Dombtalanítás

Dombtalanítás

Loading

Csörögtem Lemúr Mikire, mondta hogy öltöny-nyakkendő-borotválkozás, mennek esküvőre éppen, bizony nem tud jönni futni és holnapra nem prognosztizál futóidőt se az időjárás, se a másnaposság előrejelzés. Korrekt, holnap nekem se lett volna jó, családi muri, azért vágtam bele ma, mielőtt lecsapna ránk Pongrác a hidegfronttal. Ha ma 30 fok volt, holnap meg csak 15 fok lesz, akkor a statisztikusok szerint ez egy kellemes tavaszi hétvége, de a realitás azt mutatta, hogy a dombos útvonal jó ötlet volt, mert igencsak szükség volt a forduló felé a közkutakra, ugyanis addigra az isoital kifogyott (csokoládé nem is volt). Amikor visszafele megálltam a csapnál zenelejátszót igazgatni úgy folyt rólam a víz, mintha már megmártóztam volna a hűs habokban, pedig pont a telefonbeázást akartam megelőzni azzal, hogy ivás és lubickolás előtt rendezem a futó-setlistemet. Egy jó tanács ilyen izzasztó időkre: a csuklópánt nagyon jó a homlokunkból szemünkbe csurgó izzadtság törölgetésére, ellenben kellemetlenül meleg, így már otthon indulásnál vizezzük be, nem csurgósra, csak kellemes hűsítősre, tudjátok mit, 30 fokban akár csurgósra is. Én a futóórám szíját is  jól el szoktam áztatni, kellemesen hűsít, bár nem lehet belőle egy szorítással hűsítő vizet préselni napégette fejünkbúbjára, mint a frotír csuklópántból. Remélem ezek a csapok megmaradnak hosszú távon, nem áll elő az önkormányzat vagy a vízművek egy olyan ötletes magyarázattal, hogy ezek kihasználatlanok ÉS pazarlók egyszerre, azonnal le kell zárni őket.
Rég futottam a dombos útvonalamon, ez tipikusan egy személyes út, mert eléggé kell a forgalomra figyelni, és ketten egymás mellett futva már kellemetlen közelségbe kerülhetünk a járművekhez. Most ráadásul lomtalanítás is bonyolította a frogalmi helyzetet, gyökkettővel cirkáló utánfutós kombikból és kisbuszokból figyelték szakértő szemek, mit érdemes felmarkolni a lomhalomból. A magam részéről nagyon támogatom a lomtalanítást, mint az újrafelhasználás egy formáját, hiszen az adatok szerint a kitett cuccok legalább fele nem a kukásautókban végzi, ami marha jó arány. Azonban a fent említett szakértő szemek az udvarokba is betekintenek, nem egyszer megállnak, és kurjongatva, nagyon rámenősen zaklatják a lakókat, hogy ugyan már had vigyék el amit kiszemeltek, ez pedig nagyon kellemetlen, mert szinte levakarhatatlanok. Amit kitettek vigyék, de elégedjenek meg ennyivel. Szóval nagyon figyeltem nehogy átmenjen rajtam valaki, akinek érdekesebb a kirakott fél babakocsi és régi konyhaszekrény, mint egy hülye futó.
Az emelkedők tetejére érve, még az első csap előtt, de isoból kifogyva úgy éreztem, a környékre nem csak egy lomtalanítás, hanem egy dombtalanítás is ráférne, aztán somolyogtam azon, hogy Lemúr Miki biztos valami frappánsabb szóviccel állt volna elő, de könyörgöm harminc fok volt és másfél hete nem futottam, a domb pedig tényleg meredek.

