A résztávos futóedzésről

A résztávos futóedzésről

Loading

Múlt heti (egyetlen..) futásomat résztávnak neveztem ugyan, de az a  szó klasszikus értelmében nem volt igazán résztáv.
A klasszikus pálya táv a 100, 200, 400, 800, 1500, 3000, 5000, 10000 méter. A 400 méteres rekortán pályán megrendezett versenytávokra való felkészülés egyik része a résztávos edzés. Ez nem jelent mást, mint hogy a távval, vagy annak részeivel (innen résztáv), több ismétlést végzünk, közte meghatározott pihenőidőkkel.
Elmesélem hogy nézett ki egy ilyen résztávos edzés, amikor még 800-1500 méter volt a számom. Egy héten általában hatszor összejött a futócsapat. Hétköznap suli után 4 óra körül, szombaton reggel 7 és 8 között volt edzés. A csapatban változó számban voltunk jelen, a kemény magot 5-6 ember alkotta, ehhez jött mindig a néha lemorzsolódó utánpótlás. Mi alapvetően közép-hosszútáv futók voltunk, így a pályaszámok mellett a mezei és az utcai versenyekre is készültünk, de a fő célok a 800-1500-3000 méteres versenyek voltak. Nekem szerencsére a 3000 méter kimaradt, helyette 1500 méter akadályon indultam, ami egy kicsit külön történet.

Szóval összejött a csapat, lányok-fiúk vegyesen.
A résztávok előtt a bemelegítés könnyű futás, repülőzés és nyújtást. Általában 2-3 km közötti futással melegítettünk, és 6-szor vagy 10-szer 100 méter repülővel vagy fokozóval. Utána nyújtás 5-10 perc. Az edző kiosztotta az edzésadagokat, ahol a táv, ismétlés, pihenő és a célidő lett meghatározva, egy durva edzés pl, 6×1000 méter volt, 3:20-ra , 3 perc pihenővel. 2-3 fős csoportokban kaptuk ugyanazokat a feladatokat. Én alapvetően inkább gyors voltam, mint kitartó, így a mi csoportunk a rövidebb, de tempósabb edzéseket kapta, 200-400-600 méteres távokkal. Gyorsító időszakban az egyik legemlékezetesebb edzésem volt a négy darab 300 méter maxra. Ha jól emlékszem a harmadik után hánytam kicsit a légszomjtól. 🙂
Az alapozás időszakában lassabb tempóval, nagyobb számú ismétléseket végeztünk, a verseny körül pedig versenytempós vagy gyorsabb résztávot futottunk. A futásokat egyenletes tempóban, visszaszámlálós futóórával végeztük, úgynevezett csipogóval, a legtöbbször szöges cipőben. A résztávos szögesnek nem nagyon van sarka, így csillapítása sem, de ennél a tempónál nem nagyon érkezik az ember sarokra. A  csipogón beállított idő száz méterekre vonatkozott és nagyon nagy segítséget adott futás közben. A 20mp/100m volt a lazább tempó (3:20-as ezer…), a 16mp/100m már igen keménynek számított, de rövideket 14-esel is futottunk.
Előkerítettem egy régi edzésnaplót 1992-ből. Komoly edzésnaplót igazából sosem vezettem rendszeresen (ez az edző dolga, nem? 🙂 ), de néha két-három napig lelkesen blogoltam. Itt éppen Franciaországban, Saint Maloban voltunk kint egy versenyen és valamiért rám jött a naplózás. A versenyidőszak gyorsító felkészülését végeztük éppen.

Verseny, Saint Malo:
1992. július 26.
3km bemelegítő, 6x60, gimnasztika, 2x60
400m - 59,5mp

Hazajövetel után két nap pihenős edzés:
július 30.
22 kör a füvön 10x rövid egyenest meghúzni, 10 a hosszút. + 10x50 méter.

