Egy hetet nyaraltunk a Mátrában, ezalatt háromszor futottam a turistautakon. A Mátra vulkanikus eredetű röghegység, így joggal számíthatunk arra, hogy egy futás alkalmával némi szintkülönbséggel találkozunk. Az útvonal megtervezésében sokat segít, ha beszerzünk egy turistatérképet, ami a színes útvonaljelzések mellett az útszakaszok hosszát és adott irányba a szintkülönbséget is jelzi, így nem ér meglepetés, ha egy egy kiris szakaszon 200 méter dombra kell felkaptatni sziklás ösvényen szerpentinezve.
A Mátraháza környéki turistautak egyébként nagyon szépek, az ösvény általában széles, jól karban tartott, árnyékos, szúnyogmentes. A csoszogós futó hamar megtanulja kicsit jobban emelni a lábait, hogy a kiálló gyökereket elkerülje, és akkor már attól sem kell tartani, hogy elnyalunk. Telefont azért érdemes vinni, mert hogyha elfekszik az ember egy vízmosásba nyílt töréssel, akkor jó sokat várhat más arra túrázókra. Csak kevés emberrel találkoztam a futások közben, de vészhelyzet szerencsére nem alakult ki. Ha mégis sziklákkal akarjuk emberi vázunkat komfrontálni, akkor előbb azért győződjünk meg arról, van-e az adott helyszínen térerő. A legtöbb helyen egy-két pálcikányi akad, de a 112-t felejtsük el, épp tegnap olvastam egy fórumbejegyzést arról, hogy ott csak szarakodnak előbb magyar és angol robotüzenettel, aztán flegma kezelő jegyzi fel pontatlanul a kialakult vészhelyzetet. Szóval ha baj van egyből 104 mentők, vagy 105 tűzoltók.
Elég szép időt fogtunk ki, a időjósok a betondzsungelekre hőgutát prognosztizáltak, olyan UV sugárzással ami még árnyékban is negyed óra alatt szénné éget, itt 7-800 méter magasan az erdőben kifejezetten kellemes árnyékos, legalább 10 fokkal hűvösebb volt.

Az első futásom a délelőtt gyalogosan felderített útvonalra terveztem, le Sástóig, meg vissza, de 55 perc alatt letoltam ezt a kb 8 kirit (240 méter szint), és úgy gondoltam felmenni a Kékestetőre nem olyan rossz ötlet, hiszen alig 2 km a déli sípályán a csúcs, vagyis max negyed óra alatt fent vagyok, ha meredek akkor is. Na ekkor még nem volt szintet jelző térképem, se tapasztalatom, szóval a csúcsra vezető tényleg alig több mint két kilométert igazából csak azért teljesítettem végig futó mozgással, mert mégiscsak futó blog vagyunk, valójában sétálva szerintem ugyanolyan sebességgel lehet feljutni a legtöbb helyen, csak úgy kevésbé fárasztó. A déli sípálya nagyon meredek, komolyan. De azért végig futottam, nem adtam fel, nézett is rendesen az a pár még arra kószáló ember a hülyére rendesen. Felértem, csináltam is fotót nektek, bár csak egy régebbi telefon gyengus kamerájával, azért látszik szerintem a lényeg. 🙂 Jól elszámoltam magam az idővel, felérni több mint 25 perc volt, és lefele sem lehetett rohanni. A lejtő azért lényegesen könnyebb volt, de nagyon vigyáztam a térdeimre, hogy ne verjem szét őket trappolással.
Másnap ugyanerre gyalog is feljöttünk a feleségemmel, déli sípálya, mikor máskor, mint délben, 35 fokban, árnyék alig, 300 méter meredek emelkedő, volt vagy másfél óra és konkrétan két liter víz mire felmásztunk. Büszke vagyok a feleségemre, csak a vége felé jajgatott kicsit, de nem adta fel, megérdemelte citromosgössert az ország legmagasabb pontján. 🙂

Útvonal: Mátraháza – Sástó S[ ], majd S+ és vissza, Mátraháza – Kékestető K-
Idő: 01:37:00
Táv: 13.84 km
Tempó: 07:00
Szint: 579m

Második futásnak két nap múlva álltam neki, volt kis izomlázam és éreztem, hogy nem kipihent a lábam, ezért kicsit rövidebbet terveztem. A szállásunk mellett indult a Z[ ] út, ami kétszáz méter szintet visz lefele a Nagy-Hidas bércről az azonos nevű völgybe, mindössze másfél kiri alatt, gondolhatjátok, hogy ezt muszáj volt megnéznem. 🙂 Na itt éreztem fontosnak, hogy normálisabb kamerával ellátott telefont vigyek magammal, egyrészt hogy fotózzak, másrészt maga telefon funkció tűnt okos gondolatnak, ha mondjuk elnyalnék lefele. Nem tanyáltam el, de futni nem mindenhol volt érdemes. A völgyben a patak mentén áttértem a Z+-ra, ami amellett hogy emelkedős volt bemutatta a futásra még a macskakőnél és a margitszigeti futópudingnál is alkalmatlanabb sziklás-göröngyös talajkombinációt. A kellemes avaros-földes ösvényekkel szemben, ahol öröm a lábnak földet érni, ennek nem volt semmi csillapítása, de legalább a bokám nyeklett-nyaklott. Szerencsére hamar kiértem a műúthoz, innen a P+ úton szerettem volna eljutni a Pisztrángos-tóig. Erdőben kanyarogva, vízmosásokon átugrálva el is értem egy nagyobb vizes valamihez, ami nekem nem tűnt tónak, dehát ki tudja mit minek neveznek errefele, lőttem pár képet, és indultam is vissza.

