Csonthártyagyulladás – avagy miért nem futottam a héten

Csonthártyagyulladás – avagy miért nem futottam a héten

Loading

Nagyon úgy néz ki, hogy kicsit odavertem a lábaimnak a múlt héten, főleg a péntek 20 kiri domb, szombat 5 kiri terep kombó tehetett be – vasárnap már éreztem, hogy ez nem csak izomláz. Fájtak a térdeim alatti huplik, ahol a sípcsont csatlakozik, és a bal lábamon a sípcsont mellett mindkét oldalon a középső részen.
Ez nem masszív csonthártyagyulladás, mert akkor lábra sem tudnék állni, és minden lépés fájna. A tüneteim mindössze állandó izomláz-érzés a sípcsont mentén és az, hogy ha magasabbról lépek le (nagyobb lépcső), akkor érzem, hogy ez fájni fog. Fáj is, de csak kicsit.
A modern (hipochonder…) ember az öndiagnózisát az interneten erősíti meg, én is rákerestem a csonthártyagyulladásra és a futas.net oldalon egyből meg is találtam azt, ami eléggé illett az érzékelt sérülésre. A lényege:

"Sípcsonti ínhüvelyek gyulladása

Tünetek

Lüktető fájdalommal járó betegség, amely során a sípcsont belső része (de a külsőre is átsugározhat) a bokától a térdig érzékennyé válik a nyomásra. A fájdalomérzet a futás megkezdésekor a legintenzívebb, de az edzés során az izmok ellazulásával javulhat a helyzet. Amennyiben azonban fáradásos repedés alakul ki, a fájdalom egy pillanatra sem szűnik meg. Az íngyulladás esetében a fájdalom visszatér a futás után.

Otthoni kezelés

Sok futónak csak enyhe ínhüvelygyulladása van, amellyel nem muszáj orvoshoz fordulni. Ha a sípcsont ínhüvelygyulladása az idény elején következik be, akkor egy bizonyos mennyiségű futás segíthet a gyógyulásban. Arra azonban ügyelni kell, hogy nem múló fájdalom esetén a futás tiltott.

Naponta 3 alkalommal 15 percig jegelje a gyulladt részt és szedjen aszpirint vagy ibuprofent. Futás után azonnal jegelje! A gyógyulást elősegítheti, ha csökkenti edzésadagját vagy egy időre felhagy a futással. Lábadozási időszak: kettő-négy hét."

Forrás: futas.net – Futás sérülések: Sípcsont és csonthártya gyulladás

Nem vagyok híve a saját magunk gyógyításának, így az indexen a futobolondok-topikban is megkérdeztem mi a véleményük. Ott is egybehangzóan Csonthártya Gyuszit (egy szereplő Pom-pom meséiből) jelölték meg a bajaim forrásának. A pihenést, mint gyógyító eszközt pedig mindenképpen remek ötletnek tartották. Emellett jegelés és kalmopyrin, ld. mint fent. A jégzselé-zacsit elkunyiztam anyukámtól, de gyógyszert inkább nem szedtem be. A futást a héten eddig hanyagoltam, de szombat reggel úgy néz ki összefutunk Lemúr Mikivel egy könnyű 15 kirire a gát melletti puha-lábkímélő erdei ösvényen.
Közben Snecivel is beszélgettem a fájós lábamról, ő azt mondta, hogy neki ha kopik a futócipője sarka, akkor egyből bejelez a sípcsontja mellett. Megnéztem a cipőm,  és szomorú a diagnózis: a balos csukám sarka meredek szögben kopott, kb. háromszor annyira, mint a jobbos.
9 hónap, 850 kilométer után vehetek új futócipőt…

12 thoughts on “Csonthártyagyulladás – avagy miért nem futottam a héten

  1. Internetről összeszedni a tünetek alapján a diagnózist, nem szabad. Én is utánanéztem, hogy mi bajom lehetett az elmúlt egy hónapban. Bazz, két napig éltem úgy, hogy agyrákom van. Alig vártam, hogy dokihoz menjek és megnézzen. Most éppen szívbajom van három napja. :)))

  2. “Emlékszem, egyszer elmentem a British Múzeumba, hogy elolvassam egy olyan könnyebb nyavalya kezelését, amely engem is meglegyintett – azt hiszem, szénaláz volt. Megkaptam a könyvet, és elolvastam róla mindent, ami benne volt; aztán egy önfeledt pillanatban szórakozottan tovább forgattam a könyv lapjait, és fásultan elkezdtem tanulmányozni a betegségeket általában. Azt már elfelejtettem, mi is volt az első betegség, amelyre rábukkantam, csak azt tudom, hogy valami félelmetes, pusztító kór, és mielőtt még a betegség kezdetét jelző szimptómák lajstromának felét átfutottam volna, már tudtam, hogy megkaptam.