Aztán nekiláttunk edzeni rendesen. Elfelejtettem mondani, hogy nyáron napi két edzés volt, délelőtt délután. 🙂
július 31.
de:
3km bemelegítő, 6x60
1x500, 4x300 15mp-es csipogóval.
"Az 500 ment (1:15:56), de a 300-akra hisztis és fáradt voltam. Ja és álmos is."
du:
9 km

augusztus 1.
3km, 6x60, gimnasztika
1600 m 19-es csipogóval (5:04), 7x400 19-es csipogós 200-ra ami belefér.
"Az 1600 nem lett meg, a 400-akon viszont jók voltunk (nem nagyon)"

Ugrok picit. A kedvenc edzésünk napsütéses szép időben ez volt, szögesben, maxfutás ahogy kell, de sok pihenő és jó hangulat. Százon 12,7 körül volt  a legjobbam.
augusztus 5.
de:
3km, 6x60, gimn.
3x 60, 80 100méter
100 m: 13,62, 13,72, 14,17
"Nem tudtam pörögni, de nem is kellett."
du:
10x200 méter, 4x 15 csipogó, 6x 16-os.
"Az első négy elég jól ment, de aztán elfáradtam."

Tipikus teljes távú edzés:
800m 17-es csipogóval (2:16), 2:20 lett
"Kicsit lassan kezdtünk"
10x80, 10x60 maxra.

Még egy gyors edzés:
3x300, 1x200
300-ak: 43,5, 45, 45, 45,3 mp
200: 29mp

Azt hiszem ennyi elég az  edzésekből, kitörlöm a nosztalgia könnycseppjét a szememből és elmondom, hogy mi a lényege szerintem a résztávoknak, azon kívül persze hogy gyorsítanak.
A hosszú futásos edzések egy valamire nem tanítanak meg: a teljesítményünk határán futni újra és újra, kicsit pihenni és megint feltolni maxra. ez fájdalmas és küzdelmes. Egy hosszú futás edzésen ideális esetben ilyen helyzetbe nem kerülünk, de a versenyeken szükség van, lenne rá, amikor a holtpontokkal harcolunk. Láttam a futócimboráimon hogyan purcannak ki, amikor elérnek egy határt, és hogy milyen nehéz innen újból feljönni. A holtpont után a teljesítményünk mindig csökken. A résztávokkal meg lehet tanulni és hozzá lehet szokni, hogy fájok, fáradt vagyok, elegem van, de összeszedem magam. Erre a sima hosszú futás nem alkalmas, de még a fartlek sem.
Ilyen pszichés erőnlétet szerintem a résztávokkal lehet elérni. Kell néha hogy kipurcanjon az ember, hogy fájjon mindene, és hogy alig legyen levegője, mert csak így tanulja meg, hogy fog viselkedni a szervezete a verseny alatt, és hogy fog gondolkodni, amikor a teljesítménye határára érkezik.

4 thoughts on “A résztávos futóedzésről

  1. nem lenne egyszerűbb nem elérni azt a holtpontot? te is írod, hogy a teljesítmény csökken utána. akkor viszont nem az optimális tempót sikerült belőni.
    amúgy meg hosszú futást edzésen is lehetne maxon futni, csak a felépülés utána eltart egy darabig, azért szokás a versenyre tartogatni ezt, nem? :))

  2. @monerd2: tényleg jó lenne, ha nem lenne holtpont. 🙂 de ha nem biztonsági futást csinálsz a versenyen, akkor biztos, hogy lesz, a kérdés csak az, hogy mennyire nyír ki, és mennyire tudod utána összeszedni magadat. illetve magának a holtpont tudatnak az elviselésében, feldolgozásában segít, ha toppon is edzi magát az ember. egyszerűen tudod ilyenkor, hogy nemsokára vége lesz, nem pedig azon agyalsz, hogy úristen kipurcantam, nincs tovább, végem van.
    edzésen a hosszúfutás maxon tényleg nem javasolt! 😀

Vélemény, hozzászólás?