Azt tudtam, hogy a zöld úton már nem akarok menni, így a műúttól az országos kéket (K-) választottam, ami nagyon jó futóút, finom, földes, puha talaj, szép erdőben kanyarogva, pár komolyabb emelkedővel, nagy vízmosásokkal és óriási kidőlt fákkal. Az egész környék tele volt egyébként gyökerestől kidőlt nagy fákkal, én nem láttam még ilyet, nagyon meg voltam döbbenve, hogy ekkora monstrumok csak úgy kifordulnak a földből. 53 perc alatt visszaértem a starthoz, utóbb a térképet az időmmel egyeztetve rájöttem, hogy tóig végül nem értem el, valami más vizes képződményt véltem annak, mert 53 perc alatt azért nem tolok le 11 kilométert ezen a terepen. Kiegyeztem 7,5 kiriben.

Útvonal: Z[ ], Z+ Vörösmarty turistaházig,  P+ valami vízig,a mit a térkép nem jelez, majd vissza P+, K-
Idő: 00:53:18
Táv: 7.5 km
Tempó: 07:06
szint: 280m

Hagyományos módszer: térkép, papír.

A hétvégét pihenéssel és Gyöngyösi városnézéssel töltöttük, hétfőn pedig kicsit enyhébbre fordult az idő, így délelőtt mentem futni. Nem hagyott nyugodni, hogy meddig juthattam előző futásnál és milyen lehet a Pisztrángos-tó, így most is arra indultam, de egyből a kéken, majd átfordulva P+-re. Találkoztam egy idősebb túrázó úrral, köszöntünk egymásnak és még hozzátette "Nagyon derék!", ami írtó jól esett, mert én is derék dolognak éreztem a terepen futást. 🙂 Hamar elértem a múltkori vízig, továbbra sem tudtam azonosítani, mentem tovább. Nemsokára elértem a Kőris-mocsárig, majd  a tó következett itt fotóztam párat, és elindultam felfele a K+ úton Gabi halála megállóig. A K+ elég keményen emelkedik, a sziklák és fagyökerek lépcsőszerűen rendeződnek el, nem volt értelme pár helyen futni. Elértem egy olyan facsoportig, ami egyben dőlt ki, én ilyet még nem láttam, vagy 4 méter magas 6 méter széles gyökérgubanc fordult fel egészben, úgy, hogy a fák még éltek, de a gyökerük a levegőben. Itt is lőttem pár fotót, de sehogy sem tudtam olyan helyet találni, ahol időzítővel én is rákerülhetnék, pedig az érzékeltette volna mekkora felfordulás volt.

Egész facsoport fordult ki egyszerre, a bal oldalon pl. a turistajelzéses fa.

Futottam tovább felfele Gabi haláláig, ahol a mendemonda szerint egy favágó hunyt el valamikor. Innen a Kékes tövében vezető S+ úton futottam vissza déli sípálya irányába, és ez volt a legjobb útvonal, amit csak választhattam volna. A viszonylag széles ösvényen jobbra szakadék, balra sziklafal, néhol a kidőlt fákat a kövek közt kell kerülgetni, vagy az úton átdőlt a méteres fa alatt kell átbújni. Nincs igazi szintemelkedés (azt letudtam a K+-on 100 méter magasság 700 méter távon…), csak szinte sík erdei út majdnem 3 kirin át. Egész jó tempót lehetett menni amikor éppen nem bámészkodtam, mert volt mit. Egyszer csak ugyanis elém toppant egy síugrósánc romja! Az út fölött vezetett át, jobbra-balra ez erdőbe veszve. Gondolhatjátok, hogy muszáj volt megállni megnézni. A fém szerkezet épségben volt, de a pálya fadeszkái már elkorhadtak, a  végén az ugrató pedig az erdőbe vezetett. Mikor használhatták ezt? 20-30 éve? Hihetetlen furán nézett ki itt az erdő mélyén. Álmélkodtam egy sort (az órát ilyen megállásoknál leállítottam), majd spuriztam tovább. A sípálya aljában értem ki, innen már csak lazán le kellett ereszkednem a K-n vissza a szállásig.

Útvonal: K- Vörösmarty turistaházig, P+ Pisztrángos-tóig, K+ Gabi haláláig, S+ sípályáig, K- Mátraházára.
Idő: 01:07:36
Táv: 10.2 km
Tempó: 06:37
Szint: 250m

Összességében nagy élmény volt a hegyekben futni egy ilyen agglomerációs aszfaltbetyárnak, mint én. Ajánlom mindenkinek aki arra jár hogy próbáljak ki az erdei ösvényeket, főleg a S+ útvonalat, mert az valami elképesztően szép. Bokákra vigyázni, kamerás mobilt bekészíteni!