlineba, így nem kell net, és rá lehet rakni gpx fájlból az útvonalat. Ez is nagyon pontos, de minden útvonal ellenőrzésnél 5-30 mp volt mire talált GPS égi jelet, mert amúgy takarékosan kikapcsolja a keresést, ha lezárjuk a telefont. Biztos lehet valahogy folyamatosra állítani, én menet közben ezzel nem bindzsiztem.

messze.jpgKb. a kép közepén lévő hegyek felé tartunk, és az még csak az Erzsébet kilátó lesz.

Nincs konkrét emlékem arról, hogyan jutottunk el Pilisvörösvár előtt a Kopár csárdáshoz, volt egy szép fenyveses-hegyes szakasz az biztos. Azt tudom, hogy mindkettőnk víze teljesen kifogyott, pedig egyszer már újratöltöttünk. Feltöltöttük a tartályainkat a 190 méter mélyről érkező saját fúrt kútból érkező vízzel (“Tisztább, mint a Szentkirályi!” – mondta a tulaj), amíg a csárda felszolgálója sprite-ból és alkoholmentes sörből megkeverte a világ legeslegfinomabb radlerét, aztán hamar tovább is kocogtunk, hogy a műúton való átkelés után nem sokkal megint tévútra menjünk. Itt egy bokor mögött vett hirtelen egy derékszögű balost a széles ösvényből kiágazó alig látható piros jelzés, franc se akarta elhinni, hogy azon a meredek emelkedőn tényleg fel kell menni.
A településre beérve tettünk egy tudatos letérőt a főút felé egy újabb gyümis sör reményében, de bolt híjján be kellett érnünk az itteni közkútból vett kortyokkal.
Aztán megint rossz útra mentünk volna, az Ambit nélkül, mert több út vezetett az erdőbe nagyjából egy irányba. Jött vagy tíz lovas, voltak vagy 12 évesek a pilóták, mi meg csak rémülten néztük a hatalmas jószágokat (mármint  a lovakat, nem a gyerekeket), és örültünk, hogy nem egy hirtelen kanyar után kerültünk szembe egymással. Aztán megint rossz útra mentünk volna, az Ambit nélkül… 🙂 … de így el tudtunk kanyarodni valmi kerítés mentén a csalánosba, és máris ott álltunk a tájvédelmi körzetbe vezető hihetelen fából készült forgóajtó előtt. Ez a kézség pont olyan, mint egy pláza pörgős bejárata, csak ez a kerítésen ad átjárót, és vasárnap is nyitva van.
Egy hosszú, egyébként talán futható 3 km / 250 méter szintes emelkedőt kezdtünk meg, Tamásnak jött egy kis holtpont, sétára váltva értünk fel, Megbeszéltük, hogy Nagykovácsiban lesz ABC (vagy CBA), meg zöldséges, ott feltöljük a komát energiával, mert nem nagyon eszik ő amúgy semmit, és szerintem eléggé kifogyhatott a tartalékokból, mert kicsit meg volt borulva, pedig ő tapasztalt 6 és 12 órás ultrafutó, ellentétben velem. Kicsit hosszabbra sikerült a depózás a tervezettnél, mert ezen a településen péntek délután 16 és 17 óra között mindenki bemegy a boltba és a zöldésgeshez kicsit sorbaállni.

tabla.jpgHaha, még hogy 20,4 km 5 óra 25 perc!