Idő: 01:30:35
Táv: 15.6 km
Tempó: 05:48

44 thoughts on “Dombtalanítás

  1. Szép volt ez, ilyen melegben visszaesik a tempó. Ma én is toltam 7 kört a szigeten, nagyon kellemes volt, de a végére elég meleg lett. Itthon két doboz alkoholmentes sör is elfogyott. Jövő hétre végre megint jó futóidő lesz 🙂

  2. @pannonfunk: a tempót nem éreztem lassúnak, bár fura, hogy visszafele nem gyorsultam, hiszen a lejtőn 2-3 perccel gyorsabb szoktam lenni. inkább csaka szokásosnál fárasztóbbnak éreztem, ha nem a heti egy edzésem lett volna ez, ahnem a héten már megyek kettőt, mint múltkor, akkor tuti visszakanyarodok inkább az első csaptól, annyira kifáradtam.

  3. én 3 sziget kört terveztem mára, de az első után úgy döntöttem, hogy az addigi csoszogást átkeresztelem bemelegítésnek, és futok inkább 4×500-at, hiszen rrrokától tudom, hogy minél gyorsabban fut az ember annál jobban fázik. Mondjuk ebből csak 3×500 lett, de az szerintem nem rossz idővel, talán ha még egy picit gyorsabban tudtam volna futni, akkor összejött volna a 4. is az extra hűtésnek köszönhetően.

  4. @rrroka: Örülök, hogy megkérdezted, mert így mindjárt tanácsot is adhatsz, ha van valami jobbító ötleted (bár a témában adott régebbi tanácsaidat már próbálom használgatni), igazából még mindig rémesen amatőre vagyok résztávban, időnkét nekivágok, de mindig kevesebb jön össze, mint az edzéstervek írnak (gyík vagyok na), meg olyan fura kimenni edzeni, futni mondjuk 3-kmet bemelegítésnek, utána lefutni 10 perc alatt a hosszokat, majd hazamenni, az egész még egy fél óra sincs, így mindig feladom ezt az edzésmódszert, pedig állítólag az egyik leghatásosabb.

    szóval: 500 méteren: 2:02, 2:08, 2:07-et mentem (hozzáteszem, hogy nekem olyan 6 perc körül van a kényelmes tempó, ez meg ugye kb 4perces km lenne, tehát magamhoz képest szerintem gyors, és mindez egy 5km-es bemelegítés után). Pihenni kb 2-2.5 percet pihentem 1-1 etap között (lehet, hogy kevesebbet kellene, de akkor aztán tényleg halott lennék), tehát kb annyit, amennyit futottam is, és az időt némi nyújtással töltöttem.

    Ami még érdekes volt, hogy én azt hittem, hogy folyamatosan és durván lassulok, a stopper viszont azt mondja, hogy kb ugyanolyanra hoztam őket.

  5. @pannonfunk: a mire gyúrsz egy nagyon jó kérdés. Egyrészt túl vagyok összesen 8 félmaratonon, álmomból felkeltve is futok 2:12 körüli félmaratont (az álmombólt értsd mondjuk úgy, hogy előtte 2 hónapon át a heti 10km az átlagos edzés mennyiség:).

    Viszont a 2:00-ás álomhatárt egyszerűen nem tudtam még áttörni. Másrészt, mostanában kicsit sok szabadidőm van, így elkezdett foglalkoztatni a Spar marathon idén ősszel (valószínűleg persze csak 30km), de mivel még soha az életben nem futottam 21.1km-nél többet, így lehet, hogy ez álom kb 5 hónap alatt.

    Az 1:45-ös félmaraton számításod viszont nem nagyon értem. Szóval, 500 méteren gyors vagyok magamhoz képest, viszont ebből nekem nem következik az, hogy mondjuk 1, 5, 10, 21km-en is gyors leszek. A pár száz méteren át tartani tudott (nekem gyilkos) tempót nem nagyon tudom elképzelni, hogy át tudom ülteni 21km-re.

  6. @viito: Nekem a Vajda Zsuzsi az 1:45-ös félmaratonhoz írt fel heti 1 résztávot 5×1 km, 4’30”-as átlagtempóban. Persze nem bírtam csinálni, és a félmaratonom is rosszabb lett, de így is 1:57:24. Ha jól sejtem, a 9 alkalom helyett talán egyszer csináltam meg, az is 4’45”-4’50” körüli tempóban volt.

    Szóval ha 2 órán belüli félmaratont akarsz csinálni, ahhoz nem kell 4’00”-s tempóban 500 métereket futni. Helyette próbáljál meg 5’10”-es tempóban 5 x 1 km-t. Konzultáljál edzővel pl. a futóklubban, ott nálam jobb tanácsokat tudnak adni. A 30 km-hez sem kell ilyen résztávozás, inkább fussál néhányszor 5 szigetkört, annak elégnek kell lennie 30 km-re.

    Ha ezt a tempót tudnád tartani, az már bőven sub-90 félmaraton lenne 🙂 Úgyhogy ne csodálkozzál, hogy nem fogod tudni tartani 🙂

  7. @viito: ahogy pannonfunk is írta, azért purcantál ki, mert ez egy kicsit gyors volt neked. nem tudok okos számítást mondani rá, csak érzésre, de ha nekem 5 perces a félmaratoni tempó, és 3:50 körül megy 4×800 2 perc pihivel, akkor gondolhatod, hogy a 6 perchez a 4 perces résztáv gyors. 🙂 a pihenőidő szerintem tök korrekt így, de ha nem megy az utolsó, akkor nyújtsd meg nyugodtan az utolsó kettő pihenőjét, nem fogsz rontani vele. résztávnál mindig az utolsó előtti a legnehezebb szerintem, utána az utolsót már behajrázza az ember örömből. 🙂
    a lassulás érzés nyilván a fáradás jele, én ezt úgy vettem észre magamon, hogy egyre hamarabb kezdem el az intenzív résztávokra jellemző légzést. amit egyébként egyből az elején kellene használni, hogy jusson elég oxigén az izmokba.
    a 4-5-6 résztávos etap bőven elég lesz, annál többet csak kicsi távokból szoktak, nekünk egyszer volt 30x300m pályán, annyi pihenővel amíg átsétáltunk a célvonaltól a 300 rajtjáig kényelmes lassan… nyilván nem is 45 mp-es 300 méterekről volt szó. 🙂
    az ne zavarjon, hogy ilyen hamar lemegy az edzés, pont ez a jó benne, hogy amikor kevés időd van akkor is tudsz egy nagyon hatékony edzést elvégezni. érdemes a bemelegítő után 6-10 repülőt vagy fokozót futni 60-100 méteres távon, és jó sokat nyújtani, mert a résztáv igencsak megerőlteti az izmokat.
    a maratoni tervhez heti egy ilyen résztávozás elég, ott a hosszúkon van hangsúly, kivéve persze ha egyből 3:30 a cél… 🙂

  8. @viito: Én tavaly ilyenkor kezdtem el a maratonra készülni, első hetekben heti 3 x 16 km-t mentem. Aztán a végén 5 óra 20 perces maratonom lett, megborulva a hőségtől. A 30 km-re fel tudsz készülni 5 hónap alatt, főleg úgy, hogy már többször futottál félmaratont.

  9. nekem 2:04 a legjobb félmaratonom, ezt azért a Nike-ra szeretném levinni legalább 5 perccel, ezért gondoltam, hogy a résztáv lesz az én barátom. Túl sokat nem akarok belőle tolni, mert ahogy rrroka is írja elég megerőltető az izmoknak, szóval legközelebb 1 hét múlva próbálkozom, akkor majd megpróbálom lassabbra venni, és megnövelni 4-5db-ra (bár tegyük hozzá, hogy a legkönnyebb max sebességen futni, a lassítás már komoly önfegyelmet igényel:)).

    @pannonfunk: Az edzőt megpróbálom. Nem nagyon jártam sosem Nike klubba, hét közben vagy én nem vagyok ott időben vagy túl nagy tömeg van nekem, de szombati futásaimon szoktam látni, hogy mintha a hétvégi csapat kisebb lenne, hátha szerencsém lesz.

  10. @viito: Vannak ott szombaton egész nap. Egyébként Vajda Zsuzsi edzésterve 2 órán belüli félmaratonra az, hogy legyen egy könnyű 10-es, egy kemény szigetkör (5’10”-5’00” körüli tempóban) meg egy 16 km-es futás, ami lehet kicsit lassabb a versenytempónál 5’40” és 6’00” között. Ebből csinálsz 4 db 3 hetes mikrociklust verseny előtt vagy 3 db 4 hetes mikrociklust, annak elégnek kell lennie egy 2 órás félmaratonhoz. Ha nem lesz 34 C fok, mint tavaly… Ez heti három edzés, heti 30-35 km.

  11. @viito: Spar Marathon 30-ashoz hozzászólván, úgy gondolom, hogy ennél több is benned lehet látatlanban 12km-rel 🙂 – az eddigi mennyiségeket és időket figyelembe véve. Egy rendes felkészüléssel (nekem 3 hónapon át heti 4-5 edzéssel) nem túl acélos futómulttal 31 évesen 4h36′ összejött.

    Új elképzelésem alapján a Távol-keletről is kell merítenem motivációs tényezőket, amivel a névadó osztrák Spar mögé többet bele tudok gondolni és azonosulni tudok a mindenkori névválasztásukkal. Én Thaiföldre szavazok, ahogy Pheidippides is a spártaiakhoz fordult segítségért a csata után. Ő már akkor sejtette, hogy Izmi Tom a Spar-Thai Marathon-on lélekben vagy testben ott lesz 🙂

  12. @pannonfunk: sosem mondtam, hogy nem lehet melegben jót futni, csak sokat kell edzeni hozzá (ugye nagyon nem mindegy, hogy a hőség miatt bekövetkező teljesítmény romlás milyen bázisról jön:).

    Mondjuk én szoktam mondani, hogy a legkevesebb edzéssel futás versenyen mókában elég jó helyezésem lehet a világranglistán, úgyhogy most a változatosság kedvéért megpróbálok komolyabban edzeni is, hátha ez meghozza az áhított célokat 🙂

  13. @Izmi Tom: én bevallom, hogy fogalmam sincs miről beszélsz a második bekezdésben. 😀

    @pannonfunk: szerintem neked azért nem ment a résztáv, amit már mondtam: gond van a mozgásoddal, sok energiád elmegy a csápolásra. 🙂 ahogy javul majd a mozgásod a futóiskoláktól, odafigyeléstől, úgy fog jönni magától a teljesítményjavulás azonos erőbedobás mellett.
    A 3db 4 hetes vagy 4db 3hetes mikrociklus között amit írtál, mi a különbség? nekem mindkettő 12 hét futásnak tűnik, van valami sebesség/intenzitás beli különbség a mikrociklus hetei között, vagy egy ciklus után van egy hét lazább edzés? ebben sosem merültem még el azért kérdezem.

    @viito: nagyon furcsáltam, hogy ha ilyen tempóban tudsz résztávozni, akkor hogy nem jött össze két órás félmaraton, de mostmár látom a magyarázatot: “legkevesebb edzéssel futás”. Ismerős szitu, van erő, de nincs elég állóképesség. Igazából neked csak simán többet, több hosszút kell futni, a többi edzésmódszer csak cifrázás, résztáv, fortlek, domb, ezeket már csak azért tedd bele, hogy ne legyen olyan egyhangú. 🙂

  14. @rrroka: Valószínűleg a mozgásommal is gond van, de szerintem nem csak azzal. Piszok alacsony a laktát-toleranciám, ha besavasodom, azonnal jön a fal. Már egy résztáv után is remeg a kezem, annyira kimegy belőle az erő, szúr az oldalam, hányingerem van. Valószínűleg genetikai hátterű a dolog, vagy az a probléma, hogy világéletemben nagyon gyenge fizikumú voltam. Vagy mindkettő 🙂

  15. @rrroka: hát jó, gyorsan elmentem és megfogadtam a tanácsod: életem első 21.1km feletti futása 22.5km (na jó, nem sokkal több), nem olyan rossz 6:12-es átlaggal (nem próbáltam tolni keményen egy percig sem).

    Igazából simán tovább tudtam volna menni, éreztem még magamban energiát (eddig életemben 1x voltam így, pont első félmaratonom előtt, futottam 19km-et úgy, hogy azt éreztem, ha félmaraton félmaraton, ha maraton maraton, ha 100km akkor annyi, a világ végéig tudnék menni. Aztán jött a félmaraton vártam, hogy átessek a holtponton és elérjem ugyanezt az állapotot, de nem sikerült).

    Szóval a végén úgy döntöttem, hogy mégsem megyek tovább, mert nem biztos, hogy egészséges hirtelen annyit futni hosszú futásnak mitn az előző héten az egész heti adag volt, egy sérülést pedig nem kellene összeszedni, majd a jövő héten megpróbálom a 25-öt vagy a 30-at.

    Amúgy eszméletlen jó futó idő volt ma délután 3kor mentem ki

  16. @viito: Bölcsen tetted. Több futó ismerősöm van, akik az első félmaratonjuk után úgy döntöttek, hogy mit nekik a 30 km. Aztán sérülések lettek belőle. De persze jövő héten futhatsz egy 25-öt, ha gondolod 🙂 Az érdekes dolgok 25 és 30 közt kezdődnek, aztán 30 felett kezd durvulni a helyzet. 25-re már érdemes mellbimbót ragasztani, és a frissítés is egyre fontosabb.

  17. @pannonfunk: éppen ezen filóztam, hogy mi a 30 kilométerrel a legnagyobb baj. Szerintem az, hogy kell futni hozzá előbb egy félmaratont, és csak 2:10-2:20 körül kezdődik az izgalmas rész, amit még nem csináltam de előtte 2 óra a kötelező gyakorlat 🙂

    Egyébként meglepő, az utolsó félmaratonom bécsben futottam, utána még városnéztem, de marhára fájó lábbal. Most viszont nem érzem magamat fáradtnak, nem fáj semmim jobban, mint egy 10-12km-es etap után szokott. Attól tartok, hogy ma nagyon elkaptam a fonalat, de lesz ez még ígyse 🙂

    Frissítés: én nem szoktam frissítés nélkül futni (itt az ivást értem alatta). Sokan arra büszkék, hogy Xkm-et is tudnak ivás nélkül, én meg mindig azon töprengek, hogy nem egészségtelenebb e az amit csinálnak, mintha simán megállnának 2 kortyra a kutaknál.

  18. @viito: Nincs azzal semmi gond, csak egy másik világ. De nagyon szép 🙂 Nagyon nem szabad elfutni az elejét, mert az a végén nagyon büntet. Velencei tókörön is félmaraton után mindenkinek kezd minden baja lenni, pedig akkor már lejöttünk a sukorói meg pákozdi emelkedőkről, síkon kell csak futni — és mégis, mindenki lassul, általában. De ha hozzászokik az ember, akkor nagyon jó tud lenni. Főleg az érzés, hogy olyat csinálsz, amit az átlagember nem tud. Közben folyamatosan figyelned kell magad, jó kis önismereti dolog is ez a hosszútávú futás.

