22 km és a nihil

22 km és a nihil

Loading

– 22 km
– 2h 4′ alatt

Tegnap délután végre sikerült Rrrókával összehozni a közös futást, úgyhogy megtámadtuk a magaslest, amit a múltkor fedeztem fel. Nekem minimális kedvem volt futni, és úgy egyáltalán, minimális kedvem volt bármihez. Az elején többször is ellenállhatatlan kísértést éreztem, hogy szóljak Rrrókának, innen nyomja szólóban, én inkább hazamegyek, de olyan lelkes volt a magasles miatt ("vajon hol van, vajon hol van"), hogy nem volt szívem otthagyni. Így futkorásztunk kettecskén, én eleinte némán, elmerülve a gondolataimban, aztán az endorfin lassan kiszorította a nihilt a kis szívemből, és 8 km után már képes voltam emberi interakcióra. Ekkor már szokás szerint mindenféle szóba került a radiocafétól a devizahiteles mentőcsomagig, plusz elhangzott egy tanulságos történet a Petrified Forest nemzeti park turistáinak gyűjtőszenvedélyéről, de ezt majd legközelebb mesélem el.

A magaslest szinte egyből megtaláltuk, csak az utolsó kereszteződésnél tértünk el jobbra, abszolút nem a politikai széljárásnak engedve, csak úgy, privát hülyeségből, aztán pár perc után visszafordultunk, és már ott is voltunk. Kifújtuk magunkat, jót ittunk Rrróka kulacsövéből (érted, kula-csövéből! Mhehh!), konstatáltuk, hogy friss cigarettahamu van a padkán, ergó használatban van a létesítmény, örülhetnek a vadak, majd indultunk is visszafele. 

A Tárnoki úton elkapott a zápor, ami már kilométerekkel korábban érett a fejünk fölött, ráadásul derék futócimborám a bokáját is megrántotta a végén, ez egy ilyen nap volt. Megbeszéltük, hogy legközelebb a gátra megyünk egy 10 km-es vágtára, hogy így mérjük fel az erőnlétünket a félmaraton előtt, ugyanis mindketten csúcsdöntésre készülünk, Rrróka a saját legjobb idejét akarja megjavítani (1:39), és én is. Sziasztok.

30 thoughts on “22 km és a nihil

  1. nagyon hallgatag voltál, de nem gondoltam, hogy a visszafordulással kacérkodsz! kösz hogy továbbjöttél, kurva jó kis hely ez az erdő arrafele! 🙂 kiszámoltam, hogy mégiscsak menne az a tókör is, úgyhogy már nagyon várom!

    @BGy: ráadásul másnapos is voltam, és még Mikiéig is elfutottam oda vissza! 🙂 a bokám érzem, de nem vészes, csak oldalra hajtogatva fáj, azt meg épeszű ember nem csinálja.

  2. @rrroka: Pedig ma ha 28 kilométernél nem nyilall be a jobb térdem, lehet, hogy nem állok meg a 6. kör után, mert valami annyira jól ment ma. Egyáltalán nem éreztem magamat fáradtnak, de még csak nem is izzadtam annyira mint szoktam. És 28 kilin hoztam a 6’12”-es tempót…

    Így viszont az ötödik elejéről vissza kellett fordulnom. Kis átmozgatás után sántikálás nélkül tudok már menni, remélem, szerdára kutya bajom se lesz.

  3. @rrroka: Egy napot biztos fogok pihentetni. Kettőt.. majd meglátjuk … 🙂 Persze, lehet, hogy csütörtök-szombat lesz a 2×16, és nem szerda-péntek… Ma a BKV-n nyújtottam a vádlimat (az új buszok közepén van egy beálló rész az ablak mellett, ahol remekül lehet nyújtani, úgy, mintha lépcsőn csinálnád), az jót tett neki. Este átmozgató ötperces helybenfutás, bemelegítés, utána meg egy jó kis nyújtás. Ha holnap reggel érzem a térdem, akkor kihagyom a holnap reggelt, van annyi eszem. De lehet, hogy holnapra semmi gond nem lesz, most úgy érzem, hogy megy kifele a fájdalom, nagyon kellemes érzés. Életem első 28 kilométere volt, és bőven 6 perc alatti tempóban kezdtem, egyszerűen nem bírtam visszafogni magamat, szerintem nem kell azon csodálkozni, hogy egy kis izomláz előjön egy ilyen futás után.

  4. Sziasztok!

    Off téma, de nincs valami trükkötök a hányingerre. Az utolsó két 20 km feletti futásom után diszkét hányinger köszöntött rám, szerencsére végkifejlet nélkül. nem kajáltam közvetlen előtte, és nem éhgyomorra futottam. Jóleső futások voltak, nem erőltettem meg magam.

    Októberben én is mennék a Spar maratonra, immár 7 helyett 30 km-re, a fiamnak megígértem hogy befuthat velem……nem szeretném ha az maradna meg neki, hogy tartkón rókázom…

    THX

  5. négy ütemben ürítettem a fél lityós flaskámat, átlag 5 km-ként. A tablettákat kipróbálom, amúgy is szükségem lenne némi ásványanyag utánpótlásra.

    A 30 kirit a KH félmaraton után határoztam el, mert nem vágott földhöz a félmaraton, a maratonhoz meg még kevés vagyok, jövő összel a Sparon majd lefutom…..nem hajtanak a törökök, most annyi a cél hogy magaboztosan felmenjek 25 km-ig, ha az lazán megy, akkor a 30 sem lesz gond.

    THX a tippet, kipróbálom!

  6. @rrroka: Hm, szeptember 4 félmaraton, október 2 maraton. Ha idén szeptember 11 lesz, akkor lehet, hogy pont belefér még a maratoni rápihenés/lejövésbe. Szeptember 4-én a félmaraton után még haza kellene futni, az lenne az utolsó 30 feletti edzés, rá héten egy 28, aztán fokozatosan csökkenteni a távokat, és robbantani október 2-án. Jól hangzik, legalábbis jobban, mintha félmaraton előtt 1 héttel lenne, mint tavasszal…

  7. @rrroka: Valószínűleg, ha olyan tempóban futnám, mint ti, akkor sok is lenne. De mivel gyorsan futni még mindig nem tudok (6’10”-es tempónál egy picivel gyorsabban nyomom most a három szigetkört), ezért marad a sok és hosszú futás. Meg ne felejtsd el, hogy nulláról megyek 15 hónap alatt maratonra, ha valami sok, hát akkor az (vagy kevés, attól függ, honnan nézzük 🙂 ). Szóval marad a nagy mennyiségű futás lassan, hogy erősödjenek az izmaim, szalagjaim, izületeim, stb.

Hozzászólás a(z) pannonfunk bejegyzéshez Válasz megszakítása