Az elejét elfutni ügyesen kell
"Fontosat vinni, ügyesen kell" mondja az Óriás zenekar Példa hullámokra című új albumán, amit betáraztam a vasárnap esti futáshoz. Hát tempósat futni is ügyesen kéne, nem pedig úgy, hogy az este nyolckor is agyonütő 35 fokban 4:45-ös ezrekkel kezd be az ember, akkor sem, ha új rekordot akar a Sárd utcai pályán beállítani. Szóval odafele volt délceg mozgás, lendületes léptek, kőkemény hozzáállás. Szerintem ezeket mind kiizzadtam, mert a fordulónál már lassítani kellett, sőt szándékosan álltam lassú tempóra, mert éreztem, hogy ezt alaposan elfutottam: 24:23 alatt értem le. Visszafele ez képtelenségnek tűnt, így mondjuk azt, hogy azt gyakoroltam hogyan kell elfutott kilométerek után rápihenni. 🙂 Ez olyan alaposan sikerült, hogy hazafele több mint 3 perccel lassabb voltam, ami 5 kirin elég szép tempóváltásnak tekinthető, viszont összességében így is meglett az új csúcs, igaz a remélt 50 percen belüli teljesítés elmaradt, mindössze 21 másodpercet javítottam.
Szóval ha elfutjuk az elejét, akkor tudatosan lassítsunk, ezt tudom tanácsolni. A lassulás nagy legyen, legalább egy perces tempókülönbség, mert ebben az állapotban gyakorlatilag pihen az ember az előzőhöz képest, így viszonylag hamar új erőre lehet kapni. Ne próbáljuk tartani továbbra is az erőnket meghaladó sebességet, lássuk be ha nem megy. Nekem elég volt 2 kiri, hogy valamennyire kipihenjem magam, és egész szépet tudtam hajrázni a végén.
Idő: 00:52:16
Táv: 10.2 km
Tempó: 05:07
Zene: Óriás – Példa hullámokra
10 thoughts on “Az elejét elfutni ügyesen kell”
Hát ez azért kérdéses, h igaz-e. Bár nézőpont kérdése, de én úgy szoktam fogalmazni, hogyha elfutom az elejét, hogy legalább addig élveztem a futást 🙂
Az UB-n is erősen kezdtünk, de jól megbeszéltük, hogyha tudjuk ezt a tempót, akkor most élvezzük ki, a végén már úgyse fogjuk…
és gyerekek, így is lett. boldogan élnek, ha meg nem haltak…
@bitliszbá: őszinténszólva a 4:46-os tempó nem volt vmi finom, nekem jobban esett a lassabb. 🙂
Nekem egyszer esett jól életemben a 4:46-os tempó, félmaraton előtti nap mentem 3 kilit futni, és lejtőn lefelé a Be easy-t hallgatva szót fogadtam 1-2 percen át 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=Eq3rrmnzahc
Tempót lefelezve (szakzsargon, azaz megduplázva) kis lépésekkel is kijön a 4’45” 🙂
@rrroka: pedig a félmaraton rekorddöntéshez 4.42 kell, vagy annál kicsit jobb, a frissítéssel együtt…
@pannonfunk: lesz még az többször is, amennyi energiát belefektetsz 🙂
@bitliszbá: hát igen, nálam is ez jött ki… 🙂 egyre inkább arra hajlok, hogy ilyen edzés mellett csak Lemúr Mikinek fog menni, szóval össze kéne kapnom magam.
@rrroka: Én mindig azon csodálkozom, hogy ilyen edzés mellett hogyan jön nektek egyáltalán össze bármilyen félmaraton. Maratonról meg nem is beszélve…
@pannonfunk: úgy hogy tökös csávók vagyunk! 🙂 a maratonra amúgy elég becsületesen készültünk. illetve én, Lemúr Miki meg szerintem vmi csodagyerek. 🙂 a félmaraton ilyen régi futómúlttal, mint nekem van azért már illik mennie rutinból. Lemúr Miki meg csodagyerek, vagy ezt már mondtam? 😀
Azt hiszem én most Tatán megtanultam, hogy mekkora szopás, amikor elfogy az erő és a táv 4/5 része még hátravan. Szörnyű pánik és görcsös ragaszkodás egy kicsivel lassabb tempóhoz, majd a szervezet teljes túlterhelése. Rettenetes volt, komolyan. Meg lehet ezt tanulni, valahogy, hogy ne fussam el az elejét, van erre valami trükk? Félmaratonon kinyírom magam, ha így kezdek, az nem 7km…
@mgergoo: Mondhatni, hogy az egyik legfontosabb feladatod lesz az elkövetkezendő bő másfél hónapban 🙂 Természetesen megtanulható, ez is csak az önismereten és akaraterőn múlik. Persze furcsa, hogy pont azt kell erőltetned, hogy ne fussál olyan gyorsan, amennyire csak tudsz, hiszen eddig az akaraterő abból állt, hogy olyan gyorsan fussál, amilyen gyorsan csak tudsz 🙂 Papíron nagyon egyszerű, megvan a tervezett tempó, a nálam okosabbak és ügyesebbek azt mondják, hogy az elején ennél egy picit lassabban kell futni, a végén meg gyorsabban. Én ügyetlen vagyok ehhez, az eleje mindig gyorsabb, és a vége lesz lassabb.
Személyes tapasztalatom az, hogy az első 1-2 kilométer akkor is relatíve nagyon gyors, ha nem erőltetem meg magam. Nem is szoktam itt visszafogni magamat. Utána meg beállok egy adott tempóra. Közben vannak mélypontok meg szárnyalások, a mélypontoknál erőltetni kell, hogy beálljak egy elfogadható tempóra, a szárnyalásnál meg vissza kell fogni magam, hogy ne fussam el.
Próbáljad meg a 10 feletti futásaidnál figyelni magadat, hogy hol vannak a holtpontok és hol szárnyalások, és aztán versenyen is ügyeljél erre. Edzésen van lehetőséged játszani, kipróbálni, hogy mekkora elfutásnál mennyi idő alatt regenerálódsz, stb. Edzőbácsi tegnapi bon mot-ja: “Legyen olyan az edzés, hogy a verseny ünnep lehessen” 🙂
@mgergoo: igen, csak a tapasztalat segít. 🙂 de szerintem legközelebb már nem fogod elfutni.