  19. @rrroka: Két dolog van. Az egyik az energiából való kifogyás, a másik a besavasodás. Besavasodás esetén tejsav gyülemlik fel az izmokban. A tejsavban nagyon sok energia van, de kell hozzá oxigén, hogy a szervezet lebontsa. Van, akinél ez a lebontási folyamat gyors, van, akinél lassabb. Besavasodás esetén a cukrobontás gátlódik (ha valaki nagyon kíváncsi a részletekre: a cukorbontás első lépésének az enzime, a glükóz-6-foszfatáz enzim érzékeny a pH-ra…), tehát ha bőven van még raktáron energia (glikogén vagy vérben glükóz), de a tejsav bontás lassú és a fent nevezett csúnya nevű enzim érzékeny a pH-ra, akkor hiába van energia raktáron, nem fog tudni felhasználódni.

    A másik az energia elfogyása, ez a hírhedt maratoni fal. Ha elfogy a glikogén az izmokban, akkor a szervezetnek át kell állnia cukorbontásról zsírbontásra. Ez tipikusan valahol 30 és 40 km között jelentkezik. Tehát a félmaraton utáni lelassulás oka az nem az energia elfogyása, hanem a besavasodás. Azaz félmaraton környékén még van glikogén, de az izmokban kezd felhalmozódni a tejsav, és ez okoz teljesítménycsökkenést.

    A falat ki lehet tolni, edzettség növelésével az izmokban tárolt glikogén mennyisége növelhető. Hasonlóan, a versenyre való rápihenés is segíti a glikogénraktárak feltöltését. Harmadrészt edzéssel szoktatható a szervezet, hogy gyorsabban álljon át a zsírbontásra cukorbontásról, így a falon gyorsabban át lehet jutni.

    A tejsavtoleranciát is lehet növelni, egyrészt edzettséggel a tejsavat oxidáló enzimből lesz több az izmokban, másrészt a fenti csúnya nevű enzimből is több lesz, kevésbé lesz érzékeny a pH változására, azaz magasabb tejsavkoncentráció mellett is fog tudni a szervezet cukorból is energiát hasznosítani.

    Namost nem tudom, ez így mennyire érthető és mennyire tömény, én értem 🙂

  20. Hajjaj, szerintem nem érthető. Megpróbálom érthetőbben:

    Energiát az izmokban úgy tudsz termelni, hogy

    cukor (azaz glükóz) + oxigén -> energia + mindenféle vegyület, ami nem érdekel minket

    Cukort vagy az izmokban tárolt glikogénből, vagy a vérből felvett glükózból vesz az izom. Oxigént a tüdőn át a vér szállítja. És természetesen a fenti egyenlet nem egyetlen kémia reakció eredménye, sok-sok lépésen keresztül oxidálódik el a cukor, és lesz belőle energia.

    Ha szép lassan futsz, akkor jut az izmokba annyi oxigén, hogy a cukrot maradéktalanul el tudja oxidálni az izom, és lesz elég energia belőle, amennyi a futáshoz kel. Ahogy egyre gyorsabban futsz, egyre kevésbé lesz képes a zervezet tökéletesen elégetni a cukrot, amit a következő egyenlettel fejezhetünk ki:

    cukor + kevés oxigén -> nagyon kevés energia + tejsav + egyéb érdektelen dolgok

    A dolog trükkje ott van, hogy azt a nagyon kevés energiát nagyon gyorsan elő lehet állítani, tehát ha gyorsan futsz, akkor nem jut elég oxigén az izmaidba, de rövid távon az izmod elő tudja állítani azt az energiát, ami a gyors futáshoz szükséges.

    Szerintem csodálatos ez a szabályozás, ahogy a szervezetben ki van találva, ahogy gyűlik fel a tejsav, a cukorbontás első lépése gátlódik. Azaz visszacsatolással azt mondja a szervezet, hogy el se kezdjed a cukort bontani, mert nincs elég oxigén, hogy végigvigyed a folyamatot. A tejsavat szépen el kell bontani:

    tejsav + sok oxigén -> jó sok energia + érdektelen dolgok

    viszont ez a folyamat lassú. Tehát ha besavasodsz, akkor a teljesítményed visszaesik, mert csak lassan tudod előállítani a futáshoz szükséges energiát. És a savasodás miatti szabályozás miatt ott van az is, hogy amíg nem bontod el a tejsavat, addig nem fog beindulni a cukorbontás se, amiből gyorsabban tusz sok energiát előállítani.

