Már régóta tartogatom nektek ezt a dalt talpalávalónak, csak “Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak”, mert Lemúr Miki mindig leszólja a magyar alter zenekarjaimat, pedig szerintem ez egy elképesztően motiváló, jó kedvre derítő, és beindító nóta.
Valahogy úgy képzelem el, hogy ezt a számot egy kiadós terepfutás legmagasabb pontjára felérve, – “Hisz mindenütt jó, de legjobb a szabadban” – a totál kifulladás után kicsit magához térve, a panorámát elégedetten megszemlélve, majd visszafele indulva indítja el az ember, amikor is vigyorogva ereszkedik lefelé az endorfin rush hullámain úszva, lassított felvételen, “ná-ná-ná, örökre, örökre, örökre szabadon!”
A Punnany Massif zenekar hátteréről sokat nem tudok: pécsiek, kb 10 éve működnek, gyakran vannak a rádióban, ennek ellenére tényleg jó zenét nyomnak, itt a wiki róluk, ha valaki részletekre kíváncsi.
Az ehavi talpalávalónk a 2013-as Sziget Fesztivál hivatalos dala lett, így a videóklip megtekintése komoly veszélyeket rejt, hiszen azonnal húsz évesek akarunk lenni, ki akarunk menni a szigetre, őrülten vigyorgva mulatni mindenféle zenére (lehetőleg ezt is lassított felvételen), 15000 rongy beugrót fizetni, és 800 Ft-ért inni egy csapolt 4 decis sört, meg rengeteg fényt (vodka szörppel szódásszifonban).

Majdnem elfelejtettem! Szeptember 6-án nálunk lépnek fel Érd főterén! Gyertek, hisz szuper a nyár, ki kell élvezni amikor a “Nyári lágy szellő forró napsugárral bizniszel”! 🙂