Az egyik utcasarkon volt egy tábla, az állt rajta, hogy a piros útvonalon Budaörs 20,5 km, 5 óra 30 perc. Ezen a teljesítési időn persze csak magabiztosan nevettünk, azoknak szól, akik csak túráznak, ha három óránál többet megyünk, akkor szégyelhetjük magunkat, mint futók. Előre ittuk a pomelo-grapefruitos Dreher 24-et a medve bőrére, mint később kiderült. Valamiért tök elérhetőnek tűnt, hogy tíz órán belüli teljesítéssel végigmegyünk. Sőt én először a Vértes terep maratonos 5 óra 16 perces 50 kirimből kindulva valamiért azt gondoltam, hogy legfeljebb 8 óra alatt megoldjuk ezt a 58 kilométert. Ezzel szemben 35 kilométert tettünk meg 6 óra alatt (plusz fél óra depó). Ha tudtunk volna reálisan számolni, akkor ezzel a tíz perc fölötti tempóval már akkor tudnunk kellett volna, hogy ránk fog sötétedni valahol az Erzsébet kilátónál. Én most is úgy érzem, hogy elég sokat és jó tempóban futottunk idáig, nem is nagyon értem hogyan ment el ez a rengeteg idő. Lehet hogy a Pilisben található szívcsakra csinált valamit a tér-idő kontinuummal?!

erdo.jpgRendetlenség van az erdőben

Nagykovácsiból mi más vezethet ki, mint egy nagy emelkedő. Utána viszont egész sokat lehetett és tudtunk is futni, tök jó volt, viszont valahogy megint elfogyott  a víz, már taktikázni kellet azzal, hogy hol tankoljunk, végülis a kisvasút Erzsike alatti megállójánál tettük ezt meg. Itt végre megkérdezte tőlünk valaki – a büfé pultjánál támaszkodó sörözgető fiatalember – hogy mennyit futunk, én meg mondtam, hogy el sem hiszi mennyire örülök, hogy végre valaki megkérdezte, mert mi bizony DÖMÖSRŐL JÖVÜNK!, és mellesleg Budaörsre tartunk. Nem tudom miért nézett minket nagyobb hülyének, hogy ennyit futunk, vagy hogy alkoholmentes, citromos borsodit iszunk.

erszike.jpgDömösről jöttünk!
Hallgattuk kicsit a Rocky zenéjét.

A kilátóhoz felfele nem nagyon tudtunk már futni. Meredek is (vagy annak tűnt, 150-160 méter szint 2 km alatt nem olyan vészes), fáradtak is voltunk. Felérve még volt kedvünk fotózni, lefele sétálva felhívtam kis feleségem, hogy még várhat ránk egy darabig a célban, meg hogy éppen két méterre van tőlem egy vaddisznó, és itt most nem Keratomi higiéniai állapotára célzok 45 km futás után.
A lejtőn kocogtunk negyed órát kb., de nem volt valami nagy a tempó. Korom sötét lett, fejlámpát meg persze nem hoztunk, telefonnal világítottam, szerencsére ez jól bírta, de annyi fényt nem adott, hogy biztonsággal futni lehessen se felfele, se lefele. Nehezen találtuk meg a jelzéseket is, de ez már csak a sötétség miatt volt, amúgy jól láthatóak voltak, kivéve legvégén Budaörsnél az aszfaltos utak tetejénél, itt beletettünk pár száz méter kitérőt. Míg az erdőben többször is elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy “bazmeg, sosem érünk haza!”, itt a város felé közeledve már teljesen nyugodt lettem, bár tudtam volna futni, de nem erőltettem, igazán nem számít, hogy 10 vagy 20 perc alatt tesszük meg az utolsó szakaszt. A Nagykovácsiban látott táblának majdnem igaza lett, igaz kicsit messzebb mentünk, mint az mutatta, de majndem olyan .. hát mondjuk ki … lassan. Az utolsó 24 kirink simán 5 órás lett.

Legkevésbbé sem acélos 11 és fél órát mentünk, ha ezt átszámoljuk a teljes távra, akkor bőven kicsúsztunk a 15 órás szintidőből. Miért érzem mégis azt, hogy könnyen (már amennyire könnyű lehet több mint fél napot, és 85 km-t futni) meglesz a piros 85? Elég sokat nem futottunk, a dombokat nagyon kényelmesre vettük, és 35 fok volt, sokat depóztunk. Ezek mindegyike máshogy lesz, máshogy kell lenniük a versenyre.

6 thoughts on “Dömösről jöttünk!

Vélemény, hozzászólás?