    Ott ültem egy ideig a rémülettől megmerevedve; aztán a kétségbeeséstől közönyössé tompulva tovább forgattam a könyvet. Rálapoztam a tífuszra, elolvastam a tüneteit, s íme, felfedeztem, hogy tífuszom van, sőt már hónapok óta kellett, hogy legyen, anélkül, hogy tudtam volna róla.

    Kíváncsi voltam, vajon mi bajom lehet még; ráfordítottam a vitustánc leírására, s azt találtam, hogy – amint várható volt – abban is szenvedek. Elkezdtem érdeklődni a magam esete iránt, és ezért abc-rendben fogtam hozz, elolvastam az agylágyulást, és megtudtam, hogy már benne is vagyok, és hogy előrehaladott stádiumába csak néhány hónap múlva jutok el. A Bright-kórnak csak módosult alakjában szenvedek, és amint megkönnyebbülten láttam, ettől akár esztendőkig is élhetek még. Kolerám is volt, súlyos szövődményekkel; és a diftéria – úgy látszik – velem született; lelkiismeretesen végigrágtam magam a huszonnégy betűn, és az egyetlen betegség, amelyet nem állapíthattam meg magamon, a térdnek házicselédeknél található elváltozása volt. Úgy láttam, hogy a köszvény a legrosszabb indulatú formájában fogott el anélkül, hogy tudtam volna róla, zymosisban pedig szemmel láthatóan gyermekkorom óta szenvedek.” (Jerome K. Jerome) 😀

  3. @BGy: tudom, ezért kérdeztem a futóbolondokat, hogy kell-e orvoshoz menni, és csinál-s mást a doki azon kívül, hogy a panaszaimat meghallgatja, eltilt a futástól egy időre, jegelést és kalmopyrint javasol. A válasz az volt, hogy ilyen enyhe esetben, nem, így inkább kihagytam a 4-5 órás sorban ülést, kétszer (háziorvos, majd specialista, mittudomén ortopédológus). Nem futni, jegelni magamtól is tudtam, kalmopyrint meg nem szedek be ilyen enyhe fájásra, tartogatom ha a fogam kezdene rá.

    @helemburgis: nem százas azért, de egyszerűen muszáj volt Mikivel futni ma, mert rettentő sok megbeszélni valónk volt! 😀 Ráadásul erdős, pihepuha talaj, meg minden… Majd holnap megírom részletesebben.

    @Lemúr Miki: kölcsönadod?

  4. Köszi a részletes leírást, úgy nézem nekem sikerült mindkettőt begyűjteni, először a sérült lábamon (középső rész), mikor sokat futottam bokarögzítőben, utána meg a másik lábon, mert valószínűleg öntudatlanul is kímélni próbálom a sérültet (belső oldal).

    Konzultáltam az egyik barátom tesi szakott végzett feleségével, aki azt a bölcs tanácsot adta, hogy sokmindent ki kell próbálni, mert mindenkinek más jön be. Végül ezen a problémán a Fastum gél segített, most éppen a belső oldalt kezelem, és úgy tűnik jól reagál.

    Azért lassan úgy érzem magam, mint Melman a Madagaszkárból 🙂

  5. Most találtam rá erre a blog bejegyzésre, ahogy magamat próbáltam diagnosztizálni. Nekem alapban nem fáj (futás közben sem), csak nyomásra érzékeny a térdem alatt, közvetlenül a sípcsont melletti rész, de kifelé. Engem is Csonthártya Gyuszi látogathatott meg? Neked mennyi idő alatt múlt el? Nekem semmi kedvem pihentetni, inkább bevenném a gyógyszert meg jegelném.

  6. @azilinha: őszintén nem tudom gyuszi-e. 🙂 futobolondok fórumon kérdezd meg ott vannak edzők, orvosok, biztos tudnak mondani vmit rá. olyan viszont NINCS hogy gyógyszert szedsz és ugyanúgy futsz tovább, azt felejtsd el, semmi értelme. tényleges sérülés esetén a pihentetés nem kedv kérdése, hanem kényszer. ha nem érzed úgy h ki kell hagynod, akkor ez remélhetőleg azt jelzi, h nincs komoly baja a lábadnak. persze hallottunk már fáradásos törésről, annak sincs komolyabb előjele… én orvoshoz nem mennék, de ha fáj rendesen akkor kihagynék. de tudom, h te nem tudsz pihenni. 🙂

Hozzászólás a(z) helemburgis bejegyzéshez Válasz megszakítása