Lehet, hogy kicsit megtévesztő a cím (más megközelítésben kattintásvadász), mert ebben a posztban kb annyi tudományosság lesz, mint a Fókusz Pluszban, a közszolgálatiság meg még kiderül. Szubjektív leszek, a saját eddig futáshoz használt cipőimről fogok írni. Mindegyik cipő ugyanazon cég különböző távol keleti gyárainak valamelyikéből került ki, márka szempontjából tehát nagy változatosság nem lesz. Ez nem azért van így mert Nike fanatikus lennék, hanem mert nekem így egyszerűbb cipőt vennem. Elmondom. Amikor elkezdtem futni akkor még valamelyik régi edzőcipőmet koptattam, amit nem futásra találtak ki. Nem volt semmi baja a lábamnak azokban sem, de közben elkezdtem futással kapcsolatban olvasgatni. (Tényleg, régen mennyit “lógtam” a futo.blog.hu-n, sajnos már nem túl aktívak a szerzők.) Szóval minden helyen az jött szembe, hogy a futáshoz kell egy direkt erre a célra gyártott cipő. Mivel még nem döntöttem el, hogy mennyire lesznek rendszeresek a futkosásaim egy félmegoldáshoz folyamodtam: bementem a Hervisbe, és megvettem a legolcsóbb már futónak mondott cipőt. Ez akkor és ott a Nike Xcelerate volt. Futottam benne több, mint 1000 km-t, amikor már elég biztosan éreztem, hogy a futással hosszabb távon is együtt leszünk, így gondoltam beruházok egy “normális” futócipőbe. Elsiettem egy erre szakosodott boltba, ahol mindeféle gyártmányt elém tettek, kipróbáltattak velem, kicsit meg is futtattak, volt ott minden, mint egy jó buliban. Végül egy Nike Pegasus 28 lett jó nekem.

Pegasus 28

Mivel a vásárlásnál kevés dolgot kedvelek kevésbé, ezért most, hogy tudtam a típust és a méretet, már csak mindig be kellett mennem a boltba, és – a biztonsági felpróbálás után – gyorsan meg tudtam venni ugyan azt. Igazából a márkán belül, azért használtam más típust is de a méret ott is ugyan az volt. Az pedig lényeg.

A Pegasus egyébként egy neutrális cipő, ami tök jó volt kezdetben, amikor még maximum maratonnyi távot futottam. A 28 után három 29-est használtam, volt közte téliesített, mérsékelten vízálló, viszont semennyire nem szellőző Shield-nek nevezett változat, és igazából mindegyik jó volt. Volt, hogy majdnem 2000 km-t futottam egy (pár) cipőben (nem egyszerre 🙂 ), mert nem néztem meg időben a km nyilvántartásomat, de nem volt gond, a cipő is, és én is bírtam.

A sárga Pega 29 futás közben

Egy idő után elkezdtem kicsit hosszabb távokat futni, és maratoni táv fölött néha fájt a talpam a Pegában. Eleinte arra gondoltam, hogy rosszul futok (ami egyébként szinte biztosan így van, nem középtalpra érkezem, ha meg igen, akkor trappolok), aztán olvastam, hogy a Pegasus talpa hajlamos felkeményedni. Gondoltam ez elég perverz, mit akar ez a lábamtól, de azért hagytam magam még egy ideig, olyannyira, hogy a következő két cipőm is ugyan ilyen lett, csak a 30-as számú. Egyébként azóta sem tudom hogy igaz-e ez a dolog a Pegák talpával, de akkor hirtelen majdnem vettem egy Hokát, mert arról hallottam, hogy extrán párnázott, és gondoltam az kell nekem. Pont nem volt a méretemben, így körbenéztem a pipás cég termékei között, és megláttam a Vomerot. Ugyan az, mint a Pegasus, csak az elejében is van plusz csillapítás. Kipróbáltam, és…nagyon jó volt. Pihe-puha volt, és nem fájt benne a lábam, tök szuper. Képem is van róla.

Vomero 8

Közben elmentem egy lábállás diagnosztikára, mert egy fényképen, ami futás közben készült rólam azt láttam, mintha befelé dőlne a lábam. Ez valamennyire megerősítést nyert a vizsgálat után, így a következő cipőm egy Lunarglide 5 lett. Ezt igazából párhuzamosan használtam a Vomeroval, félmaratonig a Lunart, afölött a Vomerot használtam. Ezeket is kicsit túlfutottam, ami a Vomeronak annyira nem ártott, a Lunarban azonban nagyon érezni lehetett, hogy már nincs semmi csillapítása. A Lunar eleve kevesebbet bír, mert hab van a talpában a Pega és a Vomero levegőjével szemben.

Elkezdtem terepen is futni, amihez nyilván kell egy oda való cipő. Nézegettem a Salomononkat, de mivel annyira azért nem sokat mozgok aszfaltmentes környezetben, nem akaródzott túl sok pénzt kiadni, így egyszer csak vettem egy nagyon leárazott Nike Alvord 10-et. Ez hivatalosan terepfutó cipő, de senkinek nem ajánlom, igazából semmire. Kapálni pont ugyan azokért nem jó, mint futni: nehéz, nekem feltöri a sarkam, már 10 km után fáj benne a talpam. Szóval ez nem volt egy jó vétel, de még nyúzom egy kicsit, mielőtt veszek egy Wildhorse-t. 🙂

Most épp egy Vomero 9-et használok, eddig minden rendben vele, pedig amikor először felvettem a szokásos méretet úgy tűnt, mintha kicsi lenne. Kiderült, hogy kicsit lecsapták az orrának a felső részét az előző verzióhoz képest, ezért az érzés, hogy szűk (pedig másfél számmal nagyobb cipőt hordok futáshoz, mint utcára). Ezt azonban futás közben egyáltalán nem érezni, nem kell belőle nagyobb méret.

Összefoglalva: a Pegasus egy tök jó neutrális cipő, kb maratoni távig teljesen jó választás lehet. A Lunarglide nagyon könnyű cipő, van benne egy minimális belső támasz, szóval enyhén pronáló lábnak is jó, de nem bír annyit, mint a Pega. A Vomeroban igazából bármilyen távot jó futni, de szerintem főleg hosszabb futásokon jön ki a plusz csillapításának az előnye. Az Alvord meg addig jó, amíg nem kell felvenni, viszont olcsó.

Most pedig megyek, és futok kicsit a Balaton körül. 🙂