– 15 km futás
– 1h 33′ alatt

Gyorsan bevésem ide az edzőnaplóba, hogy vasárnap megvolt a maraton utáni első futás, Rrrókával felkocogtunk az Anna-helyi kilátóhoz és vissza. Már régen futottunk együtt, és felgyűltek a megbeszélnivalók, talán ennek is köszönhető (meg a domboknak), hogy elég lassan teljesítettük a távot, kb. 6:15/km átlaggal. Rrróka, a fekete lyukban futottunk, legközelebb húzzuk meg!

A sok téma közül kettőt emelnék ki: az egyik az, hogy sokan szeretik szidni az amerikaiakat ilyen vagy olyan okokból. (Ez főleg azok sportja, akik soha nem töltöttek el ott huzamosabb időt, vagy ha igen, akkor valami alja munkát végeztek diákként, és hoteltakarítás közben jól felgyűlt bennük a társadalmi igazságtalanságok miatt érzett feszültség.)

Az viszont figyelemreméltó, ahogy az önkéntesség, az önszerveződés szelleme kialakult az amerikai társadalomban. Szép példája ennek a hurikán miatt hivatalosan elmaradt, de nemhivatalosan megrendezett New York-i maraton, amikor huszonvalahány ezer futó nyomta végig a 42,2 km-t egy, a beszámolók szerint fantasztikus hangulatú örömfutáson.

A vihar miatt napokig áramkimaradás volt Manhattanben (is), és önkéntesek százai helyeztek ki az utcára generátor hajtotta áramforrásokat, hogy az utca népe ingyen feltölthesse a mobiltelefonját. Ha nem volt kéznél generátor, megtette az emberi erőforrás is:

 Azon méláztunk Rrrókával, hogy eljutunk-e mi valaha a spontán közösségi szerveződésnek, a társadalom érettségének, felnőttségének erre a szintjére? Hiszen itt még az is adóköteles, ha szomszédok átmennek egymáshoz egy kis baráti földmozgatásra (velem bizony már előfordult, kérlek, ne jelentsetek fel!).

A másik említésre méltó dolog az volt, hogy Rrróka hosszas unszolásom ellenére sem volt hajlandó nyersen elfogyasztani az erdőben talált őzlábgomba gyűrűjét, pedig finom mogyoróízű.

Mindkettő azt jelzi, hogy még bőven van fejlődnivalónk bizalomügyben. Addig is fussunk! (Legközelebb Tárnokra, hogy megnézzük magunknak a tavaszi 14 km-es verseny helyszínét.)