    És persze a két folyamat, nevezetesen hogy mennyire bomlik el a cukor teljesen és lesz belőle sok energia és mennyire bomlik el csak kevés energiává és tejsavvá, párhizamosan megy egymás mellett, és az a sebességedtől és az edzettségedtől függ, hogy milyen arányban megy a két folyamat. Minnél nagyobb arányaiban a tejsav keletkezése, annál gyorsabban beállnak az izmaid, kimegy az erő a lábaidból. Valahogy úgy van, hogy félmaratonig el lehet menni olyan tempóban, hogy szép lassan savasodsz be, és félmaraton feletti távokon ez megbosszulja magát. 30 km felett már csak úgy lehet futni, hogy minimalizálod a besavasodást, azaz olyan tempóban futsz végig, hogy bőven jusson oxigén az izmodba, és minimális legyen a tejsav keletkezése.

    Na így remélhetőleg érthetőbb…

  21. hatékonyabb futómozgás témakör:

    – az biztos, hogy a “szebb” stílus segít, nem véletlenül fektetnek bármely sportnál annyi időt és energiát az edzők abba, hogy a felesleges bemozgásokat, a nem hatékony stílust javítsák (na meg állítólag ezek a sérülések elkerülésében is szerepet játszik), múltkor olvastam egy sportolóról, akit a saját területén a világ egyik legjobbjának gondolnak: 12 profi év után még mindig foglalkozik az edzője az alap lábmunkával, dobó mozdulattal etc, amiről azt gondolná az ember, hogy a világ legjobbjaként már nem sok újat lehet neki mutatni.

    – viszont magamon veszem észre: azt mondják, hogy a sprintek segítenek egy szebb futóstílus kialakításában. És ebben lehet is igazság. Alapban elég csoszogósan futok hosszú távot, egyáltalán nem úgy, mintha mondjuk csak 1km-et akarnék futni.
    De ha átváltok egy normálisabb stílusra, ahol már kicsit a sarkam is emelem, meg ilyesmi, akkor persze gyorsulok óhatatlanul is, és ezzel együtt elindul felfelé a pulzusom, szóval megyek vissza a nem túl effektív csoszogós stílusra rögtön. Szóval valahogy azt kellene elérni, hogy a nyugodt pulzussal tudjam azt a szebb stílust futni, akkor gyorsulnék is plusz edzés nélkül, és kevésbé terhelném például a térdeimet, de ez egyelőre nem megy együtt :S

  22. @viito: nemnem! hosszú távra nem kell az erőfutás stílust megtanulni, ott pont a takarékos csoszogós, kis lépéses az ami jó és hatékony. kivéve persze ha egy órás félmaraton a cél. 🙂

    Korpkó Péter szerint sokkal hatékonyabb, ha a gyengeségünket fejlesztjük, mintha egy már erős tulajdonságunkat próbáljuk még jobbra erősíteni, és sokkal nagyobb fejlődést tudunk így elérni. pannonfunknak ezért kellene mozgását fejleszteni, mert neki már van jó alap állóképessége, neked van sebességed, ehhez kell állóképesség (ahogy egyébként nekem is).

  23. @rrroka: Haj, ha tudnád, hogy én már mániákusan járkálok a metróban, buszmegállóban, figyelve a mozgásomat. A metróban még tükör is van, ott látom, hogy mikor csálézik a lábam… Node nem adom fel. se 12 év, se profizmus, úgyhogy ha másnak is ennyi idő alatt megy, nekem is fog menni idővel 🙂

Hozzászólás a(z) pannonfunk bejegyzéshez Válasz megszakítása