A Hójáig s tovább

A Hójáig s tovább

 8 

– 15 km
– 1h 31′ alatt

Kolozsváron a Grigorescu negyed végében vagyon szállásom, így kedden kézenfekvő volt, hogy ismét nyugatnak induljak futni. Hasonlóan a kalotaszentkirályi portyához, most sem gyilkoltam magam sportból, inkább ráérősen bámészkodtam és fotózkodtam. 

Az utca végén mérsékelt kaptató vezet fel a Hója-domb végébe. Egy idő után elfogynak a házak, s csak a magányos futó marad a gondolataival meg a bamba juhnyájakkal. A baljós hírekkel ellentétben kóbor kutyák nincsenek, elvadult/elvakult, ridegtartott őrzőkutyák viszont igen, úgyhogy minden pásztornak már messziről köszönök, captatio benevolentiæ. Lelkesen intenek vissza, nem tudom megállapítani, hogy az ámokfutónak kijáró ősi, babonás tiszteletből, vagy egyszerűen csak örülnek a küszöbön álló shownak. A show végül elmarad, a kutyák ugatnak, de nem harapnak, egyedül egy kis fekete korcs próbál egybeterelni a nyájjal, elkószált báránynak néz. Vagy szamárnak.

 

Magam mögött hagyom a Hóját (nyomasztó a gondolat, hogy nem messze innen lett öngyilkos 1976-ban Szilágyi Domokos költő), átfutok a magasfeszültségű vezetékek alatt, és a dombtetőn caplatok tovább. Balra lent, a völgyben Szászfenes, jobbra pedig hamarosan megpillantom a szucsági templom tornyát. Közben repülőt is szpottolok, a Kuala Lumpur-Szamosfalva járat egész közel ereszkedett, a földig már lépésben (szemfülesek az utolsó fotón fel is fedezhetik). Szinte egyvonalban vagyok a nemrég átadott autópálya (42 komoly km) kezdetével, ami messziről úgy néz ki, mint a kőröshegyi völgyhíd kicsiben, aztán fordulok, és szép nyugisan hazakocogok. Pénteken jövök ismét.

 

 

4 thoughts on “A Hójáig s tovább

  1. De szép helyeken futsz 🙂

    A Jánoshegyi úti futásokról a kutyások miatt szoktam le. Messziről megérzik a kutyák a szagomat, a gazdik meg röhögnek, hogy nem harap az, csak barátkozni akar. Amitől mégjobban felmegy az adrenalinom, ami megint nem igazán hat jól a kutyákra…

  2. Én a medvéktől jobban féltem Mikit (üdv a madaras teszkóból!).
    Májusban Székelykeresztúr mellett túráztam, egyszer csak a semmi közepén ott virít a macinyom&fos…én is beszartam rendesen!

  3. “az ilyen nem harap csak barátkozik” kutyáktól azóta félek nagyon, mióta egyszer egy hasonló nem harap példány valóban nem harapott meg futás közben, csak éppen ahogy a nagykönyvben meg van írva “fogott”. Elkapta a karom 2x is… persze, tényszerűen nem harapott meg, az a pár apró horzsolás a karomon meg csak amiatt keletkezett, mert ahogy futottam kirántottam a kezem a fogai közül. Legalább a gazdája jól szórakozott 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük